A Csakfoci is beszámolt róla, hogy drámaian alakult a Szerb Kupa döntője. A szurkolói balhé miatt később kezdődött finálé legelején Szűcs Kornél azonnal bevette a Crvena zvezda kapuját, majd a Vojvodina már 2-0-ra is vezetett a szünet előtt, de a belgrádiak a rendes játékidő utolsó pillanataiban ki tudtak egyenlíteni. A döntőt végül 11-esek döntötték el, és bár Szűcs ismét eredményes volt, végül a Zvezda örülhetett. A magyar válogatott keretébe is ismét meghívott labdarúgó a Csakfocinak nyilatkozott érzéseiről.
- Nagyon csalódott vagyok hiszen percekre voltunk a kupagyőzelemtől, illetve a tizenegyeseknél is ott volt az esély, hogy a végén mi ünnepelhetünk - kezdte Szűcs Kornél a Csakfocinak. - Borzasztó nehéz megemészteni, hogy minimális különbséggel, de alulmaradtunk. Egyelőre az sem vigasztal igazán, hogy gólt szereztem és a játékom kapcsán is csak pozitív visszajelzéseket kaptam.
- Azt tudod, hogy a gólod új rekord, hiszen a Szerb Kupa-döntők során soha senki nem tudott még ilyen korán eredményes lenni?
- Nem hallottam még, de annyira nem lep meg, hiszen éppen csak elkezdtük a mérkőzést, és máris ünnepeltünk. Igazából egy begyakorolt figura volt, az én feladatom volt, hogy első érkező legyek a rövid saroknál és onnan vagy csúsztassam tovább a hosszúra, vagy ha úgy van, akkor próbáljam kapura fejelni.
Szerencsére tökéletes ütemben jött a labda, és igazából egyértelmű volt, hogy a kaput célzom. Nagyon boldog voltam, hogy megszereztem az első gólt a csapatban, ráadásul az év talán legfontosabb mérkőzésén. Utána egyértelműen éreztem, hogy a gól szárnyakat adott nekünk, az ellenfelet pedig megbénította.
- Tökéletes első félidőt játszottunk, sajnálom hogy a szünet után a folytatás nem ugyanilyen volt.
- A mérkőzés hangulata elég egyedi volt, a nézőtéri, illetve utcai balhék miatt eleve később kezdődött a döntő, és utána is rengeteget állt a játék petárdák, füstbombák miatt, hogy élted ezt meg a pályán?
- Azért erre fel voltam készülve, sokat beszéltünk róla a srácokkal a meccs előtt. Nyilván az nem volt ideális, hogy a kezdésnél már kivonulás előtt voltunk, amikor megállítottak minket és csúszott a meccs majdnem fél órát. Utána is sok volt az indulat a pályán és a pályán kívül is, de én ezektől mindig igyekszem függetleníteni magamat, és nyugodt maradni végig. Ez most is így történt, csak azzal foglalkoztam, hogy a játékom rendben legyen és megnyerjük a meccset.
Azt azért el kell mondjam, hogy néha nem volt könnyű tolerálni a játékvezetői felfogást, és bár igazság szerint erre fel voltunk készítve már a meccs előtt is, mégis meglepődtem pár ítéleten. A hangulat feszült volt végig, a pályán is, és amennyire érzékeltem a nézőtéren is, de nagy élmény volt. Nekem ez volt életem első kupadöntője, és ha kívánhattam volna magamnak, akkor ilyesmit kívántam volna, csak a végén egy kicsit több szerencsével.
- A hosszabbítás utáni tizenegyeseknél pontosan céloztál. Hogy alakult, hogy te is rúgtál?
- Már egy korábbi kupapárharcban is benne voltam az öt rúgóban, csak akkor én lettem volna az utolsó, az ötödik, de akkor arra nem került sor.
Most közösen beszélte meg az edzői stáb és a csapat, hogy ki hányadik legyen, én vállaltam, hogy szívesen rúgok, döntsék el, hogy mikor. Végül az a döntés született, hogy én legyek a második rúgó, örültem, hogy sima 11-es volt, a kapus ugyan eltalálta az irányt, de elég pontos és erős volt a lövés, nem tudott odaérni.
- Mennyi idő lesz feldolgozni ezt a drámaian elveszített döntőt?
- Pár napig még biztosan kevésbé lesz mosolygós a hangulatom, de menni kell tovább, vasárnap már újabb meccsünk lesz, a bajnokságban második helyen vagyunk, az ezüstérmet nagyon fontos lenne nem kiengedni a kezünkből.
Szűcs gólja
