Esterházy Márton a magyar labdarúgás történetének megkerülhetetlen szereplője. 1986. március 16-án a Népstadionban a brazilok elleni legendás 3-0 során ő rúgta a harmadik gólunkat, majd három hónappal később, Mexikóban nem csak hogy szerepelt a magyar válogatott mostanáig utolsó győztes világbajnoki mérkőzésén (2-0 Kanada ellen), de ő is szerezte az első gólunkat.
Az egykori Honvéd-kiválóság (háromszor volt bajnok a kispestiekkel) az Indexnek beszélt a szombati magyar-svájci Eb-csoportmeccsről (1-3), és nem finomkodott, amikor a mérkőzésről kérdezték.
- Nyaralással egybekötött tortúrán vagyunk.
Ha arra kíváncsi, mi a véleményem a mérkőzésről, hát kritikán aluli volt, főleg az első félidő.
Igyekszem óvatosan fogalmazni, mert mérhetetlenül nagyra becsülöm Marco Rossi szövetségi kapitány munkáját, éppen ezért élek is a gyanúperrel, hogy csupán fordítási hibának tulajdonítható az a mondata, miszerint meglepte a csapatot és őt is, hogy a svájciak a várt 3-4-3-as felállás helyett 3-5-2-es formációban futballoztak, és így a középpályán létszámfölényre tettek szert.
Nem tudom elhinni, hogy ez ekkora zavart okozott a magyar csapatban, hogy a svájciak nem négy, hanem öt középpályással kezdtek, és a három csatár helyett csak kettő volt elöl! Ezt a játékosoknak önállóan le kellett volna reagálniuk a pályán, maximum néhány perc után!
Esterházy nem kertelt, amikor Szoboszlai Dominik teljesítményéről kellett beszélnie, még úgy sem, hogy unokaöccse, Esterházy Mátyás a Liverpool játékosának, a magyar válogatott csapatkapitányának a menedzsere.
- Miért lenne probléma?
Nézze, a csapatkapitánynak nem csak az a feladata, hogy amikor a meccs előtt a bíró feldobja a pénzérmét, ő térfelet válasszon. Ennél valamivel több. Például amikor meglátja, hogy a csatár Sallai Roland a saját térfelünk közepén passzolgat Willi Orbánnal, akkor rászóljon, hogy »Te, öreg, neked nem ez a helyed, menj fel támadni!«
Ő az edző meghosszabbított keze a pályán, és azonnal reagálnia kell arra, hogy az ellenfél más formációban játszik, mint ahogy azt elképzeltük. Nálunk ez úgy működött a nyolcvanas évek közepén, hogy amikor a Döme (Détári Lajos – a szerk.) hátrajött, elkérte a labdát Nagy Antitól vagy Garaba Imitől, akkor Anti, a kapitányunk ráripakodott: »Döme, mit keresel itt, azonnal menj vissza a középpályára, neked az a dolgod, hogy gólpasszokat adjál, vagy gólt rúgjál!« Ezt hívják pályán belüli kommunikációnak.
Esterházy nem értette azt sem, miért okozott gondot az alkalmazkodás a svájciak hadrendjéhez, taktikájához.
- Ez nem atomfizika, csodálom, hogy csak a szünetben sikerült rendezni a sorokat, amikor sajnos már elment a meccs. Még minálunk, a Csillaghegy csapatában, ahol annak idején elkezdtem focizni, is úgy volt, hogy ha valami nem volt világos, az edző kézbe vette a labdát, és elkezdte magyarázni: »Kezdjük az alapoknál. Ez itt a labda...« Aztán következett a taktikai eligazítás. Ilyenkor felteszem a költői kérdést, hogy előzőleg ennek a népes szakmai stábnak valamelyik tagja nem nézett meg egy-két videót a svájci válogatott mérkőzéseiről? És ennek tudatában nem beszélték át a lehetséges stratégiát A-tól Z-ig?! Hátha elleshetnek valamit a taktikájukból...
- Nem értettem, miért cserélte be Rossi a hajrára Dárdai Mártont. Neki inkább kezdenie kellett volna. Összeszámoltam: legalább hat olyan játékosunk van, aki nem játszik a klubjában.
Sajnos Szoboszlai is köztük van, mert az, hogy tavasszal öt-tíz percekre beszállt a Liverpoolba, az nem meccsterhelés. Ezért is nincs formában. Oké, hajtott, meg adott egy gólpasszt, de tőle mindenki többet vár.
Erre van egy anekdotám a hetvenes évekből. Dalnoki Jenő, a Fradi edzője egy bajnoki meccs után letolta a játékosát, ha jól emlékszem, Onhausz Tibort. A középpályás mentegetőzni próbált: »De Jenő bácsi, kérem, én hajtottam!« Erre Dalnoki: »Onhauszkám, hajtani a Marschall IV-et kell, az ügetőn!«
Esterházy azt is szóvá tette, hogy a magyar játékosoknak, leginkább Szoboszlainak, kiváló a sajtója, de nem merik bírálni őket, pedig ha valaki rosszul játszik, az rosszul játszik, nincs mese. A kritikákból mindig lehet tanulni.
Tovább: Az Index cikke itt olvasható - kattints!
