A télen lett a Kisvárda vezetőedzője Bódog Tamás, akinek eddig pozitív a mérlege a kispadon, hiszen négy meccséből kettőt is megnyert és csak egyet veszített el, ezeken a találkozókon tíz gólt szerző csapata pedig négy ponttal ellépett a kisesőzónától.

A koirábban a DVTK-nál, a Vidinél, valamint több külföldi klubnál is dolgozó szakember az M4 Sport “Góóól2” c. műsorának volt a vendége. Az ott elhangzottakból idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.


A nehéz embernek tartott Révész Attilával közös munkájáról

Már akkor, amikor az elején ment telefonon a puhatolózás, vagy egyeztettünk, kinek mi az elképzelése, tudtam, hogy elő fog jönni pár kérdőjel, akár az én részemről is. Révész Attilát a közvélemény erős, szókimondó embernek tartja, de én sem fogok változni, attól nem kell félni… az, hogy ez a klub felvállalja, hogy támadó futballt játszat, bizonyos szerepet játszott abban, hogy elvállaltam ezt a feladatot. Az, hogy Attilának van egy erős véleménye, az nekem jó, pont egy olyan emberre van szükségem, akinek van véleménye, még ha olykor más is az enyém, és vitatkozunk dolgokról. Nekem jobb, hogy a szemembe mondja a dolgokat, mint ha van olyan ember, aki valamit mond a szemedbe, de közben hátbaszúr. Ugyanakkor az elképzelésemhez én is kellek, mert azt a felfogást, azt a futballt, azt a letámadást, amit játszunk, azt szerintem én jobban tudom pillanatnyilag. De egyértelmű, hogy a kapcsolattartársban, a véleményformálásban szükség van Attilára. 

Révész így vélekedett erről a témáról nemrég:

Pintér Attila helyett is Bódogot választották Kisvárdán: “Világosak a szabályaink, amit mindkét fél tiszteletben fog tartani”

A kisvárdai terveiről

Ha van minden poszton konkurencia a csapatban, akkor az meghatároz mindent. A mi jelenlegi keretünk kialakításában még nem vettem részt, de remélem, hogy nyártól lesznek akár olyan foatal tehetségek, gyorsak, erősek, akiket oda lehet vinni. Végülis jogos, hogy légiós-dominancia van most nálunk, de nem jutottam el még odáig, hogy teljesen megismerjem a csapatot. Az biztos, hogy picit fiatalítani a kereten, új játékosokat hozni, hogy a konkurencia érkezzen. Ütőképesebb csapatot kell kialakítanunk. Az pedig számomra nem kérdés, hogy bent fogunk maradni az NB I-ben. Hiszek abban és a játékosok is hisznek abban, amit csinálnuk, jó úton járunk, de az még nem jelent semmi, hogy felkerültünk a hetedik helyre. (…)

A munkában nálam a maximum a minimum, ugyanannyit követelek meg a játékosaimtól – ugyanúgy mint Diósgyőrben – mint a gyerekeimtől, csinálni kell és fejlődni kell. Ez a mottóm. 

A diósgyőri időszakáról

Fel kellett azt dolgoznom, hogy ott kidobtak, mint egy kutyát – szó szerint. Utána hazamentem, otthon voltam a családom körében, építkeztem, utaztam, tanultam, Angliában jártam, előadást tartottam. Ha belegondolsz, hogy telefonon rúgtak ki, annak ellenére, hogy az azért egy eredményes időszak volt, még ha az utolsó három hét nem is úgy alakult, ahogy kellett volna…azt hittem, másként fog ez az egész történni, de kiderült, hogy egy-két embernek nem feltétlenül gerinc volt a jele az óvodában.

De ez már egy olyan történet, amiről felesleges beszélni. Kellett hozzá az idő, hogy ezt az egészet feldolgozzam. Tanultam az én hibáimból is, hogy mi történhet, és nem feltétlenül fogok beleállni akkor sem mindenbe, ha igazam van, de tudom, hogy sanszom nincs Magyarországon végig vinni, amit szeretnék. A legnagyobb hibám az volt, hogy sportigazgató is lettem Diósgyőrben, és utána kénytelen voltam olyan dolgokban is dönteni, amiket nem tudtam magamra vállalni. Akkor mondtam, hogy soha többé! Csak egy példa: van tíz kocsi a klubnál, húsz embernek oda van ígérve, tíz alól kihúzod, egyből van tíz ellenséged…

Bódog már nem a Diósgyőr edzője – telefonon mondták meg neki