A Hivatásos Labdarúgó Szervezet (HLSZ) által a 2016/2017-es idény legjobb játékosának megválasztott, immáron magyar bajnok játékosnak is tekinthető, az NB I egyik legjobb futballistájának tartott Davide Lanzafame, a Budapest Honvéd olasz támadója volt a Digi Sport “Reggeli start” c. műsorának vendége.

A 30 éves, egykori Juventus-neveléssel történt beszélgetés során több téma is felmerült, ezekből idézünk az alábbiakban.

Melyik osztályban játszhatna jelenlegi tudása és formája alapján, ha még mindig Olaszországban futballozna?

Elég nagy különbségek vannak a magyar és az olasz foci között. A magyar bajnokság nem tartozik a legerősebb pontvadászatok közé, de kezd felzárkózni, miközben az olaszok sokszor lebecsülik a külföldi csapatokat, emiatt a nemzetközi kupákban sokszor fontos vereségeket szenvednek. Nem tudom megmondani, mert talán önteltnek hangzanék, úgyhogy ezt inkább másra bíznám ezt az értékelést.

És megállná-e a helyét a mostani Honvéd a Serie A-ban?

Hát…biztos, hogy valahogy kihúznánk, de nagyon nehéz lenne. Igen, talán.

Felmerült-e annak a lehetősége, hogy Marco Rossival tartson Dunaszerdahelyre?

Marco Rossival és a segítőivel is nagyon szoros a kapcsolatom, a kölcsönös tiszteleten alapul. Ha a jövőben volna lehetőség együtt dolgozni, nem mondanék rá nemet, de most a Honvéd játékos vagyok, maradtam a nyáron, az egy ígéret volt a részemről, hogy még egy évet maradok. Itt megbecsülnek, fontos játékosnak tartanak, egy olyan országban, amely nem a szülőhazám. Én ezt nem fejeltem el, így legalább még egy évet itt kell maradnom. Hogy még többet is?

Nem tudom, még kétéves szerződésem van, talán még 5-6 évet is maradok, a jövőt senki sem látja. Az 100 százalékig biztos, hogy ebben az idényben még maradok.

Mennyire a pénz dönt a Honvéd mellett?

Nem panaszkodhatom ugyan a szerződésemre, de a döntést, hogy idejöjjek, nem a pénz határozta meg. Mindig a szívemre hallgattam, hol jól, hol rosszul, de ösztönösen, talán ezért is váltottam sokszor csapatot. Ez az első alkalom talán, hogy több mint egy szezont maradok egy csapatnál (tény, hogy a kispestieken kívül csak a Perugiában játszott hosszabb ideig rendszeresen a támadó, de ott sem töltött el másfél évnél többet – a szerk.), ide több minden is köt. A csapattársaim, akik szinte a testvéreim, tisztelnek, még akkor is, ha hirtelen haragú vagyok, néha a pályán is túlzásba esek, de ilyen a stílusom. Ők már megismertek engem. A másik pedig a Honvéd-család, a szurkolókkal együtt.

Új edzőjéről, Erik van der Meerről

El kell, hogy mondjam, hogy bárki jött volna, nagyon nehéz lett volna Marco Rossi örökébe lépnie. A szurkolók megbecsülték őt, a Honvéd bajnok lett, és egy győztes csapathoz érkezni mindig nagyon nehéz. De szerintem nagyon jól teszi a dolgát, még a BL-ben is – ahol kiestünk – jól játszottunk egy erős csapat ellen, a bajnokságban is a második helyen állunk. Persze nyilván vannak kettejük között kulturális különbségek, Rossi ugye olasz edző, ahol a taktikának van elsőbbsége, míg Erik teljesen más, sokat focizunk, a gólokra megyünk rá, két eltérő szakemberről van szó. Nagyon jó kapcsolatban vagyok vele, szemtől szembe megmondjuk egymásnak a dolgokat, mindig egyenes és nyílt vagyok az emberekkel. Ha a másik oldalon kicsit sértődősebb embert találtam, ez nem mindig jött ki jól, de mindig meg szoktam mondani mindent őszintén. Ő az edző, én csak egy játékos vagyok, ő hozza a döntéseket, és én ez elfogadom.

Megismételhető-e a Honvéd bajnoki bravúrja?

Nem szabad abból kiindulnunk, ami tavaly történt, de úgy kell hozzáállnunk a meccsekhez, mint akkor, azaz, hogy egy jó csapat vagyunk, tiszteletben kell tartanunk a Videotont és a Ferencvárost, a tudásukat, de nekünk nagy éhséggel kell küzdenünk a győzelemért, a szurkolóink segítségével.

A magyar válogatottságról

Egyelőre nem volt semmi érdeklődés, nem kerestek még, és igazából azt sem tudom, mik a szabályok, utána kellene néznem. Biztos, hogy Magyarország már a második hazámmá vált, noha nem vagyok itt régóta, de tényleg örökbefogadottnak érzem itt magam, ahol soha semmi nem hiányzott, nem csak a Honvédnál. Nagyon jól lehet itt élni, nagyon jólneveltek az emberek, sokkal jobb itt az élet bizonyos szempontból, mint Olaszországban. Ha meglenne a lehetőség, akkor biztos, hogy mérlegelném, legyek-e magyar válogatott. De meg kellene tanulnom magyarul is, ami nagyon nehéz, de el kell kezdenem…