Eppel Márton július óta a kazah élvonalban érdekelt Kajrat Almati játékosa, ám 3 hónap alatt mindössze 6-szor lépett kezdőként pályára a bajnokságban.

Nagyon jól érzem magamat, jó a komplexum, a körülmények, de a játéklehetőséggel nem vagyok megelégedve.

Néha én is elgondolkodom azon, hogy jól döntöttem-e. Két komoly érdeklődő közül kellett választanom, az egyik egy belga első osztályú csapat volt, ők pár hete utolsó előttiek voltak a bajnokságban, a másik pedig a Kajrat.

Nem tudom, hogy meddig maradok itt. Nekem az a célom, hogy játsszak még egy nyugat-európai jó bajnokságban. Nyitott vagyok mindenre. Nehezebb helyzetben vagyok, mert sokat fizetett értem a klub, de ha jól tudok a bajnokságban, és a válogatottban is játszani, akkor biztos, hogy lesz még lehetőségem nyugatra menni – kezdte Eppel a Reggeli Startban.

A kazah pontvadászatban bár a különbségek nagyobbak, a bajnoki címért ott is komoly küzdelem folyik.

Ez egy kevésbé erős bajnokság, a belgához egyáltalán nem hasonlítanám. Nem tudok olyan szinten játszani, mint ott játszhattam volna, de jól érzem itt magam.

Itt sokkal nagyobb a szakadék az első kettő, és a többi csapat között. Otthon azért egy Ferencvárost, egy Vidit, vagy egy Honvédot úgymond bárki meg tud verni. Itt az Astana 10 meccsből egyszer ha kikap, de az is inkább döntetlen.

Azért is tudtak elmenni tőlünk, mert mi a 10 fordulóban kikaptunk kétszer. Most elég nagy a különbség, úgy néz ki, elúszott a bajnokság is.

Eppel idén 11 tétmeccsen 3 gólt rúgott a Kajrat színeiben.

Azt is elárulta, miért jár Kleinheisler László csapata 10 ponttal előttük.

Ők sokkal kiegyensúlyozottabbak. Ez ebben a bajnokságban nagyon fontos. Ők sokszor tudnak 1-0-ra nyerni, mi pedig fejvesztve támadunk és 1-0-nál még kapunk egy gólt – fogalmazott a 26 éves támadó.

Az erőviszonyok mellett a szurkolói kultúrában is vannak különbségek a magyar NB I-hez képest.

A szurkolók egyáltalán nem olyan fanatikusak, mint a Honvédnál. Az Európa Ligában telt ház volt mindkét meccsen, utána hétvégén nagyjából ezren voltak, szóval lehet érezni a különbséget.

Eppelnek az ukrán Habib Eseolával kell megküzdenie a kezdőbe kerülésért, ami a tavasz-őszi lebonyolítású bajnokságban jártasabb támadóval szemben nem tűnik egyszerű feladatnak.

Amikor ideigazoltam, jött egy másik csatár ligán belülről, akinek a bajnokságban akkor már 9 gólja volt. Ő már itt edzett a csapattal egy ideje, úgyhogy a mester őt tette be. Így hátrányból indultam, pláne hogy ő ugyebár oroszul is beszél.

Amikor csereként gólt szereztem, vagy amikor a kezdőbe tettek, és betaláltam, kivívtam magamnak némi elismerést. Már nem az van, hogy én vagyok a csere, hanem azért lehet rám számítani.

A válogatottban Marco Rossi viszont inkább a mérkőzések hajrájában számol Eppellel.

– Mindenki, aki a válogatottban játszik, szeretne kezdő lenni. Amikor elkezdtünk focizni gyerekkorunkban, mind úgy indultunk, hogy válogatottak akarunk lenni. Ezen én már túl vagyok, úgyhogy szeretnék minél többet játszani. De azért reálisan nézve egy Szalai Ádámmal kell küzdenem, aki egy Bundesliga-csapattal edz, rúgja a gólokat és jó teljesítményt nyújt. Nincs könnyű dolgom, de az életben ritkán van az embernek könnyű dolga.

Észtország elleni lehetősége értékesítésével minden bizonnyal közelebb került volna a kezdőhöz, ezzel kapcsolatban is megszólalt.

Kicsit megakadtam. Kérdezték a srácok is, hogy miért nem lőttem el. Úgy éreztem, hogy nem volt a lábamon. Az volt a tervem, hogy átveszem, befordulok és berúgom, ez nem sikerült, és ezt nagyon sajnálom.

A válogatott jövőjével kapcsolatban viszont bizakodó.

Nem ezt a két meccset kell nézni, hanem az összképet. A hangulatban látok óriási változást, illetve a játékban. A görög meccset kielemeztük. Ott ugyan veszített a csapat, de jól védekeztünk, jól zártunk, jók voltak a távolságok. Ezt a négy meccset összehasonlítva az előzőkkel, ahol más edzőnk volt, ég és föld a különbség. Én bízom abban, hogy ez be fog érni.

Úgy ismerem Rossit, hogy nem fog a külső körülményekkel foglalkozni. Bízik bennünk, és a csapat is beállt mögé.