A keddi mérkőzésről
- Márciusról van szó, azt lehet mondani, hogy problémás, meg érzékeny, nem a legjobb időpont, de novembertől kezdve hosszú ideig nem lehettünk korábban együtt, itt most legalább volt egy-két videóértekezlet, és ha megnézzük, ez a leghosszabb időszak, amikor együtt lehettünk. Azt gondolom, hogy az első félidőről összességében és általánosságban elmondhatjuk, hogy nem volt olyan jó. A második jobb volt, az elsőben volt 3-4, de lehet, hogy 5 olyan szituáció is, amikor lőhettünk volna a kapussal szemben, de nem lőttünk. Ez hasonló volt a török elleni mérkőzés első félidejéhez is ebből a szempontból. Aztán a második játékrészben már azért fejlődtünk, jobbak voltunk, de szenvedtünk is bizonyos pillanatokban. Előfordult, hogy a széleken kialakítottak emberfölényt.
De összességében annak érdekében cserélgettünk sok játékost, hogy mindenkiről kapjunk valamiféle fajta képet. Mert hogy ha valakire nem számíthatsz kezdőként, akkor meg kell nézni, hogy csereként mit tud hozni. Úgyhogy ebből a szempontból ez jó lecke volt a jövőre való tekintettel.
Nulla kapura lövésünk volt az első félidőben
- Szerintem elértünk azért az ellenfél kapujáig, négyszer-ötször is, de nem fejeztük be az akciót, mert szerettük volna mindig a következő passzt, még eggyel többet, a bonyolultabbat. A labdarúgás pedig egyszerű, ha odaérsz az utolsó 20 méterre, akkor be kell fejezned az akciót. Persze ha nincs egy tiszta átadási lehetőség a csapattársadnak, aki teljesen szabadon áll, mint ahogy azt Lang is megtette a végén.
Az egyetlen, amit szeretnék, sőt, amit nagyon akarok, az az, hogy elhivatottak legyünk abban, hogy kapura lőjünk. Néha úgy tűnt, hogy a labdával akarunk itt besétálni a kapuba. Hogy ha odaérsz 15-20 méterre a kapuval szemben, és vannak olyan játékosok, akik nagyon jól lőnek, akkor miért nem lőnek? Ebben muszáj fejlődniük.
Min kell Rossinak dolgoznia az Eb-ig még?
- Szerintem taktikai szempontból néhány részletet még azért tisztázni kell és össze kell hozni. Például, amikor nagyon beszorulunk a kapunk elé, vagy amikor úgy döntünk, hogy igazán feltoljuk a védekezésünket, és letámadunk, mert hogy ha megnézzük, az első gól is ilyen helyzetből jött, úgyhogy így is kell folytatnunk. Tehát, ha nagyon le akarunk támadni, vagy pedig nagyon hátul kell védekeznünk, akkor is ki kell találnunk, hogy hogyan akarjuk megoldani a helyzeteket. Erről már azért beszélgettünk, mert azokkal az ellenfelekkel szemben, akikkel az Európa-bajnokságon találkozunk, taktikai szempontból szükség lesz rá, hogy tökéletesek legyünk.
Mennyire látja már a 23-as Eb-keret névsorát a márciusi meccsek után?
- Mindössze 23 játékost vihetünk ki összesen, tehát húsz plusz hármat.
Jelen pillanatban, hogy őszinte legyek, novembertől márciusig nem láttam egyetlen olyan fenomenális játékost sem, akit még meghívhatnánk az utolsó pillanatban. Persze kapom a tanácsokat mindenhonnan.
Kérdezik is tőlem, hogy miért nem jön ez meg az, két-három jó meccs után. Emlékszem az első alkalomra, amikor ezt mondtam, az első mérkőzésemen, Lengyelország ellen: egész egyszerűen a földön kell lennünk mind a két lábunkkal. Ugyanezt mondom, ennyi, kész!
Válogatott felkészülési mérkőzés, Budapest:
Magyarország - Koszovó 2-0 (Szoboszlai 58., Nagy Zs. 86.)
Magyarország: Dibusz - Lang, Dárdai M., Szalai A. - Bolla (Nego, 68.), Nagy Á. (Schäfer, 46.), Styles (Vancsa, 85.), Nagy Zs. (Mocsi, 88.) - Gazdag (Kleinheisler, 46.), Szoboszlai - Ádám (Varga B., 46.)
Koszovó: Muric - Vojvoda, Am. Rrahmani, Aliti, Rrudhani (Hadergjonaj, 71.) - Idrizi (Loshaj, 83.), Muslija (Celina, 65.), Berisha (Al. Rrahmani, 83.) - Zhegrova (Bytyqi, 65.), Muriqi (Rashani, 65.), Rashica
