Szalai Attila többek között a Fenerbahce játékosaként szerepelt együtt Mesut Özillel, Arda Gülerrel és Kim Min-jaeval, megjárta a Bundesligát, és több mint 50 alkalommal játszott a magyar válogatottban. A tél óta a lengyel élvonalbeli Pogon Szczecin csapatánál légióskodó 28 éves bekk a pilkanozna.pl oldalának adott hosszabb interjút, ebből idézünk az alábbiakban.
Fél órával korábban kezdtük a beszélgetést, hogy nyugodtan megnézhesd a Galatasaray–Liverpool meccset. Kinek szurkolsz?
– Mindkét csapatban vannak barátaim – mondta Szalai a portálnak. – A Liverpoolnál Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos, a Galatasarayban pedig Sallai Roland. Inkább az embereknek szurkolok, nem a kluboknak, így értük drukkolok.
Azt hittem, a Fenerbahce miatt inkább a Liverpoolnak drukkolnál.
– A Fenerbahcénál voltak eddig a legjobb időszakaim, de nincs problémám a Galatasarayjal. Nincs bennem olyan érzés, hogy a derbi miatt nem kedvelném őket. Soha nem voltam az a típus, aki konfliktust keres vagy provokál. Az emberek értékelik, ha tudsz viselkedni.
A Fenerrel török kupát nyertetek, de a bajnoki cím nem jött össze.
– Óriási a nyomás a klubon, hogy a Fenerbahce végre újra bajnok legyen. Nem tudom, mi hiányzik ehhez. Az első szezonomban közel voltunk, de kikaptunk a Sivassportól, és a Besiktas lett a bajnok. A másodikban a Trabzonspor kiemelkedő volt, később pedig a Galatasaray volt a legjobb. (...) Nem volt könnyű elhagyni Isztambult. Nagyon kötődtem a klubhoz, de ilyen a futballista élete. A Bundesligában akartam kipróbálni magam, ezért mentem a TSG Hoffenheimhez.
Megbántad azt a döntést?
Nem, ugyanígy döntenék másodszor is. Tudod, senki sem tudja, mi történt volna, ha a Fenerbahcénál maradok. Csak találgathatunk. Akkoriban más nagy klubokkal is szóba hoztak, de a pletykák nagy részének kevés köze volt a valósághoz. Nem szeretnék beszélni arról, miért alakult úgy, ahogy, mert még mindig élő szerződésem van a Hoffenheimmel. Eddig hét meccset játszottam a Bundesligában, de továbbra is képes vagyok visszatérni erre a szintre.
53-szoros válogatott vagy, az Ekstraklasában kevesen mondhatják ezt el magukról.
Úgy gondolom, még nem mondtam ki az utolsó szót ebben a témában. Nincs jobb érzés egy sportoló számára, mint képviselni a hazáját.
Két Európa-bajnokságon is részt vettem. Az elsőn halálcsoportba kerültünk Németországgal, Franciaországgal és Portugáliával, és pontokat tudtunk szerezni ellenük. Annak ellenére, hogy Európa legjobb csapataival játszottunk, csalódottak voltunk a kiesés után, mert közel voltunk ahhoz, hogy legyőzzük a németeket és továbbjussunk. Két éve ismét Németországgal játszottunk, valamint Svájccal és Skóciával. Két meccset elvesztettünk, de végül legyőztük a skótokat az utolsó pillanatban. A magyar futball fejlődik: vannak játékosaink a Premier League-ben és a Bundesligában, az elmúlt években legyőztük az angolokat és a németeket, illetve jó meccseket játszottunk Olaszország és Portugália ellen is. Utóbbi ellen gólt is szereztem.
Szalai nem szerepel Rossi friss keretében:
Mostanában gyakran váltottál klubot.
– Ahhoz, hogy ezt megmagyarázzam, vissza kell mennünk 2023-ig, amikor a Fenerbahcétől a TSG Hoffenheimhez igazoltam. Hat hónap után kölcsönbe kerültem Freiburgba, mert nem voltam elégedett a helyzetemmel. Miután visszatértem, nem változott semmi, ezért ismét kölcsönbe mentem, ezúttal a Standard Liege-hez. Játszottam valamennyit, de megsérültem. Visszatértem Hoffenheimbe, és mivel úgy éreztem, nem számolnak velem a jövőben – legalábbis nem olyan mértékben, ahogy szeretném –, a Kasimpasához igazoltam. Ott még csapatkapitány is voltam, azt hittem, végre minden a helyére kerül, de edzőváltás történt. Az új edző a kispadra tett, és a mai napig nem tudom, miért, mert nem is beszélt velem.
Télen ajánlat érkezett a Pogon Szczecintől. Beszéltem Molnár Rajmunddal a klubról, és úgy döntöttem, elfogadom az ajánlatot. Most már el tudom képzelni, hogy Szczecinben a szezon végénél hosszabb ideig maradok.
Van a futballon kívül hobbid?
– Minden, ami sport: futás, konditerem, kosárlabda, tenisz, pingpong, padel. Ezen kívül a barátnőmmel töltöm az időmet, sétálunk a parkban, moziba megyünk, kártyázunk. Egészen hétköznapi életet élek.
Sokat nézel meccseket?
– Amikor csak lehet, annyit nézek, amennyit csak tudok, főleg a barátaim meccseit: Bundesliga, Premier League, Serie A, török és magyar bajnokság. Az Ekstraklasába is belenézek. Sok meccs van, szóval amikor otthon vagyok, általában megy valamilyen találkozó a tévében.
A pályafutásod után is a futballban maradnál?
– Persze, mert amióta az eszemet tudom, ennek a világnak akartam a része lenni.
Meg kell majd találnom a saját utamat, de a futballban szeretnék maradni. Talán edzőként, talán más szerepben – ezt még nem gondoltam végig részletesen, mert remélem, még sok év van előttem a pályán. Addig szeretnék játszani, amíg az egészségem engedi.
