“Édes teher lenne, ha egy olasz és egy spanyol lehetőség közül választhatnék”

Március elején szenvedtél agyrázkódást, miután közelről kilőtt az egyik csapattársad. Hogy vagy most?

– Azt leszámítva, hogy az az egy nap teljesen kiesett és semmire nem emlékszem, teljesen jól – kezdte Nagy Ádám a csakfoci.hu-nak még a válogatott edzőtáborába való elutazás előtt. – Nem egy szokványos sérülés volt. A saját csapattársam ötméteres felszabadító rúgása talált fejbe. A többiek elmeséléséből tudom, hogy ezt követően mi történt: az egészségügyi személyzet még a pályán feltett pár „tesztkérdést”, amelyekre jó választ adtam, így visszamentem játszani, de nem sokáig bírtam. Bevittek a kórházba, ahol kivizsgáltak és egy éjszakára benntartottak, de szerencsére semmilyen rendellenességet nem találtak.

Mikor épültél fel teljesen?

Egy hétig csak szigorú protokoll mellett edzhettem, külön a csapattól. Pár napig még fáradékonyabb voltam a szokásosnál, ez abszolút normális ilyen helyzetben, fejfájásom viszont nem volt, ami pozitívum. Az emlékeim nem jöttek vissza, úgyhogy az az egy nap örökre kiesett az életemből. Az a legfontosabb, hogy felépültem, sőt, azóta már pályára léptem a Blackburn elleni bajnokin.

Milyen erősségű jelenleg a Championship? Még mindig, nagyon kemény, brusztolós meccsek vannak, fizikálisan tökéletesen felkészített csapatokkal, de kevesebb technikailag képzett játékossal?

– Nagyjából ez jellemző még mindig a Championshipre, talán valamivel már több a kvalitás, mint pár éve volt. Bizonyos szempontból keményebb és hajtósabb, mint a Premier League, ahol több technikailag jó megoldás van, míg nálunk nagyobb a darálás, a fizikai kontaktra épülő játék. Így próbálják kompenzálni a hiányosságokat, de a ritmussal és a tempóval egyáltalán nincs probléma. Itt is megvannak azok a csapatok, amelyek megpróbálják játszani a focit, valószínűleg ezek fogják kivívni a feljutást.

Pár hónapja azt nyilatkoztad, hogy szívesen visszatérnél egyszer a Serie A-ba, azóta viszont kihagyhatatlan vagy a Bristolból. Így is vonzóbb számodra Olaszország, mint Anglia?

– Igen, az olasz futball közelebb áll hozzám. Mondom ezt annak ellenére, hogy ott talán már túl sok a taktikai elem, ami sokszor lassítja a játékot, de nekem ezzel nincs problémám. Szívesen visszatérnék a Serie A-ba, de nagy álmom Spanyolország is. Szimpatikus számomra a spanyol focira jellemző, kispasszos, labdatartásra épülő játék.

Szívesen beleugranék egy új kihívásba. Lehet, hogy az Európa-bajnokság után nehéz döntést kell majd meghoznom, de édes teher lenne, ha egy olasz és egy spanyol lehetőség közül választhatnék. Persze, tudom, hogy ehhez majd egy nagyon jó Eb-t kell produkálnom.

“Boldogsággal tölt el, hogy a Ferencváros egyeduralkodó az NB I-ben”

Mennyiben más a mostani Európa-bajnokságra készülő Nagy Ádám, mint amelyik a 2016-os Eb-n szerepelt?

– Komplexebb játékos lettem. Ugyan továbbra is azt tartom az erősségemnek, hogy jól tudom olvasni a játékot, „lelopom a labdákat”, az angliai direktebb futball miatt viszont az előre játékban is fejlődtem. Sokkal többet tudok már hozzátenni a támadásokhoz, akár kapura is veszélyt jelentek.

A franciaországi Eb-n még szinte gyerek voltam, a mostani tornának pedig már felnőtt férfiként fogok nekivágni.

– Hatalmas a konkurencia a csapaton belül, mindenki extrán motivált. Nagyon várom már az Európa-bajnokságot, izgalmas kihívás lesz. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint öt éve volt, hiszen három olyan csoportellenfelünk van, amely a világ élvonalához tartozik. Magasra kell azonban tenni a lécet és bízni magunkban. Azért szép a sport és a futball, mert bármi megtörténhet benne.

Az eddigi pályafutásod nem mindig csak a játékról, a csillogásról szólt. Előfordult, hogy szinte már kilátástalannak tűnt a helyzeted egy-két alkalommal, de mindig felálltál. Sokan feladják az első komolyabb akadálynál, te viszont küzdesz tovább.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy amikor egy edző eldönti, nem számol velem, mégis kivívom a tiszteletet és vissza tudok kerülni a csapatba. Ilyenkor mentálisan mindig nagyon erős voltam. Ez hatalmas tett, ami a karakteremet is építi.

– Az viszont fontos, hogy nem csak saját magamnak köszönhetem, hiszen a bajban mindig rengeteg segítséget kapok a hozzám közel állóktól, a családtól, a barátoktól. Nélkülük ez soha nem sikerült volna.

Kintről mennyire figyeled az NB I-et? Mi a véleményed a volt csapatod sikereiről?

– Természetesen követem a Fradit, az egész hazai bajnokságot, sőt, még az NB II-t is, mivel az egyik legjobb barátom ott játszik. Boldogsággal és örömmel tölt el, hogy a Ferencváros egyeduralkodó az NB I-ben. Örülök, hogy megvan a harmadik csillag, annak pedig még ennél is jobban, hogy bejutott a csapat a Bajnokok Ligája főtáblájára. A többi magyar együttesnek is szurkolok, hiszen akkor tud fejlődni a futballunk, ha több klub is sikeres a nemzetközi színtéren.

Gera Zoltán vagy éppen Hajnal Tamás is visszatért a Fradiba és mindketten ott fejezték be pályafutásukat. Neked van hasonló terved?

Többek között azért is akarok folyamatosan jól teljesíteni, hogyha egyszer szeretnék hazajönni a párommal és remélhetőleg már a gyermekeinkkel, a Ferencváros vezetése lecsapjon a lehetőségre.

– Nem levezetni akarok majd a Fradiban, hanem újabb sikerekhez hozzásegíteni a klubot. Hatalmas elismerés lenne számomra, ha a karrierem utolsó pár évét a Fradiban tölthetném, de tisztában vagyok vele, hogy ezt ki kell érdemelni.

PRIVACSEK ANDRÁS