Kisvárda, Gyirmót FC, Haladás és Budapest Honvéd – ezek azok a csapatok, amelyekben Cornel Ene futballozott Magyarországon. Idén nyáron, majd hat év után azonban úgy döntött, hogy visszatér a román labdarúgásba, a harmadosztályban szereplő temesvári Poli Timisoarához.
A 32 éves középhátvéd a Sport.ro-nak adott interjúban beszélt magyarországi tapasztalataira is, valamint a román és a magyar futball közötti különbségekre, azok után, hogy összesen 97 mérkőzésen lépett pályára nálunk, az élvonalban és a másodosztályban egyaránt. A beszélgetésből idézünk az alábbiakban.
A Honvédtól érkeztél, de több magyar csapatban is játszottál az elmúlt években. Milyen különbségeket láttál a magyar és a román futball között?
- Párhuzamot tudok vonni az első és a másodosztály között (Magyarországon). Az élvonalban gyorsabb a játék, magasabb a minőség – nagyjából ugyanolyan különbségek vannak, mint most Romániában, főleg taktikai és fizikai szempontból. Ami számomra meglepő volt: a másodosztály sokkal inkább fizikai bajnokság, mint az első liga. Ez több helyen is meglepett. A két bajnokság közötti eltérésekre rátérve: Magyarországon jobb a taktikai felkészültség és magasabb a színvonal. Most már igazából csak egy csapat emelkedik ki, korábban kettő volt (Ferencváros és MOL Vidi), de összességében minőség tekintetében Románia erősebb.
Ezt mutatta például a Paks szereplése is: tavaly a Corvinul Hunedoarával, idén a CFR-rel játszottak az európai kupában.
– Igen, ott is látszott a különbség. A Paks mindig ott van az első háromban, de sokkal direktebb futballt játszanak.
Melyik magyar csapatnál érezted magad a legjobban?
- A legjobban Gyirmóton éreztem magam, de mindenhol jó volt. Ott különösen azért, mert frissen feljutott a csapat, én pedig az életem egy nagyon jó időszakában voltam, fizikailag és mentálisan is rendben voltam. Sajnos pechem volt: súlyos sérülést szenvedtem, fáradásos töréssel dőltem ki a bajnokság első négy fordulója után. Kisvárdán három évet játszottam, utána egy évig voltam Gyirmóton, majd visszatértem Romániába: négy hónapot Mioveniben, hatot Hermannstadtban töltöttem. Ott nem hosszabbítottam, a cél pedig az volt, hogy visszatérjek Magyarországra, de a várakozás közben végül a másodosztályban kötöttem ki.
Ha a román és a magyar sport közötti különbségekről beszélünk, az első, ami az eszünkbe jut, az infrastruktúra. Valóban ekkora a különbség?
- Igen, valóban az. Gheorghe Hagi klubjánál és az FCSB-nél is láttam, hogy van két-három edzőpálya, de ott hat-hét vagy még több áll rendelkezésre. A pályák minőségiek, minden az infrastruktúráról szól. Nálunk sajnos messze nem tartunk itt. Ugyanakkor úgy látom, Romániában mostanában előrelépés történt, ahhoz képest, amikor kimentem. A CFR-nél például több különböző edzőbázison is gyakoroltunk Kolozsváron, és ezek nagyon jók voltak, de nem volt stadion és bázis egy helyen, hogy minden együtt legyen.
Mit jelent a sport a magyaroknak?
- Sok hasonlóság van köztünk: ők is szenvedélyesek, futballrajongók. De úgy érzem, a román szurkolók mégis mások – bennünk ott a latin vér, ahogy Hagi is mondta. Mi egy kicsit szenvedélyesebbek vagyunk náluk. Persze Magyarországon is vannak nagy klubok, óriási szurkolótáborral: a Ferencváros az első, utána a Honvéd, de ott van Győr is. Más csapatok is hasonlóan működnek, mint nálunk. Nem több és nem kevesebb – szenvedélyes emberek, akik szeretik a sportot, de Romániában még mindig magasabb szinten érezzük ezt.
Hogyan látják a román futballistákat Magyarországon?
- Jónak tartják őket, mert mindig elvégezték a feladatukat. Voltak, akik eredményesek voltak, jó teljesítményt nyújtottak, így tényleg jó hírünk van. Tudják, hogy bármikor számíthatnak egy román játékosra. Ismerik a román futballiskolát, minden előnyével és hátrányával együtt, és meg is becsülnek minket.
Futballoztál a Puskás Arénában? Idén ugye ott rendezik a Bajnokok Ligája döntőjét.
- Nem, még nem jutottam el oda játékosként, bár szándékomban állt. Játszhattam volna ott a Kisvárdával a kupadöntőben, ha bejutunk, de az elődöntőben kiestünk.
