Ahogy arról beszámoltunk, 13 év után ismét a Honvéd játékosa lett a 33 éves magyar válogatott középpályás, Vadócz Krisztián, aki közel másfél évtized után döntött a hazatérés mellett.
A magyar címeres mezt eddig 42-szer magára öltő futballista a visszatérés okairól és várakozásairól is beszélt a honvedfc.hu-nak adott interjúban. Ebből idézünk az alábbiakban.
Miért döntött végül úgy, hogy itthon marad és a Honvédnál folytatja pályafutását?
Jó kérdés, mert én nagyon külföldpárti vagyok, s ez még később is alakulhat úgy, hogy légiós leszek.
Tizenhárom évet szerepeltem külföldön, nem gondolom, hogy ez az igazolás elvágta volna annak a lehetőségét, hogy játsszak még külföldön. Legalábbis a terveimben nem úgy van. Sokat hallom mostanában itthon, hogy az én koromban már ne akarjon sokat az ember, azonban ez a szerződés nem egy hattyúdal, még sok év áll előttem. (...)
Jólesett, hogy a nyár elején hosszú idő után meghívtak a válogatottba és ahogy mondtam korábban, sajnáltam, hogy Magyarországon régen hallottak felőlem, s ez a vonal most erősebben élt bennem. Jó érzés volt a válogatott meghívó, amire rátett a minden nyáron előbújó honvédos nosztalgia, és valószínűleg ezek az impulzusok is számítottak a döntésemben, hogy megmutassam Magyarországon is, hogy mire vagyok képes. Talán segít nekem is, hogy a válogatottnál új kapitány van, s mi kispestiek tudjuk a legjobban, hogy ki az új szakvezető.
De nem is akarok ennyire előre szaladni, de a válogatott szereplés is része a fejemben lévő nagy képnek. Szeretném megmutatni itthon, hogy jó játékos vagyok.
Arról, hogy sokat várnak majd tőle
Ha nem ismerném magamat, azt mondanám, óriási a nyomás, de csak jól kell játszani, ennyi az egész. A hosszú évek alatt magasabb nívójú bajnokságokban szerepeltem, teljesen normális, hogy mindenki úgy tekint rám, hogy bizonyítanom kell. A Honvéd fiatal játékosain is érzem, várják tőlem, hogy valami történjen.
A posztomból adódóan nem az a futballista vagyok, aki végigcselezi a pályát és óriási cirkusz lesz körülötte, de szerintem majd lehet látni a középpályán, hogy én ott vagyok és fontos szerepet töltök be. Számomra az lenne az előnyösebb, ha támadóbb szerepkörben kapnék lehetőséget, viszont mivel most átalakult a keret, elképzelhető, hogy az első számú feladatom az lesz, hogy biztonságot, stabilitást adjak a csapatnak. És ha van stabilitás, akkor lesz eredmény is. Jobban is szeretek olyan csapatban szerepelni, ami mindig hozza az alapot, a jó játékot, és ha rossz napja van, akkor nyer az ellenfél. De ne legyen sokszor rossz nap, mert akkor az egy rossz csapat és nem elég jók a játékosok. Ha jók lesznek az eredmények, akkor úgyis azt mondják majd, hogy jó futballista vagyok. Ezt mondatja velem a hosszú évek tapasztalata. Nekem is érdekem, hogy a csapat jó legyen.
Milyen érzés lesz újra Honvéd-mezben játszani?
- A játékoskijáró a régi, a korzóról ugyanúgy lesznek majd bekiabálások, várom, hogy jöjjenek a régi hangok. Sokszor volt külföldön is olyan, hogy arra tévedtek a Honvéd szurkolók, vagy magyarok voltak, és kiabálták, hogy hajrá, Honvéd. Akárhol van az ember a világban, megmaradnak a kispesti érzések, én honvédos vagyok, ezt tudja rólam mindenki. Viszont nem az a lényeg, hogy én hogyan érzem magam, nekem az lesz a fontos, hogy milyen játékosnak látnak majd. Ekörül forog az agyam, meg kell mutatnom, hogy jó futballista vagyok. Akkor majd kiabálják, hogy „hajrá, Kispest”, vagy „gyerünk, Vadócz”. A tizenhárom év alatt belém ivódott az eredménycentrikusság, ha lesznek sikerek, akkor lesznek dalok, éltetnek majd a drukkerek. Számomra az a fontos, hogy jól szerepeljek, hozzá tudjak tenni a játékhoz és akkor sikeres lesz a Honvéd.
Mire lehet képes a Honvéd?
- Az akadémia évről évre termeli a fiatalokat, erre büszke lehet a klub. Ugyan nem az a korosztály vagyok, de örülök, amikor friss, újhullámos embereket látok, mert ők is hozzá tudnak tenni a csapat játékához. Rengeteg új arc van, mindenki bizonyítani akar a kerettagok közül, tőlünk függ, hogy ez miként sül el. Kontrollálni kell ezeket az energiákat.
Neveztek engem mindennek, tősgyökeres honvédosnak például, hogy mást ne is mondjak, de azért vannak itt a keretben olyanok, akik nálam többet szolgáltak a Honvéd kötelékében, ők jelentik az állandóságot, például Nagy Geri, vagy Baráth Boti. Itt ők azok, akik tudják az irányokat.
Nem kell messzire menni, nemrég volt egy bajnoki cím, s bár most sem hiszi el mindenki, de az a bajnoki cím megvan, elő kell venni a tudatosságot, az egymásba vetett bizalmat, és legyen ott mindenkiben az elvárás, hogy a Honvéd majdnem minden évben nemzetközi porondon szerepel, illetve dobogóközelben végez. Egymásra vagyunk utalva, vannak nálunk jobb lehetőségekkel bíró csapatok, de valahogy a Honvéd mindig ott van a mezőny első részében, jó lenne ezt a sorozatot folytatni.
