DIÓSGYŐR - KISVÁRDA 1-1
Részletes beszámoló a bajnokiról itt!
Vladimir Radenkovic (DVTK): - Ki kell találnunk majd, hogy hogyan fogjuk a későbbiekben ezt kezelni.
Azt tudtuk Szakos Bencéről a mérkőzés előtt is, hogy maximum 60 percet tud játszani, plusz-mínusz 2-3 perc, de azt láttuk az 55. perc környékén, hogy elveszítette a koncentrációját, tehát ezért indokolt is lett volna amúgy is a lecserélése.
De azt kell, hogy mondjam, hogy addig a pillanatig, amíg a 11-est nem hoztuk össze, és az ellenfél egyenlített, addig nagyszerűen játszottunk. Az történt a pályán, amit mi szerettünk volna, nem is volt az ellenfélnek kaput eltaláló lövése, úgyhogy a kispadról én egyértelműen úgy éreztem, hogy ebben a menetben fog végigmenni a mérkőzés, és meg tudjuk nyerni ezt a találkozót. Az egyenlítést követően pedig megváltozott a játék, sokkal nyíltabb lett a meccs képe is. Nekünk is voltak lehetőségeink, az ellenfélnek is voltak ziccerei, úgyhogy így alakult ki a döntetlen. És összefoglalva azt kell, hogy mondjam, hogy ismételten, mint az előző hetekben is, egy apróság öntött, amiatt nem tudtunk nyerni.
Mindig vagy mi követünk el egy hibát, vagy egy félreértés történik a védekezésben, vagy valaki a koncentrációját nem tudja kinyújtani egész addig, amíg a pályán van...
Révész Attila (Kisvárda): - Mindenki bent látta Bíró fejesét, de nem ezen múlott.
Mondhatom, hogy egy újabb potyagól jött, amelyre nagyon nehezen tudunk reagálni, nagyon bántja a játékosokat, nagyon sok olyan könnyű gólt kapunk, amelyet nem lenne szabad már NB I-ben. Itt a kapusunk azt mondta, elcsúszott, de valószínű, ha én utcai cipőben odaszaladok, megfogom a labdát, neki nem sikerült, és már ez azért piszok bosszantó. És a másik fiatal gyerek volt az, aki elveszítette a párharcot. Ezek az edzőknek az életét megnehezítik.
Viszont a többiek a szünetben is mondták, hogy úgy érzik, hogy jó állapotban vannak, többek tudnak lenni, és tudtuk, hogy a második félidőben, amikor a területek nyílnak és a fizikalitásunk meg tudja mutatni magát, adott esetben ők szintén nagytestű játékosokat hoznak be, akkor meg fogjuk őket futni. Legalább ötször-hatszor mentünk át, úgyhogy a befejezéseken múlott, azokat kellett volna élesebben. A hajrában, hogy ha Soma, a Gabi, illetve a Biró Bence bármelyik szituációban jobb döntést hoz vagy szerencsésebb, akkor most sokkal örömtelibb lenne a helyzet, viszont a mi szituációnkban, a legutóbbi fájó vereség után ez az X ez nem rossz. A Diósgyőrnek azért az életéért kellett most harcolni és ez látszott is rajtuk. Nagyon nagy szenvedéllyel és akarattal játszottak, és most már a teljes csapatuk rendelkezésre állt a hazaiak mesterének. Viszont én úgy érzem, hogy mi erősebb csapat vagyunk most. Több helyzetünk volt, jobban játszottunk, de a győzelemhez még több kell. Azoknak, akik a kispadon vannak, azt mondtam most az öltözőben, hogy a teljes erejüket bele kell tenni, nem pedig a duzzogás, a sértődés kell az öltözőben.
(...) Nagyon sok fiatal játékosunk megelégszik a kötelezettséggel, amit a stáb, illetve a klub szab rájuk, de nem akarnak plusz munkát végezni. Ez nekem nagyon fájó, és a feladatom elsősorban az, hogy ezekből a rossz gondolkodású játékosokba próbáljak egy picit profibb gondolkodást varázsolni.
Az nagy segítség, hogy a keretünkben most már legalább 8-10 olyan játékos van, akik mellé leültetjük az öltözőben a fiatal játékost, akitől picit tud tanulni az öltözködésről, egy picit tud hasznos tanácsot hallani tőle és segíti a fejlődését. Mert ez jelenleg Magyarországon, véleményem szerint az egyik legégetőbb és nehezebb probléma, hogy a fiatal játékosoknak a folyamatos szerepeltetése bizony hullámzó, és megelégszenek azzal, hogy most én játszottam, és a következő fordulóban nekem úgyis megvan a helyem, nem akarok több lenni. Úgyhogy ezért voltam legutóbb bosszús - és egy kicsit most is. (M4 Sport)
