A magyar válogatott várakozáson felüli, az egész országot megmozgató Eb-szereplésében elévülhetetlen érdemei vannak a Haladás 40 esztendős, immáron 107-szeres válogatott kapusának, Király Gábornak. A rekorder hálóőr a vaol.hu-nak adott hosszabb interjút az Európa-bajnokság kapcsán, ebből idézünk most az alábbiakban.
Az Európa-bajnokság előtt azt nyilatkozta, szeretné a torna minden pillanatát megélni. Sikerült?
- Igen. Profin szervezett Eb-n vettünk részt, gondolok itt a szállásra, a körülményekre, az utazásokra, a meccsek utáni regenerációra, gyakorlatilag A-tól Zs-ig mindenre. Korábban klubcsapatommal szerepeltem a Bajnokok Ligájában, az volt hasonlóan profi, de ez Eb ennél is jobb volt. Már csak az érdeklődés miatt is, gyakorlatilag végig rivaldafényben voltunk, minden rezdülésünket figyelték.
Miben rejlett a magyar csapat titka?
- Nem kell ördöngösségekre gondolni, noha – az ausztriai edzőtáborral együtt – hét hétig össze voltunk zárva, egyetlen hangos szó nem hangzott el, nem voltak viták, toleráltuk, elfogadtuk, segítettük a másikat. Türelmesek voltunk, nagyon nagy egységben dolgoztunk. Valamennyien – beleértve természetesen a stábot is – nem a problémát generáltuk, mindig a megoldást kerestük.
Ausztriát megvertük, Izlanddal és Portugáliával döntetlent játszottunk, Belgiumtól kikaptunk. Mivel mindezek tétmeccsek voltak, elmondhatjuk, hogy előbbi három országot utolértük?
- Mielőtt a kérdésre válaszolnék, annyit megjegyeznék, hogy Belgium ellen is lehetett volna esélyünk jó eredményt elérni, csakhogy addigra fejben elfáradtunk. Négynaponta követték egymást a kőkemény meccsek, előtte meg öt hetet alapoztunk. Mentálisan fárasztó volt. Érdekes, mert ellenünk viszont az izlandiak tűntek fáradtnak, fáradtabbnak, mint később az angolok ellen. De a konkrét kérdésre válaszolva, nekünk nem más országhoz kell méricskélnünk magunkat, hanem saját csapatunkra kell fókuszálnunk, a maximumot kihoznunk. Nem úgy kell játszanunk, mint a németeknek, hanem úgy, mint nekünk, magyaroknak. Sikeresek voltunk az Európa-bajnokságon, innen kell folytatnunk ősszel.
Mindenki elismerően nyilatkozott teljesítményéről. Ön hogy érzi, hogy sikerült a torna?
- Valamennyi mérkőzés nehéz volt, a legnehezebb a belgák elleni volt. Volt egy szabadrúgás, amit a kapufára toltam, aztán egy közeli lövést is sikerült reflexmozdulattal hárítanom. Vagy Izland ellen, amikor a meccs elején Kádárról a jobb oldalon lefordult a csatár, de lábbal kivédtem a lövését. Ezek látványos védések voltak, de akadtak olyanok, amelyek kevésbé tűntek nagynak a szurkolók szemében, viszont belülről tudtam, hogy nem volt egyszerű dolgom. Például az osztrákok ellen akadt egy takarásból leadott lövés, csak az utolsó pillanatban láttam a labdát, addig csak a hangját hallottam, mégis sikerült hárítanom. Vagy amikor egy kifelé csavarodó szögletet sikerült lehúznom, jól elkaptam az ütemet. Hátra is szóltak a társak: „Nagyon kellett, Gabi!” Ez is felért egy nagy védéssel.
Mennyire jött át az itthoni őrület, illetve a kinti magyar drukkerek buzdítása?
- Franciaországban rengeteget számított a szurkolók támogatása, szinte otthon éreztük magunkat. De meglepődtünk, hogy idehaza is micsoda népünnepély volt egy-egy meccs után. Vagy, hogy egyik nap egy kezdeményezés nyomán rengetegen mentek szürke mackóalsóban dolgozni. Ez például nagyon megtisztelő volt számomra. De az egész szereplés nem csak rólunk szólt, sokkal inkább Magyarországról, a magyar emberekről.
Hová helyezi pályafutásában az Eb-t?
- Többször elmondtam már: számomra minden meccs egyforma, valamennyire ugyanúgy készülök, nekem mindegy, hogy 100 néző vagy 80 ezer drukker előtt játszunk. Annak idején, kisgyermekként elsősorban NB I-es kapus akartam lenni, a válogatottságra nem gondoltam. Dolgoztam és dolgoztam és most már 107 válogatottságnál járok. Klubszinten, a Hertha BSC, a Crystal Palace vagy akár az 1860 München kapusaként értem el olyan sikereket, amelyek hasonló eufóriát váltottak ki bennem, mint a mostani válogatott szereplés. De egy nemzetet képviselni egy világversenyen persze más, magasabb szintű. Szóval a franciaországi Eb a legfelső "polcon" helyezkedik el – több más élménnyel egyetemben.
Hogy alakul a válogatottbeli folytatása? Lesz folytatás?
- Van elképzelésem a jövőt illetően, de még egy picit szeretném élvezni a sikert, teljesen átállni a napi teendőkbe, és ha majd úgy alakul, kiállok a nyilvánosság elé és elmondom, hogy döntöttem.
Tovább: A teljes interjú itt elolvasható - kattints!
