A Portugália elleni döntetlenről
– Jó meccset játszottunk. Nem akarom azt mondani, hogy teljesen egyenlő felek voltunk, mert az nehéz, de majdnem annyit lőttünk kapura, mint ők – kezdte a Tuttomercatowebnek adott nyilatkozatát a magyar válogatott szövetségi kapitánya. – Nyilvánvaló, hogy egy-egy epizód az ilyen ellenfelek ellen döntő lehet, mindig így van, de ha minden rosszul sül el, akár 3-0-ra vagy 4-0-ra is kikaphatsz. Ez már megtörtént, és meg is fog történni újra. Viszont ha a kulcspillanat a te javadra dől el, akkor elérhetsz jó eredményt. Mindennek azonban egy erős teljesítménynek kell alapot adnia, és ennek örülhetünk. Fent védekeztünk, és tudtuk, milyen jól tudnak passzolni, mennyire nehéz Vitinhát és a többieket megállítani. A döntetlen fontos, de nem változtat sokat a helyzeten: meg kell próbálnunk megnyerni az utolsó két meccset.
Mennyire volt fontos, hogy Budapesten szoros vereséget szenvedtek a portugáloktól?
Ott is nagyon jó meccset játszottunk, még ha nem is olyat, mint Lisszabonban. A 3-2-es vereség egy durva hibánkból jött, ezt megértettük, és tudtuk, hogy bizonyos helyzetekben el kell kerülni az ilyen hozzáállást.
Bizakodó a rájátszás előtt?
– Én és a csapat is bízunk benne. Az első, Írország elleni meccstől kezdve jól teljesítünk, aztán persze a kulcspillanatok befolyásolták a dolgokat, de erről nem érdemes beszélni, mert az önsajnálat lenne, amitől távol állok. Előre kell néznünk optimizmussal.
Miért nem kap kellő médiafigyelmet?
– Már egy ideje mondom, hogy a munkámra koncentrálok, arra, amit tennem kell, hogy megtartsam az elért szintet és, ha lehet, javítsak rajta, mert mindig vannak új kihívások, és soha nem szabad megállni a fejlődésben. Nagy álmunk, hogy 40 év után újra kijussunk a világbajnokságra, és engem csak ez érdekel.
A média visszhang Magyarországon biztosan megvan, a nemzetközi szintű viszont nem nagyon foglalkoztat. Talán az az oka, hogy nincs mögöttem senki, aki sokat reklámozna, vagy egyszerűen nem vagyok elég „érdekes profil” a sajtó számára.
Az esetleges világbajnokság után van esély arra, hogy a Serie A-ban dolgozzon?
– Nem foglalkozom ezzel, nem gondolok rá, soha nem is tettem. Ami most számomra fontos, és ami mindig is a fejemben van, az a világbajnokságra való kijutás. Ha bejutnánk a rájátszásba, ott sok minden függne a sorsolástól. A legfontosabb dolog számomra ez: kijutni a világbajnokságra.
Mi a különbség Olaszország és Magyarország között abban, ahogyan a futballt megélik?
– Olaszországban tudjuk, hogy a futball nemzeti sport, de ez sok más országban is így van. Itt, Magyarországon hatalmas vágy él a magas szintű futball iránt. Az átlagos magyar szurkoló mindent megtenne azért, hogy a válogatott kijusson a világbajnokságra. Nagy a szenvedély: amikor hazai pályán játszunk az új Puskás Arénában, mindig telt ház van, függetlenül attól, ki az ellenfél. Még egy Észtország elleni barátságos meccsen is majdnem 60 ezer néző volt. Óriási a lelkesedés, ami az elmúlt években tovább nőtt azzal, hogy három egymást követő Európa-bajnokságon vettünk részt, valamint hogy a Nemzetek Ligájában a C-ből az A-divízióba jutottunk, és sikerült ott maradnunk, Anglia kárára. Ezek rendkívül fontos eredmények voltak, amelyek fokozzák a lelkesedést és az elvárásokat, amelyeket remélhetőleg sikerül fenntartanunk.
Nemrég Cristiano Ronaldóval is szembekerültek, aki 40 évesen is meghatározó.
– Vannak, akik azt mondják, hogy a szaúdi bajnokság gyenge, de én óvatos lennék ezzel, mert az ottani szint folyamatosan emelkedik a topjátékosok szerződtetésének köszönhetően — sokan közülük messze vannak még karrierjük végétől. Ronaldo esetében nyilvánvaló, hogy már nincs meg benne a 20-25 évesek fizikai frissessége, de idővel megtanulta megváltoztatni a pályán betöltött szerepét, miközben továbbra is halálosan veszélyes a tizenhatoson belül.
Mi felkészítettük a csapatot arra, hogy elkerüljük azokat a szituációkat, amikből veszélyt teremthet — ennek ellenére kétszer is betalált. Tudtuk, hol fog helyezkedni, és ő pontosan oda is érkezett, mégis gólt szerzett.
Ha valaki 40 évesen még mindig képes különbséget teremteni, akkor még a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerniük, hogy őt a futballtörténelem egyik legnagyobbjának kell tekinteni.
