A magyarországi helyzetről

“Vannak eltérések a szövetségek álláspontjai között, én például nem értem, hogyan hozhattak ilyen döntést a holland és a belga bajnokságokról, amikor még nincs egyértelmű rendelkezés az UEFA-tól sem – idézi a trénert az europacalcio.it. – Az olasz ligák felfüggesztése után Magyarországon is elkezdett szünetelni a foci, az utolsó fordulóra március 14-én került sor zárt kapuk mögött. Mostanában egyre több együttes kezdett el kiscsoportos edzéseket és a folytatásra is megvan a szándék.”

Kapcsolattartás a válogatott játékosokkal

“Az összes játékost segítette a klubja és a szakmai stáb az otthoni edzések ideje alatt, egy előre meghatározott program alapján, és már elkezdték a folyamatos tréningeket az edzőközpontokban. Körülbelül 20 játékossal tartom a kapcsolatot, a legfontosabb aggodalmak általában a rokonok esetleges fertőzésével kapcsolatban lépnek fel.”

Rossi Olaszországban elemez: “Orbán felépülése akkor igazi segítség, ha mások nem sérülnek meg” – exkluzív interjú

Scafatesétől Magyarországig

“Tíz évvel ezelőtt kerültem a Scafateséhez, öröm volt az együttesnél dolgozni, hihetetlen bajnokságot játszottunk. Novemberben érkeztem meg, amikor nagyon bizonytalan volt a helyzetünk, a csapat a kiesőhelyen állt, de végül sikerült bennmaradnunk olyan erős együttesek elleni győzelmeknek köszönhetően, mint a Juve Stabia, vagy a Catanzaro, anélkül, hogy fizetést kaptunk volna. Bennmaradtunk, de végül a klub csődbe ment. 2011-ben nem volt csapatom, miután távoztam a Cavesétől, ezután pedig csak instabil helyzetben lévő kluboktól volt ajánlatom, mígnem szerencsém lett és találkoztam Fabio Cordellával, a Budapest Honvéd akkori nemzetközi igazgatójával. Az első magyarországi szezonomban harmadikok lettünk, ami akkor az elmúlt 20 év legjobb eredménye volt, majd négy évvel később bajnoki címet ünnepelhettünk. Ezután következett a DAC Dunaszerdahely, ahol szintén fontos célokat sikerült teljesítenünk, így a magyar szövetség kapcsolatba lépett velem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, ugyanakkor

nagyon fontos döntést kellett meghoznom, amikor 47 évesen elhagytam Olaszországot, hiszen ez hatalmas kockázatot rejtett magában.

A hazámban fényesebb is lehetett volna a karrierem, mert amikor a Lumezzanénál dolgoztam, kineveztek a harmadosztályú felnőtt vezetőedzőjének, akkoriban abban az osztályban olyan edzők tevékenykedtek, mint Maurizio Sarri vagy Ballardini.”

Mario Balotelliről

“8 éves kora óta ismerem Mariót. Amikor a Lumezzane első csapatát vezettem, ő az utánpótlásunkban játszott. 15 évesen már hétről hétre megmutatta nagyszerű fizikai és technikai adottságait,

azt akartam, hogy debütáljon nálam a felnőttek között, de erre a szabályok nem adtak lehetőséget, amíg nem lett 16 éves.

Folyamatosan kritizálták, de nagy szíve van és egy jó ember. Lehet, hogy volt néhány feszült és dühös pillanata a karrierjében, de ha a jó irányba terelik, akkor bármire képes lehet, Mancini például már megmutatta, hogy tudja kezelni őt.”

Szoboszlai Dominikról:

“Ami a leginkább megdöbbentett vele kapcsolatban, az a személyisége: számára a foci ugyanolyan 60 ezer néző előtt is, mintha az edzésen lenne. Nagy játékintelligenciával rendelkezik, jól látja a játékot és remek a rúgótechnikája is. Ha Olaszországban folytatja, akkor meglesz a lehetősége, hogy technikailag tökéletesítse magát. Két-három éven belül egy komplett, és világszinten is topjátékos válhat belőle.

Ahhoz, hogy Olaszországban rendszeresen játéklehetőséghez jusson, védekezésben kell leginkább fejlődnie.

Nehéz kérdés, hogy kihez hasonlítanám leginkább, de talán a játékos Massimilano Allegrit mondanám.