A 4-szeres cseh válogatott Patrizio Stronati 2021 nyarától 2026 januárjáig erősítette a Puskás Akadémiát, télen pedig az Újpestbe igazolt. A 31 éves védő a csehországi irozhlas.cz-nek adott interjúban több érdekes témáról is beszélt, elsőként arról: fél éve kis híján hazaszerződött a Baník Ostravába.
- Nehéz döntés volt. A korábbi ügynököm hozta az ajánlatot a Baníktól. És ugye, mindenhol jó, de a legjobb otthon, Ostrava pedig az otthonom. Ezért amikor a Baník és más ajánlatok között kellett döntenem, természetesen elgondolkodtam a lehetőségen. A saját magam, a családom helyzetét és szakmai szempontokat is vizsgáltam, és úgy láttam, hogy amikor még az Ostravában játszottam, az volt a célom, hogy külföldre kerüljek, ami sikerült is. Nem akartam tehát csak úgy feladni, és azonnal visszatérni.
Stronati arról is beszélt, hogy a Puskásnál töltött évei alatt zavaró volt számára, milyen kevéssé szurkolnak nekik, egy idő után ez meg is viselte.
- Most jobban futballistának érzem magam. Az Újpest egy nagy múltú, történelmi klub, ráadásul Budapest szívében található. A Puskásnál voltak olyan éveim, amikor úgy éreztem, mintha elveszítettem volna az identitásomat; kerestem, ki is vagyok valójában. Amióta az Újpesthez kerültem, újra rátaláltam arra a formára, amit még az Ostravában és az Austria Wienben nyújtottam. Ezek nagy múltú klubok, hatalmas szurkolótáborral. Jelenleg remekül érzem magam, és igazán élvezem, hogy újra szurkolók előtt futballozhatok. Fantasztikus mérkőzések vannak itt – a Ferencváros elleni összecsapás a legnagyobb Magyarországon, az igazi csúcsrangadó. Olyan ez, mint a Lazio–AS Roma vagy a Sparta–Slavia.
- A Puskásnál előfordultak olyan hazai mérkőzések, ahol bár lehet, hogy 1500-an voltak a stadionban, mégsem volt semmilyen hangulat. Megnyertem egy párharcot, szereltem, vagy elcsentem a labdát – örültem is neki –, de a lelátóról nem éreztem semmilyen támogatást, és tapsot sem hallottam. Pedig korábban, Ostravában és Bécsben – ahogy most Budapesten is – épp az ellenkezőjét tapasztaltam.
Ez hiányzott, és zavart is. Odáig fajult a dolog, hogy két-három év elteltével már akkor sem ünnepeltem meg egy-egy jó szerelést vagy határozott védekező megmozdulást, ha egyébként sikerült. Ez egyszerűen nem vallott rám – de most már más a helyzet.
Stronati azt is elmondta: a magyar futball az infrastruktúrát tekintve már 2021-ben a cseh előtt járt.
- Amikor Ostravából Magyarországra költöztem, már abban az évben azt láttam, hogy a klubok létesítményei fantasztikusak voltak. Minden együttesnek gyönyörű stadionja van – legyen szó nagy vagy kis csapatról. Ráadásul, ha az ember megérkezik egy ilyen arénához, azt láthatja, hogy közvetlenül mellette edzőpályák – szám szerint öt-hat is – található, kiegészülve egy fedett csarnokkal, edzőtermekkel. Tehát, ami a létesítményeket illeti, a helyzet már akkor is előrébb tartott, mint Csehországban.
A rutinos labdarúgó arra is reagált, hogy látja a magyar sport jövőjét a kormányváltást követően.
- Az egyik politikus talán szereti a focit, a másik talán valami mást részesít előnyben; ez változó. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezzel az új politikussal is megmarad a sport – a magyarok ugyanis szeretik azt. Vegyük például a magyar labdarúgó-válogatottat: van egy csodálatos nemzeti stadionjuk, amely 60.000 néző befogadására alkalmas. Akár Olaszország, akár Észtország ellen játszik Magyarország, 40-50 ezer szurkoló látogat ki, akiket mind ugyanaz az élmény köt össze. A magyarok szeretik a sportot – a kézilabdát, a vízilabdát és a labdarúgást is. Ezért úgy vélem, a sport támogatása továbbra is megmarad.
Stronatit a jövőjéről is faggatták.
- Amióta idekerültem, úgy érzem, ha máshol élnék, talán nem élvezném ennyire az életet. De Budapestet nagyon szeretem. Minden megvan itt, amire szükségünk van: remek környezet a családnak, angol nyelvű iskolák a gyerekeknek. Ráadásul nagy futballklubok, rangadók, és történelmi múltú, hagyományos egyesületek. Természetesen eszembe jut a visszatérés gondolata is. Ahogy már beszéltük, körülbelül fél-egy éve közel is álltam ehhez. Végül úgy döntöttem, hogy még egy kis ideig külföldön maradok – bár hozzá kell tennem, nagyon tisztelem az Ostravát, a Baníkot, és az általuk tett ajánlatot. Akkoriban nehéz volt nemet mondani, de ilyen a futball – ez már csak így megy.
A visszatérés gondolata továbbra is foglalkoztat. Szeretnék majd hazatérni, bár persze százszázalékos bizonyossággal sosem lehet kijelenteni semmit, hiszen ki tudja, mit hoznak az elkövetkező évek. A családommal is szoktunk erről beszélni; ha adódna megfelelő lehetőség, szívesen visszatérnék. De ahogy mondtam, nem szeretnék százszázalékos ígéretet tenni, mert a jövő kiszámíthatatlan. Tényleg sosem lehet tudni, mi történik majd.
- Remélem, elkerülnek a sérülések, és még vár rám néhány sikeres év. És bízom benne, hogy – akár Ostrava lesz a következő állomásom, akár nem – a jövőm sikeresen alakul majd.
