Első profi élvonalbeli meccséről, még Angers-játékosként

- Van egy hihetetlen sztorim erről. Azon a héten a profikkal edzettem, és két szélső védő között vita alakult ki, erre az edző úgy döntött, hogy megbünteti őket, és egyikőjüket sem nevezi - mondta az onzemondial.com-nak adott nagyinterjújában Laidouni. - Ennek eredményeként a Troyes elleni mérkőzésre én is a keretben voltam. A bemelegítés során Saïd Benrahmával passzolgattunk, mert az volt a terv, csere leszek, egyszer csak odarohan hozzám az erőnléti edző és azt mondja : "Gyerünk Aïssa, menj a csapathoz, kezdő vagy, egy szélső hátvéd épp most sérült meg. Ezért bár nem is vagyok védő, de az első meccsemet ott kellett lejátszanom. Soha nem fogom elfelejteni azt a találkozót, két megbüntetett és egy sérült hátvéd kellett ehhez.

Nyertünk 1-0-ra, emlékszem, a prémiumot megduplázták. Ennek a bónusznak köszönhetően tudtam megvenni az első autómat, egy 207-est. Kicsi autó volt, de akkoriban nagy dolog volt számomra. Ráadásul elég jó meccset játszottam, az edző gratulált is nekem. Az első profi meccsem tehát lehetővé tette, hogy megvegyem az első autómat.

A Romániába igazolásáról

- Románia nem a labdarúgók kedvelt célpontja, az biztos. Először, amikor Romániáról beszéltek nekem, kategorikusan elutasítottam azzal, hogy nem akarok oda menni. Aztán az apám bátorított, hogy próbáljam meg, hiszen jól is elsülhet, és valamivel meg kell próbálkoznom. Egyetértettem vele, apránként mérlegeltem az előnyöket és hátrányokat, és azt mondtam magamban: "Miért ne?". Tudtam, hogy ezzel a döntéssel a karrierem építése a cél. Különösen, mivel a Franciaországban töltött évek alatt bebizonyítottam, hogy magas szinten is tudok játszani, de ez különböző okok miatt nem jött össze. Azt mondtam magamnak: "Nem számít, hova megyek, oda kell mennem, hogy sikeres legyek". Az önbizalmam lehetővé tette számomra, hogy azt mondjam magamnak: "Írj alá és bizonyíts". Tudtam, hogy ha keményen dolgozom, akkor egy jobb klubhoz is tudok majd csatlakozni, amely európai meccseket játszik, ahol felhívhatom magamra a figyelmet. Ezért írtam alá Romániába, az FC Voluntari csapatához.

Néhány romániai érdekességről

- Persze teljesen téves elképzelésem volt Romániáról. Az elején azt gondoltam: "Hová kerültem?”

Ráadásul az első napon azt hallottam az öltözőben, hogy gondok vannak az edzővel, és hogy ki fogják rúgni! Pedig még el sem kezdődött a szezon. Az öltözőben volt egy másik francia, Abdelhak Belahmeur, tőle kérdeztem: "De hogyan lehetséges ez? Már most ki akarják rúgni az edzőt.” Erre ő azt válaszolta: "Te nem tudod, hogyan mennek itt a dolgok" (nevet).

- Három nappal később az edzőt tényleg menesztették. És ekkor jöttem rá, hogy keménynek kell lennem a túléléshez. Az első napok nem voltak könnyűek: az alkalmazkodás, a nyelvi akadályok, a más mentalitás. De miután átgondoltam a dolgot, azt mondogattam magamnak: "Tudom, miért vagyok itt, a célomra kell koncentrálnom". Tudtam, hogy ha a saját sarkamban dolgozom, a dolgok jól fognak menni.

A Fradiba kerüléséről

- Kezdetben az FC Voluntari 200-250.000 euró közötti összeget kért az átigazolásomért. És amikor a Swansea elküldte az ajánlatot a kért összeggel, a román klub meggondolta magát. Azt mondták: "Már nem ennyit, hanem a dupláját akarjuk". A Swansea elvből nem ment bele ebbe a kérésbe, mert ez nem volt tisztességes a román klub részéről. A Swansea aztán visszajött, de a Ferencváros háromszor akkora összeget ajánlott, így szorult helyzetben voltam. Először várni akartam a Swansea-ra, aztán meghallgattam a Ferencváros ajánlatát, és azonnal megértettem a klub komolyságát, az ambícióit.

Megragadott a dolog, mert nemrég játszottak az Európa Ligában, és a céljuk a Bajnokok Ligája szereplés volt. Az elején kételkedtem, azt hittem, hogy ezek csak szép szavak, de végül elcsábított a projekt.

- Ez volt a vágyam, amikor belekezdtem: elhagyni Franciaországot, csatlakozni egy olyan klubhoz, amely európai bajnokságokban játszik. Kaptam videókat a szurkolókról, a meccsekről, és amikor odamentem, láttam a létesítményeket és a projektet. Elcsábultam.

Arról, hogy érezte Magyarországon

- Egyáltalán nem voltak problémáim - reagált arra, milyen volt egy "rossz hírű országban" futballoznia. - Még egyszer mondom, ezek előítéletek, mindenhol vannak jó és rossz emberek, ezt nem tagadni. Én személy szerint nem találkoztam semmilyen problémával. Két és fél évet töltöttem ott, és elmondhatom, hogy életem egyik legjobb időszaka volt. Élveztem, elkezdtem igazán a futballból élni, éltem a focisták életét, fotókat kértek tőlem az utcán, nagy meccseket játszottam.

Az Afrikai Nemzetek Kupája különlegességeiről

- Több sztorim is van róla, ezek valóban felejthetetlen pillanatok. Például amikor megérkezel a szállodába, látod a szűk, sötét folyosót, megnézed a szobákat, érzed a hőséget is.

Ráadásul egy kockázatos területen voltunk, polgárháború volt milíciákkal, akik bármikor megtámadhattak minket. Amikor a tréningekre mentünk, az katonai kísérettel történt, végig fegyveres katonák voltak az úton. Olyan volt, mintha a Call of Dutyban lennénk. Az épületek is tele voltak fegyveres katonákkal a foglalkozások alatt. Különleges volt, de ezek felejthetetlen emlékek.