Ritkán fordul elő, hogy egy edző saját magát cseréli be bajnoki mérkőzésen…
- Már hetekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy becserélem magam a Balmazújváros ellen – mondta Csizmadia Csaba a csakfoci.hu-nak. - Mivel elsősorban már vezetőedző vagyok, szerettem volna méltóképpen lezárni a játékos-pályafutásomat. Köszönöm a vezetők és a szurkolók gesztusát, megható pillanatokat éltem át a lefújás után.
Sokakat meglepett, amikor tavaly ősszel téged neveztek ki az NB II-es Budafok vezetőedzőjének. Egyértelmű volt, hogy elvállalod a felkérést?
- Engem is meglepett. Júliusban volt egy keresztszalag-szakadásom, októberben még a rehabilitációt végeztem, vártam, hogy visszatérhessek. Mivel nem jöttek az eredmények, az elnök úr az edzőváltás mellett döntött: felhívott és megkérdezte, lenne-e kedvem átvenni a csapat irányítását? Első körben hét mérkőzésről volt szó és mivel úgy éreztem, hogy ez hatalmas lehetőség számomra, belevágtam.
Nem merült fel benned, hogy ez akár rosszul is elsülhet?
- Megye I-es és megye II-es csapatoknál korábban már belekóstoltam az edzőségbe, tudatosan készültem erre a szakmára. Hamarosan meglesz az A-licenszem, aztán majd szeretném elvégezni a pro-licenszet is. Ettől függetlenül nem volt könnyű az első időszak, hiszen még játékosnak éreztem magam, szükségem volt pár hétre, amíg belerázódtam. Három vereséggel kezdtünk, utána viszont kiegyenesedtünk és elkerültünk a kiesőzónától.
A kezeid alatt miben változott meg leginkább a csapat?
- Mivel kiesőhelyen álltunk, nagy volt a nyomás rajtunk. A legfontosabb teendőm az volt, hogy ezt a nyomást levegyem a játékosokról és elhitessem velük, hogy ennél többre képesek. Ez szerencsére sikerült, hiszen a rossz kezdés után egyre látványosabban és eredményesebben játszottunk. Az őszi szezon végére elkerültünk a kiesőhelyről.
Azt mondják rólad, hogy nagy motivátor vagy, a mérkőzések előtti beszédjeidbe mindig igyekszel belecsempészni egy-két figyelemfelkeltő mondatot.
- Játékoskoromból tudom, hogy mennyire számít az edző kommunikációja a csapat felé. Soha nem szerettem, ha valaki hosszú, unalmas beszédeket tartott. Megpróbálom röviden elmondani a lényeget és végig fenntartani a játékosok érdeklődését.
Volt olyan mondatod, ami nagyot ütött?
- Ősszel úgy utaztunk Balmazújvárosba, hogy szinte mindenki biztos kiesőnek hitte a Budafokot. Én azonban hittem a csapatomban és azt akartam, hogy az ő szemükben is lássam: mindent megtesznek a győzelemért.
Az eligazítás végén azt mondtam, „szeretem ezt a csapatot, mert kitartóak vagytok, inkább égtek a tűzben, minthogy ázzatok a vizeletben”. Persze az utolsó szó nem teljesen így hangzott, de láttam a játékosaimon, hogy ugyanazt akarják, amit én. Végül 0-1-ről fordítva 2-1-re nyertünk.
Több olyan játékosod is van, aki korábban már játszott magasabb szinten, de aztán megbicsaklott a pályafutása. Őket mennyire tudod motiválni?
- Nem foglalkozom a játékosaim múltjával, az alapján ítélek meg mindenkit, amit itt nyújt. Kulcsár Kornélnak például nem volt túl jó híre, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Amióta együtt dolgozunk, példaértékű a hozzáállása. Minden játékos egy egyéniség, mindenkivel másképp kell bánni. Kulcsárt például nem szabad „kínozni” az edzéseken, adni kell neki egyfajta szabadságot, amit a bajnoki mérkőzéseken meghálál. Tavasszal az egyik legjobb játékosunk volt, szerzett négy gólt és adott öt gólpasszt.
Ki az edzői példaképed?
- Egyértelműen Csertői Aurél. Van kisugárzása, taktikailag rendkívül felkészült, kellően kemény, határozott. Pályafutásom elején együtt nyertünk Magyar Kupát a Vidivel, ami örök emlék marad számomra.
A Vidiben vagy a Fradiban eltöltött időszakodra emlékszel vissza szívesebben?
A Vidiből lettem válogatott, a Fradiba pedig már kész játékosként érkeztem. Mindkét klub a szerelmem, az egyik olyan mintha a gyermekem lenne, a másik pedig a feleségem.
Játékosként voltál válogatott, légiós, játszottál a Vidiben, a Fradiban. Edzőként mik a céljaid?
- Ezt a listát edzőként is elfogadnám….Játékosként nagyon nehéz helyzetben voltam, hiszen a semmiből, egy erdélyi kis faluból kellett magam felépíteni. Most már van mögöttem 16 év profi karrier, ismerik a nevemet, talán valamivel könnyebb a helyzetem. Természetesen nekem is az a célom, hogy idővel NB I-es edző legyek, de egyelőre Budafokon szeretnék maradandót alkotni, ami a következő szezonban az első tízbe való kerülést jelentheti.
PRIVACSEK ANDRÁS
