A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi az M4 Sport Góóól! 2 című műsorában hosszan nyilatkozott a magyar válogatottat érintő fontos és aktuális kérdésekről - az alábbiakban ebből idézzük a legérdekesebb részleteket.
A vasárnapi meccs utáni érzéseiről
- Euforikus pillanatok voltak a mérkőzés után, az ünneplés egyedülálló volt. Ilyen velem korábban sohasem történt, hogy a szurkolók felhívnak a lelátóra, és ajándékot kapok tőlük. Amikor az egyik kanyar a keresztnevemet, a másik a vezetéknevemet skandálja a mérkőzés során, és most a lefújás után is, az mindig meghat - kezdte a magyar-olasz tréner az M4 Sportnak.
Nagy Ádámról
- Nagyon-nagyon örülök, hogy még egy gólt lőtt, legutóbb ugye 2018-ban a Nemzetek Ligájában, Finnország ellen talált be ballal. Számára ez nyilván szokatlan szituáció, ugyanis neki más a szerepe.
Ő tartja az egyensúlyt, különösen akkor, ha két középpályással játszunk, lefedi a mezőny egyes részeit, épp ezért sajnálom, hogy egyesek nem értik, mennyire kulcsfontosságú játékos.
Szerbiába, a belgrádi mérkőzésre úgy érkezett, hogy nem játszatja a klubcsapata, a Szerbia elleni hazai meccs óta nem játszik, vasárnap pedig szerintem a mezőny egyik legjobbja volt. Megkoronázta ezt a selejtezősorozatot, kívánom az összes játékosnak, hogy júniusig folyamatosan kapjanak játékperceket a csapatukban.
A cserékről és a szerencséről
A cserék döntő fontosságúak a mérkőzéseken. Gyakran mondom a játékosoknak, hogy fontos, hogy kezdjük a mérkőzéseket, de még fontosabb, hogy fejezzük be. Ezért is próbálom maximálisan motiválni azokat is, akik a kispadon vannak.
- Mindig a szerencséről van szó, amikor a válogatottról beszélnek. A labdarúgásban a balszerencse és a jószerencse kiegyenlítődik. Én is elismerem, hogy voltak szerencsés pillanataink, például Szerbia ellen. De Litvániában a második félidőben a kapusuk "donnarummai" teljesítményt nyújtott. Aztán Bulgáriában is balszerencsések voltunk, ugyanis 2,5 kapura lövésből két gólt rúgtak, abból az egyiket egy jogtalan büntetőből. Később a szerencse már mellénk állt, mert a 97. percben egy öngóllal egyenlíteni tudtunk.
Balogh Botondról
Elöljáróban hadd mondjam el, hogy nagyon elégedett voltam Botka Endre bulgáriai teljesítményével. Igazából Botit ki akartam próbálni, ismertem, tudtam, hogy jó játékos. Amikor játszik a Parmában, mindig jól játszik és stabilitást hoz a védelembe, amely ingatag a Parmában. Fiatal kora ellenére keveset játszatják a klubjában, úgy hiszem, többet kellene. Kíváncsi voltam, hogy reagál arra, hogy 65 ezer néző előtt játszik, sokan nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nagy közönség előtt futballozzanak.
- Ezért is fontos, hogy minél többen topbajnokságokból jöjjenek, mert ők jobban készen állnak, jobban hozzá vannak szokva ahhoz a nyomáshoz, ami a nagy nézősereggel jár. Dominik és Milos, vagy a Bundesliga-játékosok ismerik ezt. Azok viszont, akik Magyarországon játszanak - leszámítva a Fradiban játszókat, mert nekik mindig nyerniük kell - ők nem. A többség más légkörben játszik, a Parma sem teszi lehetővé, hogy sok néző előtt játsszanak a játékosok. Balogh bizonyította, hogy nyugodt, hideg fejjel lejátszott egy jó mérkőzést. Mindannyiunk számára fontos, hogy tudjuk, számíthatunk alternatív megoldásra hátul is. A védelemben nem egyszerű cserélni, mert a védelem munkájának egy automatizmusnak kell lennie. Ha neked gondolkodnod kell azon, mit csinálj, már elkéstél. Mi, olaszok sokat dolgozunk a védekezésen, én nem is szeretek a védelemben cserélni.
Az edzők megítéléséről
- Az egyedüli bizonyosságom, ami viszonylagos nyugalmat biztosított, az az volt, hogy számíthattam a csapatomra. Tudtam, hogy követnek engem, és a maximumot szeretnék nyújtani. Ahogy korábban mondtam, a nyomás nagyon nagy rajtam, mert tisztelem Magyarországot, minden mérkőzésnek külön súlya van, ezáltal pedig nagy súly nehezedik az emberre.
Ha Bulgáriában vesztettünk volna, és tegnap is kikaptunk volna, akkor most mi lenne a megítélésem? Teljesen a feje tetejére állna minden. Azok a szerződések, amiket az adott edző aláír, azokat nem lehet kitölteni, akkor sem, ha megvan a jóindulat a másik felé.
- Amikor egy klubcsapatot edzel, akkor a tulajdonos felé tartozol elszámolással, de amikor egy olyan válogatottat edzel, aminek történelmi jelentősége van, akkor nem szabad hogy nagyon rosszul menjen a sorod, mert az elfogadhatatlan, különösen az edző számára.
Arról, miben fejlődött legtöbbet a válogatott
Amiben a legtöbbet fejlődtünk ebben a selejtezősorozatban, az a pozíciós játék, különösen a papíron alacsonyabban taksált csapatok ellen. Igyekszünk dominánsabbak lenni: labdabirtoklás, passzok, helyzetek, szögletek. Ezt mérkőzésről mérkőzésre sikerült elérni.
- Montenegró ellen, különösen idegenben ez a területbirtoklás evidens volt, azonban tegnap az első félidőben nem a megfelelő ritmusban játszottunk. Szoboszlai aztán rákapcsolt, és így a játék ritmusát, ütemét az egész csapat számára megváltoztatta. A csapatnak ritmusban kell játszani, és ahhoz óriási fizikai felkészültség kell, ez a topbajnokságokban játszóknak megadatott. A többieknek ezen sokat kell dolgozni, hogy amikor nemzetközi szinten játszanak, fel tudják venni a ritmust. Ezért ígértettem meg a játékosokkal, hogy ezen is dolgoznak júniusig.
A válogatott fejlődéséről
- Olaszországban azt szoktuk mondani, hogy aki küzd, annak a szívében nincs vereség. Egy sportban ez a legfontosabb. Azt kell gondolnod, hogy mindig megvan a lehetőséged a fordításra, amíg le nem fújják a meccset.
Nagyon fontos, hogy ez gyökeret eresszen a srácok fejében. Most már nem engednek, nem adják meg magukat. Ez büszkévé tesz, mert ez olyan sajátosság, amiben nagyon látom saját magamat, ebben tükröződik az én karakterem. Sosem voltam igazán tehetséges játékos, most sem vagyok egy top edző, de sosem engedtem ki, sosem adtam fel, mindig fejlődni akartam, ma is ezen dolgozom.
- Az edző mestersége olyasmi, mint az orvosé. Az orvos a diplomája után folyamatosan továbbképzi magát, egy edzőnek ugyanilyen a kötelezettsége. Az elmúlt időben sokat változtam edzőként, különösen abban, ahogyan a játékosokhoz állok. A fejlődésnek a részünknek kell lennie. Ami a taktikát illeti, nagyon sok olyan szakember segít nekem, akik szakmájuk csúcsán vannak, például Beregi István és Simon László videóelemzők. Ők óriási segítséget jelentenek.
Kalmár Szerbia elleni és Kerkez bulgáriai kiállításáról
- Nemrég kaptam egy szerb ügynöktől egy fontos üzenetet. "Ne feledd Marco, amikor a játékosok elkezdenek hozzád túlságosan ragaszkodni, az a vég kezdete." Nem tudom, ez igaz-e, de a srácok irányába óriási tisztelettel vagyok. Egységesek vagyunk, ez az, ami kívülről is látszik. Igazából a játékosok apja is lehetnék, egy apának pedig nevelnie kell a fiait, így ha bármiben hibáznak, nekem jeleznem kell. Kalmár kiállítása kicsit sajátos helyzet volt, ő inkább felmenthető. Milosnak fejben jobban ott kellene lennie, fel kell ismernie, hol van, mi az, amiért játszik.
A kiállítása után semmit nem mondtam neki, ő jött oda, elnézést kért tőlem és a többiektől, és csak annyit mondott, hogy Dominik megmentette az életét. Amikor egy srác ilyet mond neked, az azt jelenti, hogy magától megértette, milyen hülyeséget követett el
- mondta Rossi, majd a stúdióban ülő Hajdú B. Istvánhoz is odafordult, és megjegyezte, hogy a kommentátor közvetítési stílusa egyedülálló, és az a szív és szenvedély, amit belerak, azt nagyon szereti.
Szoboszlai Dominikről
- Onnantól fogva, hogy csapatkapitány lett, gyakran váltunk üzenetet, elmondom neki a véleményemet, ez így helyes, mert ő is felelős a többiekért. Dominik nagyon sokat érett, amióta felvette a csapatkapitányi karszalagot, megértette, mennyire fontos ez a szerep. Ő egy igazán különleges játékos, de nemcsak a tehetsége miatt. A tehetséghez nem fűződik érdem. A tehetséget Istentől kapjuk. Érdemeket is szerezni kell, mert a tehetséggel nem jutsz semmire. Dominik tudja, mik a hibái, ezeken rengeteget dolgozott. Gondoljunk csak arra, hogy Angliában is azért becsülik, amennyit fut, amennyire agresszív, amilyen kirobbanó, ahogyan gyorsul, ezek mind technikai sajátosságok és érdemek. Sokat dolgozik és bizonyít, valamint óriási akarat van benne, hogy még jobban fejlődjön.
Ő a mi koronaékszerünk. Személyes véleményem szerint Sallai Roland mellette a legmeghatározóbb. A többiek ugyanúgy elvégzik a munkájukat, a csapatot kiszolgálják, de az ő hozzáállásuk nem arról szól, hogy primadonnák vagy balerinák legyenek, hanem a többiek szolgálatába állítják a tehetségüket.
Ami kívülről is látható, az az, hogy egységes lett a csapat, ennek köszönhetően érünk el olyan eredményeket, amire sokan nem számítottak. Kaunasban az első félidőben taktikai oldalról én követtem el a legnagyobb hibát, mert Dominikot középső középpályásként játszattam anélkül, hogy ezt kipróbáltam volna. Azelőtt nem volt olyan taktikai edzésünk, amelyben ezt kipróbálhattuk volna. Az az én hibám volt. Ő (Szoboszlai - a szerk.) minden pozícióban megállná a helyét, de a "6-os" posztra még nincs felkészülve. A támadó harmadban nagy szabadságot kapnak a játékosok, itt Dominik megtalálhatja azt, mely területen bontakozik ki.
Az NB I-ről
- Cosimo és én mindenekelőtt a magyar bajnokságot követjük, a lelátón is ott vagyunk. Szinte mindig Magyarországon vagyunk, és követjük az NB I mérkőzéseit. Ez nem azért van, mert jobban érezzük magunkat, mint Németországban. Meglátogathatnánk Dominikot (Szoboszlai), Milost (Kerkez), Rolit (Sallai), Willit (Orbán), Andrást (Schäfer) vagy Gulát (Gulácsi),
de azért követjük a magyar bajnokságot, mert tudjuk, hogy onnan kell merítenünk. Vannak játékosaink külföldön, őket játszatják, értük csak amiatt kell aggódni, hogy egészségesek-e, jó-e a kondíciójuk. Ha jól vannak, mindig játszanak, ők a válogatott magja. Körülöttük vannak játékosok, akik játszhatnak aszerint, milyen formában vannak. Ahhoz, hogy ezt megtudjam, a magyar mérkőzéseket kell néznem. Nem hívhatok be olyat, aki egyszer játszik, majd három mérkőzést a kispadról néz végig a magyar bajnokságban.
- Ha valaki két gólt lő, és jó meccset játszik és utána két meccsen a kispadon van, ő még nem érett, nem hívhatom még be, akkor sem ha 18-20 éves. Fiatalokat keresünk, rájuk összpontosítunk. Nem azért, mert jobbak, mint az idősebbek, hanem azt szeretnénk, hogy a válogatott úgy épüljön fel, hogy jövője is legyen attól függetlenül, ki ül a kispadon. Ha én az Eb után elkerülnék innen, és nem nevelnék fiatalokat, akkor a nulláról kellene kezdenie az utódomnak.
A jövőjéről
Hétfőn egy olasz lapnak Marco Rossi arról beszélt, lemondott már, hogy szülőhazájában, Olaszországban dolgozzon, és bár kapott anyagilag kecsegtető ajánlatokat például az arab világból, egyelőre a maradás mellett döntött. Előbb megvárná a jövő évi Európa-bajnokságot, utána döntene a jövőjéről.
- Több interjúban is elmondtam, hogy amikor Olaszországból hívnak, mindig megkérdezik, kaptam-e ajánlatokat Olaszországból. Mindig elmondom, hogy onnan nem kerestek meg. Valami olyasmit mondtam, ha egyszer elkerülök innen, akkor békében szeretnék elköszönni az MLSZ elnökétől és a szurkolóktól. Senki sem gondolhatja azt, hogy elárultam a csapatot. A múltban adódott arra lehetőségem, hogy elmenjek innen, de mindig a munka közepén - például a vb-selejtezők alatt - jött ilyen lehetőség.
A labdarúgás Eldorádójából, Szaúd-Arábiából érkezett ajánlat a nyáron, de jelenleg szerződésem van. Ha lesz olyan alkalom, amikor nem rontom a válogatott teljesítményét, és azt az utat, amit megtettünk, és egy ellenállhatatlan ajánlatot kapnék, elmennék. Az 2-3 évig szólítana el innen, de aztán Magyarországra is visszatérhetek, akár ingyen is (nevet), de csak azután, hogy a családomról gondoskodtam. Az életem elsődleges szempontja a családom, ezt mindig elmondom.
A 2024-es Eb-ről
- Vasárnap elnök úr (Csányi Sándor, az MLSZ elnöke - a szerk.) azt mondta, hogy legalább a csoportmérkőzéseken jussunk túl. Várjuk meg, mi lesz a sorsolás eredménye, semmi sem lehetetlen, az elmúlt években bizonyítottuk, hogy még a legerősebb ellenfelek se mondhatják bizonyosan, hogy megvernek minket. Ha minden erőnket összeszedjük, felépülnek a játékosok, jó formában leszünk, akkor jól teljesíthetünk. Szívesen játszanék olyan csapat ellen, amellyel még nem játszottunk. Valószínűleg kikapnánk, de Spanyolország ellen érdekes lenne játszani.
A klubjukban kevesebbet játszókról
Annak a 4-5 játékosnak, akiket kevesebbet játszatnak, elmondtam, próbáljanak meg alternatív megoldásokat találni, ha a klubcsapatukban ez a helyzet végleges, mert az Eb-re nagyon jó formában lévő játékosokkal kell odaérnünk. Aztán meg kell néznünk azt is, hogy a cseréink a megfelelő szinten vannak-e. Ha egy játékosunk nem játszik a Bundesligában, de jobb, mint az, aki mondjuk Izlandon minden mérkőzésen játszik, akkor nyilván az előbbit hívjuk meg.
- Egy sor szempontot figyelembe kell venni, a magyar bajnokságot követni kell, vannak srácok, akik felkeltették az érdeklődésemet. Nem játszatták őket idáig folyamatosan, de ha mostantól rendszeresen játszanak, akkor a barátságos mérkőzéseken kipróbálhatom őket.
Szoboszlai azt mondta: "Ez csak a kezdet, jövő nyáron csinálunk egy olyat, ami felejthetetlen lesz!" Mi az, ami számodra már felejthetetlenné tenné az Eb-t? Az aktuális kérdés a csakfoci.hu címlapján, lejjebb görgetve, a "További friss hírek" alatt és a "Magyar válogatott hírek" felett található meg. Kattints és szavazz!
