Négy nap eltelt a lemondásod óta. Megfejtetted már, hogy az addig viszonylag kiegyensúlyozott Budafok miért kapott 14 gólt az utolsó két meccsén?

– Azt látni kell, hogy a srácok a teljes szezonban erőn felül teljesítettek, olyanok voltunk, mintha padlógázzal mentünk volna egyessel – kezdte Csizmadia Csaba a csakfoci.hu-nak. – Ilyenkor előbb vagy utóbb eldurran a motor, most velünk is valami hasonló történt. A Diósgyőr elleni ki-ki meccsen jobban játszottunk, az ellenfél a semmiből rúgott két gólt és megnyerte a meccset. A mi játékosaink ezt nem tudták elfogadni, lelkileg nagyon bántotta őket, pedig még semmi nem volt veszve. Aztán a ZTE meccsünk a 6-0-s Újpest-Fradira emlékeztetett. Az ellenfélnek bejött minden, nekünk semmi, az egerszegi játékosok életük gólját lőtték. A Paks elleni meccs második félidejére pedig már teljesen szétestünk.

A lefújás után tudtam, hogy lemondok, kifogytam mindenből, nem éreztem, hogy ezek után még motiválni tudnám a játékosokat.

– Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lett volna jó a kapcsolatom velük, sőt, mindenkivel remekül kijöttem és azt hiszem ők sem panaszkodnak rám.

Debütáló NB I-es edzőként milyen volt ez a szezon számodra?

– Fárasztó és egyben felemelő. Messze nem csak a szakmáról szólt, azon kívül, hogy edzője voltam a csapatnak, egyben a pszichológusa is. Folyamatosan a Kaposvárhoz hasonlítottak minket, amit nem is értettem, hiszen teljesen másfajta futballt játszottunk. Azt is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán helyünk van az NB I-ben. Még nekem kellett volna rosszul éreznem magam, hogy feljutottunk. El sem kezdődött a szezon és már zúdult felénk mindenhonnan, hogy „kiestek, kiestek.” Ez olyan, mint amikor az iskolában folyamatosan azt mondják neked, hogy „hülye vagy, hülye vagy”. Egy idő után elhiszed, hogy tényleg hülye vagy. Főleg az új játékosainkkal kellett elhitetni, hogy ők is érnek annyit, mint az ellenfeleink. Akik már régóta velünk voltak, hozzászoktak, hogy a közvélemény egy része megkérdőjelezte a képességeiket.

Aztán a bajnokság elején megleptétek az ellenfeleket…

– Jól rajtoltunk, nem változtattunk a stratégiánkon, ugyanazt a domináns focit próbáltuk játszani, ami az NB II-ben már eredményre vezetett. Persze, nehezebb volt, hiszen erősebb csapatokkal találkoztunk. Ennek ellenére a 8. forduló után még a 4. helyen álltunk. Tudtam, hogy ez nem reális, nekünk egy célunk lehetett, a bennmaradás kiharcolása.

Egy ideig nem vettek komolyan minket, olykor kicsit le is néztek, ez megkönnyítette a dolgunkat. Két hónap után aztán ez megváltozott, hiszen mindenki láthatta, hogy nem pofozógépek leszünk.

Tudod már, hogy miért nem sikerült a bennmaradás?

– Nagyon sok oka van. Minket kétszer is leterített a vírus, először novemberben, majd április elején az U21-es Eb után. Voltak olyan edzéseink, amikor nyolc játékossal tudtunk dolgozni, de soha nem panaszkodtunk. Emellett a hajrára kidőlt Zsóri, így egy szűkös kerettel mentünk neki az utolsó meccseknek. Sajnos sok esetben a szerencse sem állt mellettünk, a Mezőkövesd ellen jobbak voltunk, de döntő szituációban elcsúszott a belső védőnk és kikaptunk, az Újpest ellen a végén egy megpattanó lövéssel nyertek a lilák, a Vidi ellen mi magunknak rúgtunk gólt.

De hogy konkrét szakmai dolgot is mondjak, a közvetlen vetélytársaink ellen sok pontot szereztünk, de a nagyok ellen nem tudtunk bravúrt csinálni. A Fraditól, a Viditől vagy éppen a Mezőkövesdtől háromszor kikaptunk a szezon során. Úgy tűnik, ez nem fért bele.

Sokan már azt sem értették, hogy az NB II-ből, hogy tudtatok feljutni. Mi volt a titka annak a csapatnak?

– Amikor 2018 őszén kineveztek edzőnek, kiesőhelyen álltunk az NB II-ben. Akkor az volt a cél, hogy maradjunk bent, majd a következő szezonban végezzünk az első tízben. A kerethez igazítottunk egy olyan taktikát, amiről úgy gondoltuk, hogy eredményre vezethet. Egyénre lebontott, az apró részletekig kidolgozott edzésterv alapján dolgoztunk, minden játékos tudta, hogy mi a pontos feladata.

Bátran állíthatom, hogy ennyire profi módon kidolgozott stratégiája még az NB I-es klubok közül sem volt mindenkinek.

– Egy idő után láttuk, hogy ez működik, legyőztük a Vasast, az ETO-t, döntetlent értünk el a Gyirmót ellen és azon vettük magunkat észre, hogy feljutó helyen vagyunk. Arról már nem mi tehettünk, hogy félbeszakadt a szezon. Megjegyzem, 7 ponttal álltunk a harmadik Vasas előtt, vagyis elég komoly előnyre tettünk szert.

Kik azok a budafoki játékosok, akik hosszú távon az NB I-ben is megállhatják a helyüket?

– Sok ilyen van. A két kapus például mindenképp, Póser Dani és Bese Balázs is bebizonyította, hogy lehet rájuk számítani. A rutinosabb mezőnyjátékosok közül Oláh Bálint kiváló szezont futott, neki az élvonalban a helye, ahogy Kovács Dávidnak is. Ő egy nagyon pozitív csalódás volt számomra. Sokat játszott az NB III-ban, de bebizonyította 30 évesen, hogy a legmagasabb osztályban is képes kiemelkedő játékra, a 11 gólja önmagáért beszél. Kulcsár Kornél olyan technikai adottságokkal rendelkezik, amilyennel csak nagyon kevesen. A múltja miatt sokszor meghurcolták, de biztos vagyok benne, hogy több NB I-es csapatnak is a segítségére tudna lenni, ha nem is feltétlenül kezdőként, de csereként mindenképp. Aztán ott vannak a fiatal tehetségek, akik előtt szép jövő állhat.

A te presztízsednek mennyire tett jót ez a szezon?

– Nekem és a stábnak is tiszta a lelkiismerete, mert nagyon sok munkát fektettünk bele, sajnálom, hogy nem jött össze a célunk. Ezúton is köszönöm mindenkinek a munkáját. Úgy gondolom, jól dolgoztunk, talán ezt bizonyítja az is, hogy tucatszám kaptam a gratuláló üzeneteket edzőkollégáktól. Természetesen várom az új kihívásokat. Szívesen dolgoznék újra az NB I-ben, de ha az NB II-ből kapok olyan ajánlatot, ami szakmailag kihívás, akkor arra sem fogok nemet mondani. Azt hiszem Budafokon bebizonyítottam, hogy nem ijedek meg a komoly feladatoktól sem.

PRIVACSEK ANDRÁS