Tavaly tavasszal nevezték ki az első csapat edzőjének, de az első tíz meccsén csak egy győzelmet aratott. Mi volt a rossz szereplés oka?
- Nehéz helyzetben vettem át a csapatot, és egyébként sem könnyű egy új keretet megszokni. Emellett nagyon fiatalok voltunk, a Mosonmagyaróvár elleni bajnokin hat 19 éven aluli játékosunk volt: Vingler, Deákovits, Lacza, Urblík, Tuboly és Huszár. Sok sérültünk is volt, az az időszak rosszul sikerült, de nyáron elkezdhettük a felkészülést a következő idényre - kezdte Antonio Munoz a csakfoci.hu-nak.
Előtte a második csapatot, az ETO Akadémiát irányította. Ekkor már pedzegette a klubvezetés, hogy egy nap vezetheti az első csapatot?
- A klub biztosított róla, hogy mivel fiatal edző vagyok, nem kizárt, hogy lesz lehetőségem az első csapatot irányítani, amennyiben jól dolgozom. Ezért próbáltam a legjobbamat nyújtani, amikor az ETO Akadémiát vezettem.
Tímár Krisztiánt váltotta tavaly az együttes élén. Milyen kapcsolatban voltak? Mit gondol arról, hogy azóta magasan vezeti az NB II-t a Nyíregyházával?
- Nagyon jó viszonyt ápoltam vele, mindig kereste velem a kapcsolatot, amikor a fiatalabb játékosokról értekeztünk. Nagyon örülök neki, hogy így menetel a Nyíregyházával, mert kiváló ember, így megérdemli, hogy sikeres legyen. Remélem, a szezon végén - az ETO-val együtt - feljutnak az NB I-be.
Nyáron úgy tűnt, távozik a győri csapattól, mégis megtarthatta a posztját. Meglepődött a döntésen? Mi volt a vezetőség a célja a szezon előtt?
- A feljutás. A kezdetektől fogva az élvonalbeli tagságért harcoltunk, ezért a teljes keret kicserélődött. Több mint egy csapatnyi új játékos érkezett, velük az első fordulótól kezdve a győzelmekre törekedtünk, amik jöttek is a szezon elején. Előtte voltak olyan hírek, hogy nem én maradok az edző, de ezekkel nem foglalkoztam. Biztosítottak arról, hogy a vezetésemmel kezdi meg a csapat a szezont, én pedig az érkező futballistákkal készültem a rajtra.
Az ETO Akadémiánál szinte kizárólag utánpótláskorú játékosokkal dolgozott, a felnőtteknél mégis úgy döntöttek, hogy precedenst teremtve légiósokat igazolnak, és a korábbi szezon filozófiáját félretéve külföldiekkel célozzák meg a feljutást. Ezzel a filozófiával mennyire tudott azonosulni?
- Mint említettem, az első két hely megszerzése volt a cél, nekem pedig edzőként arra kellett felkészítenem a csapatot, hogy ezt az elvárást teljesíteni tudjuk.
Személy szerint törekedtem arra, hogy meglegyen az egyensúly a légiósok és a fiatalok között. Szerettem volna a fiatalperceket növelni, ami sikerült is, ugyanis az NB II-ben a Csákvár mögött a második legtöbb fiatalpercünk nekünk volt, és közben feljutó pozícióban volt az együttes.
- Ezen a mezsgyén próbáltam egyensúlyozni, mert pontosan tudom, hogy a magyar embereknek és a győrieknek is fontos az, hogy magyar fiatalokat lássanak a pályán.
Mennyire szólhatott bele abba, kik érkezzenek és távozzanak az átigazolási időszakokban?
- Mint edző, természetesen volt véleményem az igazolásokról, de egyébként is mindig megkérdeztek egy-egy játékosról. Azt rendszerint elmondtam, mely fiatalokat szeretném használni, de egyébként hittem abban a filozófiában, hogy az akadémiai játékosokat és a légiósokat együttesen kell használni.
Mely fiatalokat kérte külön?
- Szerettem volna, hogy Vingler László, Huszár Marcell, Lacza Alex és Tóth Rajmund is velünk maradjon. Őket ismertem korábbról, tudtam, mire képesek és láttam, mekkorát fejlődtek az idők során.
Mit tett azért, hogy a különböző országokból érkező játékosok egy összetartó csapatot alkossanak néhány hét leforgása alatt?
- Beszéltem nekik a klubról és Győrről, elmondtam nekik, hogy a helyieknek nagyon fontos lenne, hogy újra az első osztályban legyen a csapat. Az edzéseken pedig próbáltam minél élvezetesebbé tenni a mindennapi munkát, a játékosok jól is dolgoztak. A keret sok időt töltött együtt, közös reggelik, közös ebédek voltak, ezzel segítettem, hogy mielőbb jó csapategység alakuljon ki.
Sokan kritizálták a klubot, hogy az MLSZ-pénzekről lemondva külföldieket játszat. Mennyire érték el ezek a hangok?
A riválisoknak ez nyilván szúrta a szemét, szokatlan lehetett, ezért kritizáltak. Nekem edzőként az volt a dolgom, hogy reagáljak erre a döntésre. Amikor valaki a klubhoz szerződött, akkor nem azt láttam, milyen a nemzetisége, hanem azt, hogy az ETO-mezt viseli, és szeretne küzdeni a klub sikereiért.
A médiában megjelentek olyan hírek, hogy belső konfliktusok voltak Győrben, ezért kellett például távoznia a csapatkapitánynak, Keresztes Krisztiánnak. Igazak ezek a hírek?
- Nem emiatt távozott, semmi ilyen nem volt a háttérben. A csapatnál egyébként is rendben voltak a viszonyok. Különbségek persze voltak, ahogy minden helyen, de konfliktusokról nem lehetett beszélni.
Mik voltak az első jelek, amikor úgy érezte, hogy veszélyben van a pozíciója? A Vasas elleni 6-0-s vereségnek már volt visszhangja “felülről”?
- A súlyos vereség után nem kezdtünk el magyarázkodni, szerettünk volna a lehető legjobban reagálni. Ez sikerült is, az Ajka ellen 1-0-ra nyertünk, stabilak voltunk. A magam részéről ugyanazt a munkát végeztem, mint előtte, nem éreztem, hogy veszélyben lenne az állásom. A második helyen teleltünk, és magát a teljes őszi idényt is jónak láttam. A téli szünetben aztán haladtunk tovább a megkezdett úton, a csapat remek állapotban volt, erősíteni is tudtunk.
Az első négy tavaszi mérkőzésen aztán csak négy pontot szerzett a Győr, a gárda kikapott a BVSC és a Kozármisleny otthonában és utóbbi bajnoki után menesztették. Meglepte a döntés?
Igen, meglepett. Két nappal voltunk a nagyon fontos Nyíregyháza elleni rangadó előtt, a srácok kiválóan edzettek, jó jelek mutatkoztak a Szpari elleni meccs előtt.
- Ebben a helyzetben ugyanúgy szerettünk volna jól reagálni a kozármislenyi találkozó után, mint az ősz végén az angyalföldi vereséget követően. Csalódott voltam, hogy nem tudtam maradni, mert jó érzések voltak bennem az utolsó heti edzéseken, de ilyen a futball. Kívánom, hogy az ETO jusson fel, úgy gondolom, össze is jön a csapatnak.
Azt mondták, hogy az öltözőben kicsúszott a kezéből az irányítás, mert voltak játékosok, akiket nehéz volt kezelni. Ez mennyire felel meg a valóságnak?
- Minden véleményt és meglátást tiszteletben tartok, mindenkinek joga van azt gondolni, amit szeretne. A látottakból kiderült, hogy az öltöző hangulata rendben volt, a csapat a második - feljutó - helyet foglalta el, sok gólt szerzett. Ahogy mondtam, különbségek voltak, de ezek nem gátolták a munkát.
A menesztése után lett volna lehetősége a klubnál maradni?
Nem volt, de az első csapat után nehéz lett volna a klubnál maradni és más csapatot irányítani.
- Ma már felnőtt edzőként tekintek magamra, így a jövőben is inkább felnőtt játékosokkal szeretnék foglalkozni, nem elsősorban akadémistákkal.
Mik a tervei a jövőre nézve? Magyarországon szeretne dolgozni?
- Nagyon szeretem az országot, sok magyar bajnokit néztem az utóbbi években. Megtisztelő lenne, ha újra tudnék az országban edzősködni. A magyar válogatott fejlődését is követem, Marco Rossi fantasztikus munkát végez, csakúgy mint a játékosok, például Szoboszlai Dominik vagy Kerkez Milos. Nyitott vagyok arra is, hogy Spanyolországban dolgozzak, vagy igazából bárhol, ahol a futball közelében lehetek.
Éveket töltött Magyarországon fiatal játékosok között, milyen különbségeket fedezett fel az itteni, és a spanyol utánpótlás-nevelés között?
- Magyarországon sokkal jobbak a körülmények és a létesítmények, ahol a klubok dolgozhatnak. Az alapok jobban adottak, mint Spanyolországban. A képzésben az különbözik, hogy a spanyolok a kezdetektől fogva komoly hangsúlyt fektetnek a játék technikai és taktikai aspektusaira, míg a magyarok a fizikális részre figyelnek jobban. Ami nagyban eltér, hogy Spanyolországban 47 millió ember él, rengetegen akarnak futballisták vagy edzők lenni és mindenki előtt vannak olyan elődök, példaképek, akik a labdarúgás legmagasabb szintjén vannak.
A mostani edzők közül ilyen Pep Guardiola, Mikel Arteta, Xabi Alonso vagy Unai Emery. A gyerekeknek elég, ha megmutatják őket, az ő példájukat, és ekkor magukévá teszik azt a filozófiát, hogy ha keményen dolgoznak, bejárhatnak olyan utat, mint az említett spanyolok.
