Priskin Tamás az Izland elleni (1-1) csoportmérkőzést után így nyilatkozott.
Úgy érzem, kézben tartottuk a találkozót, annak ellenére, hogy a vezetést sajnos az ellenfél szerezte meg büntetőből. Hátrányba kerülve nagyon nehéz dolgunk volt, de büszke vagyok a csapatra, hogy a második félidőben bepréseltük az egyenlítő találatot! Nagyon bízom benne, hogy tovább tudunk jutni – hátravan még a papíron legnehezebbnek mondott találkozó, a portugálok ellen, azonban az előző két mérkőzésen megmutattuk, hogy bármire képesek vagyunk. Fel voltunk rá készülve, hogy nagyon agresszíven fognak védekezni, kevés területet hagynak majd, így tudtuk, gyors labdajáratásra van szükség ahhoz, hogy feltörjük őket és helyzeteket tudjunk kialakítani. Úgy érzem, végig mezőnyfölényben játszottunk, az izlandiak akcióból nem is tudtak veszélyeztetni – utólag nagyon kár az első félidőben kapott gólért, ha nincs a büntető, megnyerhettük volna a mérkőzést.
A magyar válogatott védője, Kádár Tamás értékelte az Izland elleni meccset.
Úgy gondolom, megdolgoztunk az egy pontért, azonban a szurkolóink nélkül nem sikerülhetett volna az egyenlítés. Az utolsó pillanatig biztattak minket, óriási erőt adott a támogatásuk, nagyon hálásak vagyunk nekik. Nehéz a büntetőről beszélni, én úgy érzem, nem volt jogos. Blokkolni szerettem volna, az izlandi csapatkapitány csinált egy lövőcselt, aztán elesett bennem - azonban én nem értem hozzá, sajnos a játékvezető másképp látta… Ezen kívül is voltak olyan szituációk, amikor véleményem szerint nem állt a helyzet magaslatán, de örülünk az egy pontnak. Mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon örültünk, hogy ennyien elkísérték a csapatot, nagyon fontosnak tartom, hogy a szurkolók is a csapat mellett álljanak, hiszen csak így, együtt érhetünk el sikereket. Volt bennünk fáradtság az osztrák mérkőzés miatt, nyilván ez a három-négy nap nem túl sok idő a regenerációra, különösen az utazással együtt – nem könnyű, de bírjuk. Kívülről szerintem nem is látszott meg a játékunkon, hogy fáradtak lennénk, a mai meccsen is rengeteget dolgoztunk, mind párharcokban, mind labdatartásban. Úgy érzem, hogy uraltuk a mérkőzést. Meglátjuk, hogy alakul a csoport, jelen helyzetben szerintem örülni kell az eddigi négy pontnak. Veretlenek vagyunk, úgy érzem az elvárásokat már túlteljesítettük, ha ugyanilyen egységesen játszunk, a portugálok ellen is sikeresek lehetünk. Az izlandiak azt játszották, amit vártunk, ívelésekkel próbálták keresni a két erőcsatárukat. Ami meglepő volt számomra – negatív értelemben -, hogy labdaszerzés után minden esetben azonnal ívelték fel a labdát, pillanatokra sem próbálták megtartani. Úgy gondolom, a mai mérkőzésen is megmutattuk, hogy képesek vagyunk csapatként küzdeni, harcoltunk minden egyes labdáért, kisegítettük egymást – és összességében örülünk az egy pontnak.
A lefújást követően Guzmics Richárd is nyilatkozott.
Úgy érzem, összességében az egész csapat jó teljesítményt nyújtott. Végig mi domináltunk a mérkőzésen – néhány évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna. Nem csak, hogy itt vagyunk, hanem a magyar csapat irányít egy EB-mérkőzésen. Tudtuk, mire számíthatunk, felkészültünk rá, hogy az ellenfél játékosai fizikálisan nagyon erősek, és amint lehetőségük lesz rá, ívelik is a kapunk elé a labdát – a védelem összeállítása is annak tudható be, hogy az ilyen szituációkat minél hatékonyabban tudjuk megoldani. Fiola Attila sajnálatos sérülése miatt mindenképp változtatnunk kellett, és a szakmai stáb magas, erős játékosokból álló négyest akart összeállítani, akik a párharcokat a levegőben sikerrel vívhatják meg, ezért került Lang Ádám a védelem jobb oldalára. A szokatlan összetétel sem okozott nehézséget, Juhász Rolanddal is játszottunk már együtt, Ádám pedig a számára szokatlan posztot is remekül megoldotta. Hallottam róla, hogy én bizonyultam eddig az EB leggyorsabb játékosának, ez mindenképp nagy elismerés számomra, hiszen nagyon komoly mezőnyben vívtam ki ezt az elismerést. Azt korábban is éreztem, hogy a 20-30 méteres versenyfutásokat általában nyerem a csatárokkal szemben, tehát nem számítok lassúnak, és mindenképp előnyömre válik, hogy a nagy termetem ellenére a sebességemmel sincs gond – a robbanékonyságomon, az első néhány méteren azonban még van mit csiszolni. Egyelőre nem szaladnék annyira előre, hogy továbbjutás esetén kivel lenne jó játszani, először is biztosítsuk be a helyünket a legjobb tizenhat között, ez a legfontosabb, aztán meg jöhet bárki.
