Legutóbb a kupagyőzelemig menetelő ZTE sportigazgatója volt, de korábban az FTC utánpótlásában és az NB II-es Soroksárnál is dolgozott sportvezetőként Dragóner Attila. A 49 éves szakember nemrégiben megtalálta új csapatát, amely némi meglepetésre az NB III-ban szereplő OPUS TIGÁZ Tatabánya lett - ezzel együtt továbbra is rendszeresen feltűnik az M4 Sport képernyőjén is, ahol gyakran foglalkoztatják szakértőként. Nem látja értelmét az össze-vissza igazolgatásnak, a saját ládájában egy rohadt almát sem akar, első tv-s szakértői meccsén pedig azonnal sokkolták - Dragóner Attilával döntésének okairól, a reális tatabányai célokról, tv-s szerepléséről, az újpesti tulajdonosváltásról és Olaszországban légióskodó fiáról is beszélgettünk. Interjú.
- Korábbi NB I-es és NB II-es sportvezetőként sokan talán ódzkodtak volna NB III-as csapathoz szerződni, de te belevágtál. Mi győzött meg a tatabányai projektben?
- Sámuel Botonddal, a Tatabánya Sport Club elnökével már tavaly nyáron beszélgettünk, hogy mi lenne, ha szerepet vállalnék, de akkor még túl közeliek voltak a zalaegerszegi események, és bár korábban én sem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de úgy éreztem, jól jön a feltöltődés. Aztán ősszel és januárban is szóba került a szerepvállalásom és rendkívül szimpatikus lehetőséget vázolt fel nekem. Időközben beszéltem erről a témáról egy számomra igen fontos emberrel, Elek Gáborral (az FTC és a női kézilabda-válogatott korábbi, BL-döntős edzője - a szerk.), akivel nagyon jó kapcsolatot ápolok, nálam emberileg és szakmailag is a csúcskategóriába tartozik.
Ő korábbi válogatott szövetségi kapitányként, a Fradiból ment el Esztergomba, hogy egy alacsonyabb osztályú kézilabda-csapatnál dolgozzon. Nagyon sok pozitívumot mesélt a döntéséről, és arról, hogy amit a kézilabdáról vall, azt a filozófiát egy nyugodtabb, építő légkörben hogyan tudja megvalósítani. Ez is hatással volt rám, így amikor január végén ismét megkerestek, hogy a lehetőségekhez mérten a tatabányai futballt tegyük vissza arra a szintre, ahol korábban volt, akkor úgy döntöttem, próbáljuk meg.
Amikor egy új helyre érkezel, mi az első lépés a számodra?
- Azt a jellegű munkát szeretem, amelynél tudom építeni a klub futballstruktúráját és stratégiáját. Az én szenvedélyem általánosságban a magyar fiatalok fejlődése.
Nem az a lényeg, hogy az ember össze-vissza igazolgasson. Először meg kell ismerni a közeget, a játékosokat, az edzőket.
- A tatabányai legendákkal is mielőbb szeretnék leülni, hogy elmondják, mi a klub DNS-e, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy építkezési folyamatban a megfelelő téglákat jó időben a jó helyre tegyük be. Ez alapján alakítom ki a struktúrát, ami idővel olyan klubbá teheti az OPUS TIGÁZ Tatabányát, amilyet az Elnök úr is elképzelt. Szeretem, ha az adott csapatban vannak olyanok, akik kötődnek az egyesülethez, a városhoz. Itt 90 százalékban tatabányai vagy megyei srác játszik, és egyhangúlag azt gondoltuk, hogy nem szeretnénk az egész országból összevásárolgatni, akit csak tudunk. Jobban hiszünk a közösség erejében, és abban, amit Gyürki Gergő vezetőedző és a játékosok tesznek az edzéseken.
Fontos a hosszú távú építkezés, de az eredmény is. A csapat jelenleg vezeti az NB III-as csoportját. Mennyire kimondott cél, hogy idén meglegyen az NB II-be való feljutás? És mennyire reális ez?
- Aki ismer, az tudja, hogy a győzelem a mindenem, tehát a feljutás a célom. Mindig Kubatov Gábor elnök úr mondatai jutnak eszembe, miszerint feljebb kell rakni a célokat, hogy az ember 100 százalékos erővel tudjon dolgozni a megvalósulásukért.
Tatabányán is igaz ez, de azért nem beszélhetünk arról, hogy ennek a klubnak rengeteg a pénze, több NB I-es, NB II-es játékos lenne a keretében, ezért utcahosszal kellene feljutnia. Nagyon jó a kohézió, a csapatösszetétel, az edzővel való kapcsolat, de ha az egészet nézzük, nem mondhatjuk egyértelműen, hogy abból a 15-20 csapatból, amelyik a négy csoportból fel akar jutni, mindenképp mi leszünk az a kettő, amelyiknek ez sikerül.
- Persze mindent megteszünk érte, minden szegmensben megfelelő döntést kell hozni, és fontos a humánerőforrás is, hogy szakmailag magas szintű embereket tudjunk idecsábítani, akik tudják, mit szeretnénk elérni. A futballstratégiai ágazatban jó néhány szereplő hiányzik ahhoz, hogy megfelelő szintet tudjon lépni az egyesület, de nincs óriási szakadék, nem a padlóról kell toronyházat építeni. Mindenesetre olyan emberekkel szeretek együttdolgozni, akik nem napi 8 órában teszik a dolgukat, hanem jóval többen, és nem a "később, ha és majdnem" gondolkodásúak, mert ezt nehéz mérni, ezért nem is létezik számomra.
Dolgoztál a Fradiban utánpótlásvezetőként, az NB II-es Soroksárnál ügyvezetőként, majd Zalaegerszegen sportigazgatóként. Ha a fő filozófiád nem is lett más, miben változtattak rajtad ezek az évek?
- Már a Fradiban is azt szerettem volna, ha sok fradista kötődésű edző van az utánpótlásban. Soroksáron Lipcsei Petivel karöltve egy építő jellegű közeget akartunk létrehozni, és nem dicsekedni szeretnék, de sorolhatnánk, hány játékost adtunk az NB II-es és NB I-es kluboknak. Zalaegerszegen korábban rengeteg légióssal kötöttek kölcsönszerződéseket, amiket én nem szívlelek, inkább legyenek hazai labdarúgók hosszú távú szerződéssel. Ezért sok fiatalt megkerestünk, hogy hosszabb jövőben gondolkodjunk.
- A játékosok egyénileg is sokat fejlődtek ott, a csapat pedig kupagyőztes lett, és nyáron azokból a labdarúgókból értékesített többet a klub, akiket hosszú hónapok alatt kiválasztottunk, majd közösen rengeteg munkát tettünk a fejlesztésükbe. Ennek persze elengedhetetlen része volt Végh Gábor támogatása is. Persze a nap végén mindenhol az eredmény számít, de nekem fontos, hogy kikkel dolgozom együtt.
Egy hasonlattal élve, azt akarom, hogy az én almás ládámban ne legyen egy rohadt alma se. Nem éri meg. Inkább a saját nevelésű kis almáim legyenek, amiket tisztítgathatok. Hiszek benne ugyanis, hogy az emberi tényezők is pontokat hoznak.
- Eljutottam arra a szintre, hogy egy-egy meccset nem túlfűtött érzelemmel nézek, mint korábban, hanem stratégiában tudok gondolkodni, és meglátni, hogy az adott játékos vagy munkatárs tud-e segíteni abban a fejlődésben, amit látni szeretnék. Tudom, hogy a sikernek sok gazdája van, míg a kudarc esetében nagyon kevesen vállalnak felelősséget.
A ZTE-től való távozásod óta már egy új területen, televíziós szakértőként is láthatunk, ráadásul igen sűrűn. Ezek szerint hamar megszeretted az “új szakmádat”? Mennyire ment könnyen az itt szükséges tudás elsajátítása?
A legelső mérkőzésem a Ferencváros-Klaksvík volt, amikor sokkot kaptam a stúdióban, talán dadogtam is. De hát’ 100 évben egy ilyen van.
- Az tény, hogy egyre jobban megszerettem az egészet, főleg mert nagyon jó közösségbe csöppentem. Volt olyan meccs, amire 3-4 órát is készültem, néztem a magyar, a külföldi oldalakat, elemzéseket, belementem olyan mélységeibe egy-egy BL-meccsnek, ami már túlzás volt, mert 4-5 papírlappal ültem magam előtt, és minden információt át akartam adni, amire viszont nem elég a műsoridő. Próbálok úgy fogalmazni, hogy aki nincs benne annyira a szakmában, az is belelásson egy-egy taktikai rajzzal abba, hogy az edző mire gondolhat, és hogy az megvalósulhat-e vagy sem. Rutinosabb vagyok tehát, ami nem csoda, hiszen lassan jön a 100. adásom.
Számolod őket?
- Igen, vezetem őket, talán ebből is látszik, hogy beleadok mindent és ezt a munkámat is megtisztelem.
Mennyire nehéz úgy elemezni, adott esetben kritizálni, hogy személyesen ismered a csapatok játékosait, edzőit, vezetőit? Senki nem vette még magára a szavaidat?
- Nem kaptam ilyen jellegű üzenetet. Amikor belefogtam, az volt a célom, hogy mindig pozitív legyek, mert ilyen vagyok az életben is. Többször volt például, hogy a stúdióból felhívtam Hanacsek Attilát (az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöke - a szerk.), nehogy valami butaságot mondjak egy bírói ítéletre. Próbálom szakmailag elmondani, hogy egy adott edző mit szeretett volna játszatni. Van persze olyan, amikor egyszerűbb valamit kimondani másnak, ha például két külföldi csapat játszik, mint egy NB I-es bajnokin nekem, aki magyar közegben vagyok, ezekkel a játékosokkal, edzőkkel dolgoztam, és nem is okoskodni vagyok ott.
De nem biztos, hogy az én elsődleges feladatom az, hogy a nagy kritikus, a nagy megmondó legyek a tv-ben.
Fradistaként mit szólsz az újpesti tulajdonosváltáshoz? Örülsz neki, hogy újra lehet esély egy erős riválist építeni vagy neked inkább az eddigi évek tetszettek, amikor teljesen egyoldalúak voltak a derbik?
- Onnan kezdeném, hogy vannak jó példák, miként kell egy klubot felépíteni. A Fradi történelme egyik legnehezebb időszakát élte, amikor Kubatov Gábor, Nyíri Zoltán és Orosz Pál talpra állította a klubot, és az építkezésükkel lépésenként valósultak meg, amit elterveztek. A Fradi olyan előnyre tett szert, ami nagyon nehezen behozható, mert minden szerepkörre megtalálták a megfelelő embert. Hajnal Tamás csatlakozott a sportszakmai részhez, de a klub építése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a csapat is jó legyen. Az Újpesttel kapcsolatban azt érezte az ember az elmúlt időszakban, hogy soha nem volt rend a klub háza táján. A fiataljaik vagy az Újpest FC-ben vagy az UTE-ben játszottak, ment a címervita, játékosok jöttek-mentek, nem volt állandóság. Bár nehéz belelátni a miértekbe és a napi működésbe, de azért az eredmények és a szurkolóik reakciója árulkodóak voltak.
Az Újpest van olyan tradicionális klub, hogy ne azért vergődjön, hogy épphogy csak bennmaradjon az első osztályban. Ha most elkezdik építeni a klubot, akkor az a futball, amit szeretnének látni, megvalósulhat, de azt ne higgyék, hogy ez 1-2 hónap után megtörténik.
- Igen keveset hallani a fiatalabbik fiadról, Áronról, aki 19 évesen a Serie A-ban szereplő Empoli Primavera-együttesének alapembere. Hogy áll most az ő pályafutása? Mennyire lesz fontos számára a mostani időszak, amikor be kell épülnie a felnőttfutballba?
- Valóban keveset szerepel a médiában, de ez nem is baj, az a lényeg, hogy dolgozzon, napról napra fejlődjön. Amikor három éve kikerült, kölcsönszerződést kapott azzal az opcióval, hogy ha jól teljesít, akkor megveszi őt az Empoli. Ezt sikerült elérnie, így jelenleg is érvényes szerződése van. Most nyáron ismét meg kell majd nézni, mi a legjobb neki. Az első csapattal edz rendszeresen, de a Serie A-ba bekerülni nem egyszerű. Ugyan a klub küldetése, hogy a fiatalokat beépítse, majd értékesítse, de közben benn is kell maradnia az élvonalban, és az Empoli jelenleg nincs olyan helyzetben, mint az elmúlt években, amikor Áron volt klubtársait, például Baldanzit (AS Roma) vagy Asllanit (Inter) eladta. Ebben a szezonban a felnőttcsapatot irányította már három edző, a bajnokságban az Empolin kívül 6-7 csapat is a kiesés ellen küzd, valljuk be, ilyenkor nem a fiatalok beépítése az elsődleges. Áron tavaly nyáron a felkészülési időszakot már a felnőttekkel végezhette volna, de sajnos mandulaműtétje volt, ami miatt 6 hétre kiesett, sokszor volt már a felnőttcsapat meccskeretének közelében, de mindig történt valami, ami miatt nem jött össze. Ezzel együtt türelmes, rengeteget fejlődött, és nem kell kapkodnia, nyáron látni fogjuk, hogy szeretné-e a klub, ha maradna, és az is sokat számíthat, hogy a csapat bennmarad-e az első osztályban vagy nem.
Elképzelhető, hogy a Serie B-ben hamarabb beépítenék. Jó fejű gyerek, akinek hatalmas szíve van, úgyhogy tudja, hogy most csak dolgoznia kell, hiszen bárhová is kerül majd, ott jól kell teljesítsen.
Budai László
