A Nyíregyháza jelenleg feljutó helyen van az NB II-ben és áll a Magyar Kupában is. Az általános vélekedés az, hogy lehetetlen egy szezonban 4-5 játékosnál többet beépíteni, Önök meg tizenkettőt igazoltak nyáron - a csapat mégis azonnal összeállt. Hogyan és miért?

- Elnézést a kifejezésért, de nyáron nagytakarítást tartottunk. Vasárnap lefújták a bajnokságot, hétfőtől 13 napon át szinte minden egyes nap küldtünk el játékost, és igazoltunk a helyükre, és szinkronban érkezett egy új stáb is. Ez elkerülhetetlen volt, és igazából most volt lehetőségem igazán átalakítani a keretet. Nyáron elkezdtünk valamit, ami még nem fejeződött be, de a nagyobb lépték már mögöttünk van. Szeretnek erre hivatkozni az edzők, a klubok, a vezetők, hogy idő kell ilyenkor, de én ezt nem osztom. Bennem nem volt kérdőjel, lehet, nagyképűen hangzik, de egy százaléknyi kételyem sem volt. Örülök, hogy ezt megléptük, és határozottan állítom, hogy a jó szereplésünk nem a véletlen műve. Velünk komolyan kell számolni, de a realitás talaján állunk - válaszolta a csakfoci.hu-nak az NB II-ben a második helyen álló Nyíregyháza-Spartacus sportigazgatója, Fekete Tivadar.

Nyáron csak osztályozó után maradtak bent, és azt követően kb. két héttel összeállt a jelenlegi keret, rengeteg játékost igazoltak, köztük nagynevűeket, és állítólag nem nagy pénzért. Mivel lehetett meggyőzni ezeket a játékosokat, hogy egy majdnem NB III-as csapathoz elmenjenek? Említhetnénk a nemrég még válogatott Nagy Dominikot, a korábban Vidiben is remeklő Géresit, vagy mondjuk Tomát, akit az NB II egyik legjobb középpályásának tartanak, és a feljutásért küzdő ETO játékosa volt?

Ne szépítsük: a fociközegben Nyíregyházáról az a hír járta, hogy ott jó gázsi van, nagyobb számonkérés nélkül, a tulajdonos úrnak meg folyamatosan főhetett a feje, hogy ezeket eredmény nélkül fizethesse.

Az újonnan érkező játékosok azonban nem csak jó képességűek, hanem jó személyiségek. Nem a sötétben tapogatóztam, tisztában voltam azzal, kiket igazolunk, olyanokat hoztunk, akiknek mind az eddigi sportpályafutása, mind a személyisége illett abba a filozófiába, amit képviselni szeretnénk. Levezetni ide senki nem jöhet! Volt olyan tárgyalásunk, hogy az összegek elhangzása után legfeljebb kávéztunk egyet a kiszemelttel, mert látható volt, hogy nem egymást keressük. Ha sorba vesszük a játékosokat: Nagy Dominik el tudott volna menni NB I-be több pénzért, vagy említhetném én is Géresit, Kovácsrétit, akik a karrierjük nagy részét NB I-ben töltötték, vagy mondhatnám Rjaskót, aki NB I-es csapatnál egyáltalán nem peremember volt, de Toma is remek példa, hiszen olyan Győrtől jött el, akiknek NB I-es céljaik vannak. Mindenki számára olyan konstrukciót állítottam össze, legyen az játékos, vagy stábtag, ami arra ösztönzi, hogy eredményesnek kell lennünk.

Beavatna a konkrétumokba?

Rólam az a hír járja, nehéz velem tárgyalni… Hogy miért? Mert nem bólintok rá mindenre, amit a tárgyalópartner sokszor irreálisan kér. Én viszont úgy gondolom, hogy igyekszem eközben korrekt lenni és kristálytiszta megállapodási alapokat lefektetni. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor valóban azt mondhatja: nem vagyok könnyű tárgyalópartner.

Visszatérve ránk: itt egy játékos akkor fog tudni jól keresni, ha mellérendeljük akár a csapat, akár az egyéni célok teljesülését. Kesztyűs Barnának például két csapat is nagyobb alapbért ajánlott, Herjeczki Kristóf sem a fizetés miatt döntött a váltás mellett, ha a pénzt nézi, alighanem marad Gyirmóton. De az alapfizetés mellett olyan bónuszok vannak beépítve a megállapodásokba, amivel – ha valaki rendszeresen játszik, jól teljesít ő is és a csapat is –, akkor máris garantáltan többet visz haza, akár annál is, amit máshol teljesítmény nélkül megkapott volna.

Milyen stratégia mentén igazolt, más szóval: mi a jövőkép?

- Kimondtuk, hogy legyünk élcsapat idén, akik bárkit meg tudnak verni idegenben vagy "otthon-idegenben" is - hiszen jelenleg nincs stadionunk. Erre épülne rá a következő idény, amikor már cél a feljutás. Pár idejövő játékos amolyan csellengő üzemmódban volt, ők megkapják a bizalmat, a türelmet, és vagy kéz a kézben felmehetünk az NB I-be, vagy akár más élvonalbeli klubok figyelmét is felhívhatják magukra újra. Látom a folyamatokat, jó irányba megyünk, de ezt a keretet folyamatosan hangolnunk és erősítenünk kell.

Miért Tímár Krisztián lett ehhez az edző?

- A legfontosabb szempont az éhség volt, azt akartam, hogy az edzőnk legyen dacos és extra motivált.

Márciusban az egyik fő rivális Győrtől menesztették őt. Én ebben a lehetőséget láttam. Ide akartam hozni már tavasszal is, de akkor az még nem volt járható.

- Szenvedélyes edző, aki mindenáron győzni akar, viccesen úgy is mondhatom, hogy volt már mellette veszélyben a kispad műanyag oldalplexije, de az öltöző berendezése sincs mellette mindig biztonságban... Ő a tűz, én a víz, magyarán ő lobbanékony, hangos, vehemens, én viszont megfontoltabb, átgondoltabb típus vagyok, aki a higgadt döntésekben hisz. Nincs azzal baj, hogy sok mindent máshogy élünk meg és máshogy kezelünk. Egyelőre úgy tűnik, jól választottam személyében, mert jól működünk együtt. Fontosnak tartom, hogy mindenki a saját területén nyújtsa a maximumot, és törekedjen a minél eredményesebb munkára.

Év elején érkezett Nyíregyházára Szentlőrincről. Ez eddig egy igazi sikersztorinak tűnik, de voltak itt nagyon komoly mélypontok is. Majdnem kiestek, osztályozón maradtak bent éppenhogy. Ha kiesnek, akkor is Ön a Szpari sportigazgatója?

- Erről a tulajdonost kellene megkérdezni. Erre nem tudok nagy dolgokat mondani, az élet így rendezte, hogy legyen még itt dolgom. Sorsszerű, hogy most itt vagyok a klubnál, és a feljutásunkról kérdezgetnek.

De érezte, hogy elköszönhetnek Öntől?

Annyit elmondhatok, hogy az osztályozó környékén benne volt a pakliban, hogy én is adom a kilincset másnak, mint jó pár elődöm. Révész Bálint tulajdonos úr megélt már jó pár edzőt, ügyvezetőt, sportvezetőt és amikor leültünk májusban, az osztályozó előtt, akkor éreztem rajta, hogy aggódik a klubjáért. Én akkor is elmondtam neki, hogy ha az van a fejében, hogy valaki más jobban csinálná, akkor váljunk el, semmi gond. Az osztályozót még megcsinálom, aztán megbeszéljük az elválást. Talán látta bennem a karakánságot, és lehet, az akkori helyzet is közrejátszott a folytatásban, de azóta is érzem a bizalmat.

- Hadd emeljem ki, hogy a tulajdonos nálunk, bármilyen szóbeszéd ellenére, amióta én a nyíregyházi futballt sportigazgatóként vezetem, soha nem szólt bele a szakmai munkába, a sportszakmai döntésekbe. Abba se, kit igazoljunk, és abba se, hogy ki legyen az edző.

Tavalyi idény felében is Ön volt a sportigazgató, amikor egyre mélyebbre zuhant a csapat. Akkor mit rontott el? Mik voltak a legnagyobb hibák, ami miatt tavasszal például majdnem kiesett a csapat?

- Január 2-án, amikor elkezdődött a közös történetünk, ez a klub nagyon mélyen volt több területen is. Óriási fluktuáció volt évek óta, csak jöttek-mentek a vezetők, edzők, játékosok. A tulajdonos keresett meg, még ellenfélként ismerkedtünk meg, volt közöttünk egy normális kapcsolat, majd felkért, hogy csináljunk Nyíregyházán jó és eredményes focit, és ennek a végállomása legyen az, hogy visszajutassuk a klubot az NB I-et. Januárban nyakig belecsöppentem egy helyzetbe, nagyon nehéz dolgom volt, nem tudtam igazán az élő szerződésekbe belenyúlni, sem személyi kérdésekben, sem stratégiában, sem pénzügyi átalakításokban nem volt mozgásterem. Nem a felelősséget akarom elkerülni az egész mélyrepülésben, de télen egy futballklubhoz odakerülni mindenkinek nehéz, egy játékosnak és edzőnek se könnyű beilleszkedni, de szerintem egyik se olyan nehéz, mint ezt megtenni sportvezetőként. Megtehettem volna, hogy kivárok és csak most nyáron jövök, de hittem magamban, és abban, hogy ha megvan a megfelelő türelem és bizalom, akkor nem kérdés, hogy el fogunk indulni felfelé. De a pályán közben nem ez történt, egyáltalán nem voltunk eredményesek. Az általam kinevezett stáb is örökölt egy keretet, és egy idő után már látható volt, hogy egyetlen célunk lehet: hogy valahogy túléljünk. Egész tavasszal túlélésre játszottunk, és nagyon sok nehéz nap, hét után végül sikerült. Utána volt egy mélyebb beszélgetésem a tulajdonossal, és elmondtam, hogy az alapoktól kell mindent átépíteni. Ebben ő partner volt, és azt is kértem, hogy engem az alapján ítéljen majd meg, amikor nem öröklök egy helyzetet, hanem a saját döntéseim, ténykedéseim alapján összerakok egy csapatot.

Furcsa volt azért, hogy miután januárban sportigazgatóként érkezett, a szezon hajrájára a kispadra is leült. Le kellett ülnie?

- Ahogy említettem, nyárig, az újratervezésig ki kellett húzni valahogy. Nagyon a finisben voltunk már, egy új kapitányt behozni az utcáról egy komoly léket kapott hajóra szerintem rossz döntés lett volna, hiszen jöhetett volna bárki, az ismeretlenbe érkezett volna, és akkor kellett volna szembesülnie azokkal a problémákkal, amiket én már 3-4 hónapja láttam.

Megtehettem volna, hogy nem ülök le a kispadra - aminek nem tudom, mi lett volna a következménye -, de amikor a tulajdonos felkért erre, azt éreztem, hogy cserbenhagyás lenne a részemről, ha nemet mondok neki.

A tulajdonos Révész Bálint állítólag belső körben azt mondogatja, hogy "Tivadar vigyáz a pénzemre." Ez mit jelent? Ön vállalta, hogy kevés pénzből csinál csapatot?

- Hallottam már én is... Az igazi focit nagykapura játsszák, nem kiskapura, pedig a futballban lenne erre lehetőség.

Hálás vagyok a tulajdonosnak a bizalomért, de a lojalitását nem szeretném aprópénzre váltani. Ha jól fogok dolgozni, akkor én is megfelelően leszek díjazva.

- A tulajdonosunk az utolsó mohikánok egyike azzal, hogy lokálpatriótaként még áldoz a futballra a saját pénzéből, amit bármi másra költhetne. A minimum, hogy becsülettel kezelem a rám bízott büdzsét. Nyáron például ő maga is meglepődött, hogy azt mondtam, ne költsünk most külföldi edzőtáborra, pedig az a szokás. És nem azért, mert piros pontot akartam nála szerezni, hanem az itthonmaradás volt az ésszerű. Naponta ment el és jött újabb és újabb játékos, úgy nem lehet felkészülni, hogy kétnaponta kell valakit kivinni az edzőtáborba játékost. Nyáron egyébként nem csak igazoltunk, hanem eladtunk is. A Nyíregyházának átigazolási bevételei is voltak, azt mondta a tulajdonos, őt ez meglepte, nem ehhez szokott, legutóbb talán 8 éve kapott bárkiért pénzt a Szpari. Viszont ezen a téren is az út elején vagyunk: vannak itt játékosok, akikből szerintem fogunk még profitálni, még Nagy Dominik se mehet el ingyen tőlünk.

Hogy áll most Révész Bálint a futballhoz? Nyáron ezt mondta: "egy biztos, nyugodtabb bajnoki hajrát szeretnék! És az is biztos, ha a következő idényben is ilyen szintű "szurkolással" szembesülök néhány embertől, részemről az lesz a Nyíregyháza Spartacusnál az utolsó év".

- A tulajdonosunk eddig bármibe kezdett, sikeres volt - kivéve a futballt. Nagy családja van, nagyon elfoglalt ember, ehhez képest azt mondják, soha nem járt ennyit meccsre, mint mostanság. Úgy érzékelem, hogy kezdi visszakapni a hitét a labdarúgásban is. Nem az a típus, aki azért tulajdonos, mert az jól hangzik, vagy az jól fekszik valahol. Lokálpatrióta, aki sikeressé akarja tenni a Szparit. Vannak nekünk is olykor komoly vitáink, de ez természetes.

Elmondta, elgondolkodott már párszor azon, hogy talán hagyni kellene ezt az egészet, ha ennyire nem akar ez összeállni. De tudja ő is, hogy még csak részeredmény az, ahol tartunk, de ettől még szeretne újra büszke lenni erre a klubra.

Korábban, amikor a feljutást érintette, inkább a következő szezont említette. Most második helyen vannak, van pontelőnyük is az üldözőkkel szemben. El tudja képzelni, hogy végig idegenben - ami jelenleg Balmazújváros - játszva fel lehet jutni?

- Az ETO és a Vasas mellett mi vagyunk, akiknek jelen állás szerint sansza van feljutni, de nem vagyunk még készen. Ezzel együtt is meg lehet csinálni, de ez egy deficit.

Olyan, mintha a Forma 1-ben a Ferrari, McLaren, Red Bull trió közül az egyik sosem indulhatna a pole pozícióból, hanem mindig hátrébb sorolnák. Minden második héten hátrányban vagyunk a többiekhez képest.

Életidegen a helyzet, de próbálunk alkalmazkodni. Viszont fontos, hogy ennek ugyan tudjuk a nehézségeit, de ezt nem fogjuk kifogásként felhozni, ezzel meg kell tanulni együtt élni, nem szeretnénk, hogy a játékosok fejét ez elvigye. Remek lenne már az új stadionban játszani, általános vélemény a környéken, hogy ilyen szereplés mellett akár 3-4000 ember is rendszeresen kint lenne már most is a hazai meccseinken, de a Fáy utcában is otthon érezhettük magunkat, annyian kísérték el a csapatot.

Hogy látja az NB II mezőnyét? Nehezebb dolga van annak, aki idén akar feljutni?

- Én évek óta minden szezon előtt azt hallom, hogy az újkori magyar futballtörténelemben mindig az az év "mindenidők legerősebb NB II-je". Én ezt nem mondanám, de azt igen, hogy talán a legkiegyensúlyozottabb, de hogy évről évre egyre inkább az lesz a másodosztály, az viszont nem kérdés. Olyan csapatok alkotják a mezőnyt, amelyek komoly tradíciókkal rendelkeznek, vagy komolyabb utánpótlás bázis, esetleg NB I-es partnerklub van mögöttük. Én most azt érzékelem, hogy hiába van valaki a tabella végén, biztos 3 ponttal nem tudsz ellenük kalkulálni, ez korábban nem így volt. Ma az akadémiáról kikerülő játékosoknak az NB II a színpad. Az élvonalban nagyon kevés fiatalt fognak betenni - tisztelet a kivételnek -, a magyar tehetségeknek itt kell magukat megmutatni.

Mit gondol arról, hogy az egyik fő rivális ETO gyakorlatilag félredobta a "magyar szabályt"?

Én mosolygok ezen. Az NB II ki lett mondva egy olyan ligának, ahol valahol a csapatok között egyenlőség van, ugyanaz a szabályrendszer vonatkozik mindenre. Most úgy tűnik, mintha ez nem így lenne. Persze, tudom, hogy van ennek anyagi vonzata, az ETO veszít így némi támogatást, de én ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor leülsz társasjátékozni: mindenkire ugyanaz vonatkozik, az nem megy, hogy egy hatos után valaki még egyszer dobhat, a másik meg nem.

Lehet azt mondani, hogy ezt nem tisztem véleményezni sem, de ha megkérdeznek erről, akkor az a véleményem, hogy ha egyenlőséget kommunikálunk, és az NB II-t a magyarok, a magyar fiatalok színpadjának gondoljuk, akkor szerintem visszás ez a mostani történet.

Az interjú alapján úgy tűnik, tisztában van a saját erényeivel. Ezzel együtt megosztó személyiségnek tartják. Miért lehet ez?

- Aki igazán ismeri a gondolkodásmódomat, az tudja, milyen vagyok, de hogy pillanatképek alapján mások mit szűrnek le, azzal nem tudok mit kezdeni. Ha engem megkérdeznek egy edzőről, egy játékosról, sportvezetőről, úgy nem mondok szakvéleményt senkiről, ha nem töltöttünk el bárhol egy közös időszakot, mert nem lenne hiteles. Szimpátia vagy antipátia természetesen bennem is lehet más iránt, de én csak úgy mondok fajsúlyos véleményt valakiről, ha ismerem…