Amikor télen, bő fél éve a Honvéd nem számított rád, és Monorra igazoltál az NB III-ba, gondoltad volna, hogy szeptember elején az NB II góllövőlistájának vezetőjeként adhatsz majd interjút?

Nem is gondolkoztam ebben, abban bíztam, hogy feljutunk a Monorral az NB II-be, és a másodosztályban is stabil alapembernek számítok majd. A szezonkezdet számomra álomszerű, új szituáció, más kérdés, hogy sajnos a csapatnak eddig nem igazán jön ki a lépés – mondta Tóth Barna,az NB II-es Monor támadója a csakfoci.hu-nak.

Korábban szerepeltél már az NB II-ben a Siófok, illetve a Vác játékosaként, de egyik helyen sem jött ki így a lépés, mint most Monoron. Könnyebb lehet egy csatár helyzete, ha újonccsapatban játszik, vagy kevésbé ismerik a nevét?

Korábban rendre kölcsönjátékosként kellett beilleszkednem hosszabb-rövidebb időre egy-egy csapatba, belecsöppentem az ott folyó munkába, itt viszont már ismerős közegben készülhettem a nyáron, és ez sokat számít.

Érzel-e nagy változást az ellenfelek részéről a góljaidat követően? Hallod, hogy az ellenfél edzője külön felhívja rád a védők figyelmét, külön embert állít rád, szorosabban fognak?

Az elején könnyebbséget jelentett, hogy nem figyeltek rám, de idén ez csak az első két-három meccsre mondható el. Azóta láthatóan jobban készülnek az ellenfelek.

Előfordult, hogy két gólt lőttél és a góllövőlista élére álltál, közben a csapat kikapott. Furcsa kettősség lehet…

Az biztos. Ilyenkor a meccs után csak azzal foglalkozok, hogy vereséget szenvedtünk, vajon mi lehet az oka, másnapra viszont boldogsággal tölt el a két gól, tudok örülni neki, de a csapat eredménye nyilván mindennél fontosabb.

Tóth Barna az ETO és a Kaposvár ellen is duplázott:

A pályafutásod azért is érdekes, mert bár játszottál Újpesten és a Honvédban is, mégsem valamelyik “nagycsapatnál”, hanem az NB III-as Monor játékosaként kapták fel a fejüket a szurkolók a teljesítményedre. Ezek tükrében mennyire tervezel hosszú távra Monoron, itt szeretnéd felépíteni magad, vagy 23 évesen egy NB I-es ajánlatra rögtön igent mondanál?

A karrierem szempontjából lehet, hogy logikusabb döntés lenne, ha stabilan az NB II-ben próbálnék bizonyítani, az NB I-ben való bemutatkozás és az élvonalbeli játéklehetőség viszont annyira vonzó gyerekkori álom számomra, hogy valószínűleg egy ilyen lehetőségre nem tudnék nemet mondani.

23 évesen hova sorolnád magad? Beleférsz még a tehetség szerepkörbe, vagy ennyi idősen már kész, felnőtt játékos vagy?

Fizikálisan most kezdem elérni egy felnőtt labdarúgó szintjét, az elmúlt évekhez képest jelentősen fejlődtem ezen a téren. A határán mozgok az említett két „szintnek”, de úgy érzem, már inkább felnőttként, mint tehetségként kell magamra tekintenem. Rutinra viszont még szükségem van.

Melyik utat javasolnád egy nálad fiatalabb, tehetséges játékosnak – akár a saját példádból kiindulva: Tizenévesen elmenni egy neves klub akadémiájára, vagy inkább az NB III-ból vagy NB II-ből indulva, vidéken felépíteni magát?

Akadémián csak fél évig dolgoztam Kispesten, így olyan mélyen nem láttam bele, az viszont biztos, hogy egy akadémián olyan profi munka folyik, amit nem tud visszaadni semmilyen vidéki vagy alsóbb osztálybeli klub, egyszerűen mások a lehetőségek. Kulcsfontosságú, hogy az akadémiáról kikerülve legyenek meg a megfelelő lépcsőfokok: NB III, NB II, ahol meg tudja szerezni a felnőtt labdarúgáshoz szükséges rutint a játékos.

Jelenleg 1/1 a meccs/gól átlagod. Ha ezt sikerül folytatnod, garantálható a Monor feljebb lépése?

Ha az 1/1-es átlagot tudnám tartani, akkor egészen biztos (nevet). Ez azért még távoli álom. Viszont az is biztos, hogy ha romlik, akkor is feljebb fog lépni a Monor, mert ebben a csapatban sokkal nagyobb potenciál van, mint amit az első hét fordulóban sikerült megmutatni.

ÓHÁZY BÁLINT

TABELLA: Az NB II állása itt!