A 16 éves fiatal középhátvéd az Admira Wacker játékosa, rendszeresen annak második csapatában, az FC Flyeralarm Admira Juniorsban lép pályára. Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy a tehetség hogyan került az osztrák korosztályos válogatotthoz.
A családdal történt kapcsolatfelvétel után derült ki, hogy Julian sokakkal ellentétben nem tizenévesen igazolt külföldre. Bár magyar felmenőkkel rendelkezik, de már Alsó-Ausztriában, Mödling-ben született, ahogy az édesanyja is. Szülei és nagyszülei a délvidéki Adáról származnak, akik a német nyelv mellett a magyart is beszélik, a 16 éves játékosnak azonban vannak még hiányosságai ezen a téren.
– Szeretnék megtanulni magyarul, pár szót tudok is, de sajnos ezek nem elegendőek ahhoz, hogy folyékonyan beszéljek. Általános iskolás koromban be is iratkoztam egy nyelvtanfolyamra, azonban érdeklődés hiányában nem indult el a képzés. Néha van, hogy egy vagy két szót eltanulok a családtagjaimtól. Sajnos nem beszélem folyékonyan a nyelvet, de ennek ellenére sok mindent megértek. Van egy nővérem, ő 21 éves, ő jól beszél magyarul – kezdte a csakfoci.hu-nak Turi Julian, amikor arról érdeklődtünk, milyen kötődése van a magyar nyelvhez, a magyar gyökerekhez. Édesapja elárulta, hogy az egész család követi a magyar válogatott eredményeit, de Veszprémbe és Győrbe is sokat járnak, de főként kézilabda-meccsekre.
– Játszott a csapatunkban egy magyar srác az előző idény végéig, de ő most már Burgenlandban focizik – folytatta a 16 éves játékos. – A mostani keretben Fönyedi Gergő az egyetlen magyar játékos, ő tagja a magyar U17-es válogatottnak. Rajta kívül még ismerek egy fiút, akivel tartom a kapcsolatot, egy edzőtáborban ismerkedtünk meg egymással, viszont az Ausztriában lévő többi magyarral nincs kapcsolatom, nem ismerem őket.
Összességében azt tudom mondani, hogy abban biztos vagyok, hogy a magyar tehetségek szinte kivétel nélkül ugyanolyan esélyt kapnak itt, mint bárki más, csak rajtuk áll, hogy élnek-e a lehetőséggel vagy sem.
A 16 éves középhátvéd már bemutatkozhatott az osztrák U17-es válogatottban is, és célja, hogy kijussanak a 2018-as angliai Európa-bajnokságra, amit májusban rendeznek meg.
– A színvonal itt rendkívül magas a válogatottnál, jók az edzések és sok-sok szakember vesz körül minket. A stáb tagjai minden részletet aprólékosan kidolgoznak minden egyes mérkőzésre, és ebben mindig van valami nagyon izgalmas újdonság.
A leginkább arra vagyok büszke, hogy a németek ellen én lettem a „meccs embere”, sokat jelentett a szövetségi kapitányunk, Rupert Marko külön gratulációja. Jelenleg nagyon jól érzem magam az osztrák nemzeti csapatban, és velük szeretnék kijutni az angliai U17-es kontinensviadalra.
A magyar korosztályos válogatottal nem tudnám összevetni az osztrákot, mert sajnos még nem volt lehetőségem ellenük meccselni. Az Admirával éppen pár hete mérkőztünk meg a Puskás Akadémia U19-es csapatával, az egy remek mérkőzés volt, amelyet mi nyertünk meg 2-1-re.
Az Admira Wacker akadémiáján egyébként Szántó Csaba személyében egy magyar edzőt is találhatunk, akiről Julian elmondta a véleményét.
– Nagyszerű tréner, aki nagyon sok tapasztalattal rendelkezik, mindig győzni akar. Sokat foglalkozott a csapattal, és sok új dolgot mutatott meg nekünk, amire nem csak a posztunkon van szükségünk. Nála nincsenek engedmények, csak azok játszanak, akik megérdemlik és jól edzenek, de a kemény munka után olykor megengedi, hogy lazítsunk. Nagyon változatos edzéseket szokott tartani, tele van mindig lelkesedéssel, és minden egyes labdarúgót támogat és biztat.
Julian egészen kiskora óta az Admira Wackerben játszik, s mostanra már a klub második csapatában számítanak rá. Testközelből tud tehát arról mesélni, hogyan épül fel az osztrákoknál az utánpótlás-rendszer.
– Az egész úgy kezdődött, hogy amikor még kisgyermekként a barátaim ellen játszottam, észrevettem, hogy különlegesen tehetséges vagyok a többiekhez képest, ebben több kívülálló is megerősített később.
Ráadásul sehova nem voltam hajlandó elmenni labda nélkül, egyszerűen nem tudtam meglenni anélkül, még a mosdóban és a bevásárlóközpontban is csak azzal játszottam.
Egy nap, amikor hazaértem az iskolából, az édesapám odajött hozzám és mondta, hogy az Admira Wacker-nél részt vehetek egy próbaedzésen. Természetesen egy pillanatig sem haboztam, azonnal mentünk a tréningre. Ott az edző nagyon meg volt elégedve velem, és azonnal marasztaltak is. Sokat jelentett, hogy eddig minden szakember végig inspirált, és fokozatosan tudtam fejlődni évről-évre. Az Admira egy nagyon családias légkörű és egyben profi klub.
Nem hiszek a szerencsében, csak a kemény munkában, de szerintem az egyik legnagyobb dolog, hogy az elmúlt tíz év során soha egy pillanatra nem veszítettem el a foci okozta örömöt. Mindig tisztességes bánásmódban részesültem, ez fontos egy fiatal játékosnak.
Az Admiránál általában egy héten hat-hét edzésünk van, és heti két mérkőzést játszunk. Emellé jönnek az extra dolgok, mint például az ellenfelek videóelemzése, míg edzések előtt és után iskolába járok. Nem könnyű összeegyeztetni a tanulmányaimat a focival, mert nekem fontos az is, hogy jó tanulmányi eredménnyel zárjak. A családom nagyon sokat segít abban, hogy mindkét fronton helyt tudjak állni. Az álmaim azért a futballhoz kötődnek, profi futballista szeretnék lenni, Németországban vagy Angliában szeretném magam kipróbálni idővel.
LENKÓ PATRIK
