Nagy Ádám szinte pillanatok alatt hódította meg a Serie A-t, már első mérkőzése után remek kritikákat kapott, és a liga 9 legjobb nyári igazolása közé is bekerült. Ezúttal újabb óriási elismerésben részesült a magyar válogatott középpályás, a L’ultimo uomo magazin weboldalán jelent meg róla egy cikk, melyben a szerző, Alex Belinger videókkal tarkított írásában részletesen elemzi Nagy játékát.

A cikk megemlíti, hogy fiatalon sokszor a szélen kapott szerepet a külföldi akadémián is megforduló játékos, ám Thomas Doll remek húzásaként került mélységi irányító posztra, ez hozta meg az áttörést. A szerző azt is fontosnak érzi, hogy Nagy olyan rutinos játékosokkal futballozhatott együtt a Ferencváros középpályáján, mint Gera Zoltán és Hajnal Tamás, akiktől rengeteget tudott tanulni.

Gera mellett nagyszerű meccsei voltak, köszönhetően leginkább a labda nélküli mozgásának. Mindig mozgásban van, egy pillanatra sem áll meg, rengeteget dolgozik labda nélkül. A gyors irányváltásaival, szélességi elmozgásával zavart kelt az ellenfélben, és folyamatosan megjátszható.

A szerző kiemeli Nagy Ádám gyors gondolkodását is, és rámutat: a magyar középpályás mindig egy lépéssel mások előtt jár, rendkívül gyorsan hoz jó döntéseket a pályán.

Elképesztő kognitív képességei vannak. Nagyszerűen olvassa a játékot, és azzal is pontosan tisztában van, a többiek hogyan mozognak, hol helyezkednek körülötte. Hatalmas előnye, hogy már akkor tudja, mit kezd majd a labdával, mikor még meg sem kapta. Ennek köszönhetően az első labdaérintése nagyon jó, az adott szituációnak megfelelően veszi át a labdát, és mivel előre gondolkodik, sokkal gyorsabban hoz jó döntéseket.

Belinger fontosnak tartja azt is, hogy Nagy mindkét lábával egyformán hatékony, a rövid és a hosszú passzokat egyformán effektíven alkalmazza. Azzal, hogy rengeteget lép vissza és kéri el a labdát, a védőket is rendszeresen kisegíti. A szerző ugyanakkor hozzáteszi, taktikailag még sokat kell fejlődnie a magyar középpályásnak, és több kockázatot kell vállalnia, ám Belinger ezt a rutintalanság számlájára írja.

Az csak a dolog egyik fele, hogy megjátszható, és a társaihoz pontosan továbbít, azt is fel kell mérnie, hogy aki tőle kapja a labdát, ne kerüljön nehéz helyzetbe. De minél több tapasztalatot szerez, ez annál kevésbé lesz probléma – ebben a korban pedig természetes is az ilyesmi. Ádám nagyszerű alapanyag, bátran lehet rá építkezni.

A magyar középpályás Eb-n nyújtott teljesítményét is kiemeli a cikk, Belinger úgy véli, Nagy fiatal kora ellenére magabiztosan futballozott, és a klubjában látott játékát hozta ilyen magas szinten is. A szerző szerint a válogatott bátor játéka a középpályásnak is jót tett, önbizalomtól duzzadóan játszott, és előrepasszokkal is többet próbálkozott, mint a Ferencvárosban.

Védekezésben is hatalmas potenciált lát Nagy Ádámban a szerző, aki Miguel Velosóhoz hasonlítja a magyar játékost.

Rendkívül hatékony a labda nélküli játéka védekezésben is. Apró lépésekkel, irányváltásokkal közelíti meg a labdás ellenfelet, ezzel egyedül is több passzsávot lezárva. Tudja, hogyan kell fizikai kontakt nélkül labdát szerezni, a helyezkedése gyakorlatilag tökéletes. Velosónál pedig gyorsabb, robbanékonyabb, de ami a legfontosabb: fejben villámgyors. Márpedig a mai futballban a dinamika leginkább gondolkodás terén fontos, nem kizárólag fizikai értelemben.

Belinger újabb dicsérettel zárja a cikket, megjegyzi, nem véletlenül merült fel rengeteg csapatnál a magyar középpályás megszerzése.

A Nagy Ádámról több más klub mellett lemaradó Rapid Wienbe szerinte túl jó lett volna, és sokkal többre tartja a magyar játékost az érte kifizetett összegnél.

Bár a legnagyobb sztárt, Diawarát kellene pótolnia, aki a Napoliba igazolt, sikerülhet neki. Amennyiben Donadoni a védelem előtt szerepelteti majd, ahol a legjobban érzi magát és a legjobb teljesítményre képes, még Diawaránál is többre viheti. Nagy egy rendkívül intelligens játékos, aki egyensúlyt hozhat csapata játékába. Sokkal többet ér, mint amennyit fizettek érte, igazi klasszissá válhat.