Szombaton érkeztél meg Montevideóba, ahol a média képviselői mellett a szurkolók vártak a reptéren. Hogyan emlékszel vissza a landolás utáni pillanatokra?
– Már akkor nagy volt a felhajtás, amikor csak pedzegették, hogy ide igazolok. Ebből is látszik, hogy Uruguayban nagy tisztelet övezi a labdarúgást, élnek-halnak érte. Végül ügynökségem, a CMG segítségével összejött a szerződés. A reptéren viszonylag csendes fogadtatásban volt részem, hiszen szombaton még inkognitóban érkeztem meg. Jó érzéssel töltött el, hogy később a szurkolók már skandálták a nevemet, odajöttek hozzám, sok sikert kívántak. Ebből is látszik, az itteni emberek képben vannak a csapatot illetően.
Az egyik uruguay-i szurkoló fogalmazta meg jól: "tízből kilenc és fél ember tudja, mi a helyzet a csapattal, a maradék fél meg inkább csendben hallgat."
Hiába jártam sok országban, mindenhol elcsodálkozok, milyen futballközegbe csöppenek.
Magyar idő szerint hétfőn este írtad alá a szerződésed a Penarolnál és már az első edzésen is túl vagy. Az első benyomások alapján milyen a közös munka Diego Forlán vezetőedzővel, milyen körülmények között edzetek?
– Hétfőn tréningeztünk először, majd kedd reggel folytattuk a megkezdett munkát, egyből belecsaptunk a dolgok közepébe. Itt Uruguayban az edzéseket is közvetítik a tévében, akárcsak Argentínában. Olyan labdás gyakorlatok vannak, mely során már a taktikai részbe is belemegyünk. Előre tudjuk, mikor milyen passz várható, mikor melyik területet kell levédekeznünk, hogyan kell felépítenünk egy hibátlan támadást. A stáb tagjai mindent a legaprólékosabban kidolgoznak, ésszerű döntéseket hoznak.
Másképp áll hozzád amiatt, mert egykor csapattársak voltatok?
– Egyáltalán nem, emiatt nincs semmilyen megkülönböztetés.
Nem egy kipróbált játékos vagyok ebben a környezetben, de a világfutballban tapasztaltnak számítok. Tudom, mi kell ahhoz, hogy a Penarol meghatározó játékosává váljak.
Meg kell mutatnom, mik az értékeim, versenyképesnek kell lennem. Itt nincs olyan, hogy külföldi vagy és neked duplán kell teljesítened az edzéseken vagy a meccseken. Az a lényeg, hogy a megszerzett tapasztalataimmal segítsem a klubot.
Ezek ismeretében milyen edzőnek találod Forlánt?
– Most kezdte az edzői karrierjét, eredményt akar elérni. Csapattársak voltunk, tudja, milyen értékeim vannak, ennek szellemében kezel engem. Égek a vágytól, hogy pályára léphessek, és már az edzésen úgy teljesítettem, meg akarom mutatni, amit elképzelt velem kapcsolatosan. Egy 10-12 fős, ütősnek ígérkező szakmai stábot állított össze, melyben mindenkinek megvan a maga feladata. Az edzéseken ésszerűen elmondanak minden gyakorlatot, kiemelik, melyiknek mi a jelentősége, és azt is, hogy a kivitelezésnél hogyan legyünk még hatékonyabbak.
Pályafutásod során számtalan nyelvet megtanultál, most ismét kamatoztathatod ezt a tudást. Mi a közös nyelv a csapaton belül?
– A csapatnál nem használjuk az angolt, inkább a spanyolt. Rá vagy kényszerítve, hogy tanuld meg a csapat nyelvét. Tudok spanyolul, bár az uruguayi nyelvjárásban több szó is különbözik, ennek ellenére megértjük egymást. A csapatnak külön öröm, ha egy játékoson látják, hogy beszélni akarja a nyelvüket, ezt értékelik.
Sokan idehaza megkérdőjelezték a váltásodat, mennyire volt szakmai és mennyire volt anyagi ez a döntés?
– Fókuszáljunk arra, amikor a Honvédhoz igazoltam, jöttek a győzelmek. A nyáron három pontunk volt az érkezésemkor, most a távozásomkor 24 pont áll a csapat neve mellett. Vannak olyan dolgok, amik most még nem tartoznak feltétlenül a nyilvánosságra, jobbnak látnám, ha életem végén megírnám egy könyvben (nevet - a szerk). Érdekes lenne megvilágítani, milyen tényezők tudják döntően befolyásolni egy labdarúgó pályafutását, milyen döntéseket hoz éles helyzetekben. Az emberek csak a hétvégi meccset látják, de a kulisszákról semmit sem tudnak. Számomra mindegy volt, hogy többet vagy kevesebbet keresek, nem ez alapján ítéltek meg soha, hanem a játékom alapján. Hosszú pályafutásom alatt több országban futballoztam, de fiatalkoromban sem érdekelt, mennyi lesz a fizetésem, ami mostanra sem változott. Minden alkalommal a csapatban elfoglalt helyem alapján kaptam a béremet.
Az elmúlt években jópár magyar játékos igazolt haza külföldről. Mi kell ahhoz, hogy megállják odakint a helyüket?
– A magyar focinak is az érdeke, hogy egy labdarúgó meg tudja állni a helyét számára idegen közegben és fejlődni tudjon. Sajnos a mi focink nem olyan magasan jegyzett, és ez ellen tennünk kell.
ezt leginkább úgy tehetjük meg, hogy külföldre igazolunk és ott bizonyítunk.
Van rajtunk némi felelősség, de nem szabad összeroppannunk! Sajnos ezen a féltekén nem sűrűn jár magyar játékos. Nemcsak engem ítélnek meg a játékom alapján, hanem a magyar focit is. Nem is értem, miért nem kaptam egy széket a külügyminisztériumban (nevet – a szerk.).
A szerződésed aláírása után nézettségben is taroltál, a klub Instagram-oldalán 10 óra alatt 74 ezren tekintették meg a beköszönő videódat. Mit jelentenek számodra ezek az adatok?
– Egyik közösségi oldalon sem vagyok fent, de ami késik, nem múlik. Amikor legelőször Indiába igazoltam, akkor két hét alatt 160 ezren nézték meg négy meccsemet. Mindegyik állomáshelyemnél nyomot hagytam az emberekben. Amikor a Penarolhoz szerződtem, már Dániából, Svájcból, Spanyolországból, Ausztráliából és Hongkongból is kaptam üzeneteket, sok sikert kívántak. Nagyon jól esnek ezek az üzenetek, ilyenkor előtörnek belőlem a régi emlékek, hálás vagyok azért, hogy ezekben az országokban is játszhattam. Mindig olyan csapatot választottam, ahol többet nyertem, mint veszítettem.
LENKÓ PATRIK
