A magyar válogatott szövetségi kapitánya elsőként arról beszélt, a nemzeti csapat már az Eb-hez képest is előrébb lépett, ennek ellenére, egyáltalán nem magától értetődő, hogy az együttes ott lesz a 2020-as Európa-bajnokságon.

- Portugália és Svájc előrébb jár nálunk, de velük szemben is láttam pozitívumokat. Például a lyoni 3-3-hoz képest több szempontból előrelépés volt a lisszaboni, 3-0-s vereséget hozó találkozó, hiszen többet birtokoltuk a labdát, többet futottunk, a passzmutatók is javultak. Ugyanakkor az ellenfél játékminősége a miénknél is sokkal nagyobbat ugrott az Eb-meccs óta. A mi utunk a generációváltás, hiszen Király Gábor és Juhász Roland visszavonult a válogatottól, Gera Zoltánra ugyan még mindig számíthatunk, de már 38 éves. Nem tervezek egyik napról a másikra 11 tinédzsert küldeni a pályára, de a fiatalokat be kell építeni a tapasztaltabb játékosok mellé, fenntartva a csapaton belüli hierarchiát.

Nem magától értetődő a 2020-as Eb-kvalifikáció, kemény küzdelem vár ránk.

Az U17-es válogatott mostani Eb-szereplése előtt az utolsó nagy sikert az U20-as csapat érte el, amely 2009-ben bronzérmet szerzett a vébén. Abból a generációból azonban alig tudott valaki komolyabb karriert befutni.

- Gulácsi Péter és Németh Krisztián pozitív példa, de a felvetés jogos. A legnagyobb gond az lehetett, hogy a többségük nem dolgozott elég keményen azért, hogy felnőttként kiteljesedjen. Ebben fontos tényező lehetett, hogy nem minden klub foglalkozott velük úgy, ahogy kellett volna. Ha nincs támogató környezet, a fejlődés is elmarad. Csapatként és egyénileg is biztató azonban a (mostani) összkép, a (jelenlegi csapatból) hatan is légiósok, nem véletlenül vitték el őket ilyen fiatalon olyan klubok, mint az Ajax, a Benfica vagy a Salzburg. Mellettük ott vannak a magyarországi akadémiák legjobbjai, ezen az úton kell tovább haladniuk, és nem megelégedni a mulandó részsikerrel.

Storck arról is beszélt, mi a különbség Szalai Ádám és Kleinheisler László karrierje között.

- Brémában voltak jó pillanatai (Kleinheislernek), de a nyelvi nehézségek miatt sokszor nem értette, pontosan mit várnak tőle. Utána elment Darmstadtba, ott meg Torsten Frings, a Werder pályaedzője került a szakmai stáb élére, akivel korábban sem értették meg egymást, hiányzott a bizalom. Lászlónak döntenie kellett, a hazatérés tűnt a legjobb átmeneti megoldásnak. (Szalai) Ádám története teljesen más, egyhuzamban a nyolcadik idényét töltötte a német élvonalban, hihetetlen akaratereje van, ha nehéz helyzetbe kerül, feltalálja magát, és persze nagyon jól beszél németül. Érti Julian Nagelsmann futballfilozófiáját, tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy megőrizze helyét a csapatban.

Dárdai Pál nemrégiben azt mondta: kidobott pénz az infrastruktúrára és az utánpótlásra költeni a magyar futballban, amíg a klubokat nem kötelezik arra, hogy működjenek együtt az iskolákkal. Ezzel nem teljesen ért egyet a magyar szövetségi kapitány.

- Pálnak csak részben van igaza. A szövetségnek segítenie kell a klubokat, az épülő pályák, stadionok adják a keretet, amelyet meg kell tölteni tartalommal, ezek a fejlesztések nélkülözhetetlenek. A klubok és az iskolák együttműködése, amelyről Pál beszélt, a 2002-ben kezdődött német futballfejlesztés lényege, de ez Magyarországon is működik, csak idő kell, mire kiforr a rendszer. A Grassroots éppen erről szól, azon belül a Bozsik-program hangolja össze az egyesületi és intézményi labdarúgást, ahonnan a legjobbak folytathatják az akadémiákon 14-től 19 éves korukig. Mások a lehetőségek, mint Németországban, de abból, amink van, próbáljuk kihozni a legtöbbet. Ott 366 regionális képzési központ van a kiemelt tehetségeknek, itt pedig 20, minden megyében egy, plusz külön a fővárosban. Sportigazgatóként ezért a területekért is felelek: az aratást meg lehet kérdőjelezni, de a vetést nem, az már megtörtént.

A németek az új képzési rendszer bevezetése után 12 évvel világbajnokok lettek, a sikert más léptékben mérve ugyan, de ennyi idő Magyarországon is kell, mire klasszisokat termel a rendszer.

A német edző végül az NB I gyengeségeit említette meg.

- Nem technikailag vagy taktikailag, sokkal inkább erőnlétileg szembetűnő a lemaradás. Nemcsak a futógyorsaság hiányáról van szó, hanem a döntések körülményes meghozataláról is.

A teljes interjút itt olvashatod el – kattints!