Mint arról beszámoltunk, Nikolics Nemanja úgy döntött, hogy lemondja a magyar válogatottságot és a jövőben inkább amerikai klubjára, a Chicago Fire együttesére koncentrál majd. A nagy port kavart, de nem előzmények nélküli döntés kapcsán három volt szövetségi kapitány is nyilatkozott a csakfoci.hu-nak.
Gellei Imre ugyan válogatottságot lemondó játékossal nem találkozott kapitányként, de szerinte el kell fogadni Nikolics Nemanja döntését, mint ahogy Nikolicsnak is el kellett volna fogadnia a helyzetet a válogatottnál.
"Most jött el az a pillanat..."
- Kellő méltósággal kell elfogadni az ilyen döntéseket, mint amilyet Nikolics hozott a minap. Biztos vagyok benne, sokáig rágódott azon, hogy meddig kívánja szolgálni a magyar válogatottat, de úgy tűnik, hogy most jött el az a pillanat, amikor azt mondta, ennyi volt. Ha még szövetségi kapitány lennék, akkor tiszteletben is tartottam volna a döntését, és ezt most is így gondolom. Természetesen a játékosoknak kötelessége, hogy akkor játsszon, amikor azt a mindenkori szövetségi kapitány kéri, valamint ha a kispadon kap szerepet, akkor azt is el kell fogadni, hiszen az edző a legjobbat akarja minden szempontból.
Nem gondolnám, hogy bárkit arról kellene győzködni, hogy mennyire fontos a címeres mez, hiszen ez egy játékos életében belülről fakad.
Szerencsére nem volt olyan játékosom, aki lemondta volna a válogatottságot, mindenki hatalmas örömmel érkezett a csapathoz és a meccseken a tudása legjavát adta a kilencven perc során.
Várhidi Péter 2006 és 2008 között irányította a magyar válogatottat. A magyar bajnok edző így látja a "Nikolics-ügyet".
"Biztos, hogy nem egyedül hozta meg a döntést"
- Nyilván ilyenkor nem örül egy kapitány, rossz érzés, ha egy olyan játékos mondja le a válogatottságot, aki esetleg benne van az elképzelésekben, a jövő csapatában. De el kell fogadni Nikolics döntését.
A játékos szemszögét illetően én már az utolsó meccset követően éreztem, amikor nyilatkozott, hogy nem volt benne biztos, hogy egyáltalán szívesen jön-e még.
Storcknál mellőzött volt, nem kapott sok lehetőséget, nem fért be az akkori kapitány elképzeléseibe.
A csapat is változik ugye folyamatosan és talán Nikolics úgy érzi, hogy már nem akar részt venni ebben az átalakulásban, vagy épp nem érzi azt, hogy ütőképes tud majd lenni ez a válogatott. Nyilván megvan a felelőssége egy-egy ilyen rutinosabb futballistának, akiknek épp a fiatalok élére kellene állnia, de kérdés, tud-e annyira magával ragadó lenni, hogy vezérré válhasson.
Nehéz belelátni azért egy játékos fejébe, meg abban is biztos vagyok, hogy nem egyedül hozta meg a döntést. Úgy tűnik, Nikolicsnak nincsenek már komoly tervei a labdarúgásban, néhány évig még Amerikában játszana, és az is tény, hogy nem egyszerű neki a hazautazás a válogatott meccsekre. Ez utóbbit egyébként a klubok sem viselik könnyen. Annak, hogy utólag kapott magyar állampolgárságot és hogy a magyar csapatot választotta - amiatt is, hogy a szerb válogatottba nem valószínű, hogy meghívót kapott volna - ma már nincs jelentősége. Biztos, hogy Nikolics tökéletesen átlátja és tudja, mit csinál - tette hozzá.
Bozsik Péter viszont úgy gondolja, hogy Nikolics a mostani döntésével többet tud majd pihenni, és teljes mértékben a klubcsapatára fog összpontosítani.
"Nem azért utazott 18-20 órákat, hogy a kispadon ücsörögjön"
– Kétféle érzés kavarog bennem a döntésével kapcsolatban. Az egyik nyilván a csalódottság, mert úgy gondolom, hogy a játékos pályafutását a válogatottság egyfajta csúcspontot jelent a karrierjében, hiszen hatalmas megtiszteltetés az, hogy ha a saját nemzetedet képviselheted. A haza képviselete egy plusz motiváció egy játékos életében, de vannak speciális helyzetek, amikor az emberben telítődnek a nem túl szerencsés döntések, kommunikációk és ennek eredményeképpen meghoznak egy olyan döntést, mint amilyet Nikolics is meghozott. Az elmúlt években, különösen Bernd Storck idejében, feleslegesen utaztatták haza Nikolicsot.
Sajnálatos módon nem számítottak rá annak ellenére, hogy az adott bajnokságban rendre gólkirály volt, és jól játszott, mégis mellőzve érezte magát. A távoli Amerikából 18-20 órákat utazott, és meggyőződésem szerint nem azért ült mindig gépre, hogy a cserepadon ücsörögjön az amerikai alapszakasz gólkirályaként.
Természetesen van benne egyfajta csalódottság, és a korával együtt az erejével is tartalékolni kell majd, amire most már meglesz a lehetősége, mivel így már csak a bajnokságra kell koncentrálnia és nem kell húsz órákat utaznia.
