Pár hete kisebb magyar siker született Bolognában: a számtalan ismert olasz szakvezetőt foglalkoztató szakkonferencián a magyar edzők taktikai prezentációját találták a legjobbnak. A hat fős nemzetközi csapatban két ciprusi vezetőedző mellett négy magyar futballszakember kapott helyet, köztük az a Laczkó Zsolt, akit az utóbbi időben nem láthattunk játékosként a pályákon. A 32 éves, korábbi válogatott futballista honlapunknak elmondta, ennek oka van.

– Játékosként felhagytam a profi futballal, és már az utóbbi időszakban is az edzősködés irányába fordultam. Egy ideje már ezzel foglalkozom többet, ez az a terület, ami rendkívül motivál. Úgy vagyok vele, hogy

ha a futball már elsősorban nem játékosként motivál, akkor váltani kell, és azt kell csinálni, amiben az ember a kihívást látja.

Ez pedig az edzősködés. Azon belül sok minden érdekel, lehet szó felnőtt futballról, utánpótlás fociról vagy akár egyéni képzésről, egyelőre egyaránt ott van bennem mindegyik iránt a kíváncsiság. Ez nem ma kezdődött, játékosként is folyamatosan tanultam, szerencsére volt kitől, mint ahogy elrettentő példával is volt dolgom, de tanulni abból is lehetett. Már aktív futballistaként sok mindent jegyzeteltem, folyamatosan próbáltam figyelni és tanulni az edzői szakmáról – mondta Laczkó.

Nagy sikert értek el a magyar edzők Bolognában

A Sampdoria korábbi játékosa nagyon elszánt ezen a téren.

– Valami hasonlót érzek, mint amikor már egészen fiatal koromban eldöntöttem, hogy egyszer Olaszországban fogok focizni, onnantól csakis az a cél vezérelt, hogy oda kijussak. Sikerült. Hála Istennek, ezt utólag mondom, mert elképesztő, amit kint meg lehetett az edzőktől tanulni. Most ugyanilyen motivált vagyok, edző akarok lenni, jó edző. Játékosként akadt bőven, amit én is elrontottam, de akkor nem következett volna be a karrieremben a fokozatosság, az általam elkövetett hibák nélkül aligha sikerült volna kijutni mondjuk Olaszországba, mert azokkal egyszerűen szembe kell nézni.

Laczkó azt mondja, neki pályafutása nagy részében szerencséje volt az edzőkkel.

– Nekem Magyarországon is a nagyon kevés kivételtől eltekintve a jó edzők jutottak, akiktől igen is lehetett sokat tanulni. Az első pozitív visszajelzés az volt, hogy ebbe az irányba forduljak, hogy a “Mi újság, hogy vagy?” típusú beszélgetéseknél mindig sikerült lényegesen messzebbre eljutni az edzőimmel. Mindig jól elbeszélgettünk a szakmáról, akár még a taktikáról is. Szóval itthon is sokat tanultam,

de a legtöbbet a 3 évnyi olaszországi légióskodás adta. Dolgozhattam Di Carlóval vagy Iachinivel,

akik állandóan Serie A-s vagy B-s kluboknál kapnak kispadot, és ha vevő vagy rá, mellettük azért nagyon sok minden rád ragad, főként a futball taktikai részéből. A felkészülési időszak nekem most is főleg azzal telt, hogy előszeretettel bújtam az európai csapatok felkészüléseit, hogy megfigyeljem, hogy a különböző – főleg olasz – edzők hogyan építik fel játékstruktúrát taktikailag.

A Ferencváros és a DVSC korábbi bajnoka viszont tisztában van azzal, hogy mindez még nem elég.

– Taktikailag jó, ha felkészült vagy, de fontos az emberi oldal is. Találkoztunk már idehaza olyannal, aki rideg volt, de tudott sikeres lenni, és olyannal is, aki taktikailag nem volt ugyan annyira felkészült, de ráérzett arra, hogyan lehet sikeres egy kerettel. Tudom, hogy hatékonyan dolgozni az egyik legnehezebb feladat a futballban. Hiába gondolom például azt, hogy mennyit tanultam már most a futballról, mennyi minden van a fejemben elméletben, ha hatékonyan ebből semmit nem tudok átadni. Ezt szeretném majd kipróbálni, és ha még nem megy, akkor megtanulni, hogyan csináljam jól. 22-23 játékost motiválni nehéz, mindig lesznek elégedetlenek. Ettől nehéz ez a szakma. Lehet tényleg jó felkészülést tartani, de a meccs fontosabb, és az, hogy amit átadtál a csapatodnak, azt ki tudod-e hozni belőlük a mérkőzéseken is.

Laczkó a magyar válogatott kapitányától, Marco Rossitól is igyekszik tanulni.

– Jó a kapcsolatunk, üzeneteket gyakran váltunk, telefonon is beszélünk, örülök a sikerének, mert remek edző, de elsősorban remek ember. Ami nagyon tetszett, hogy vezetjük a csoportot úgy, hogy legyőztük a vb-döntős horvátokat, és ő arról beszél, hogy van 1-2 dolog, ami nem tetszik neki – ez igazából ő. Sok jó edző jött külföldről Magyarországra, de nem mindenki tudott sikeres lenni. Sokan ott követik el a hibát, hogy nem is próbálják megismerni, milyenek a magyar játékosok, milyen a hazai közeg. Azok a külföldi edzők lettek sikeresek, akik megtanultak alkalmazkodni a magyar szokásokhoz, a futballisták mentalitásához és jól fel tudták mérni például a játékosok valós szintjét. Marco Rossin az első pillanattól kezdve azt lehetett érezni, hogy tiszteli a magyar futballt, képben van, nem ő akarta megmondani a tutit.