Mint ismeretes, a korábban Puskás-díjat nyert Zsóri Dániel az NB II-ben szereplő Kozármisleny játékosa lett februárban. A támadó Magyarországon korábban a DVSC-ben, Fehérváron, Budafokon, Zalaegerszegen és az MTK-ban is játszott, majd 2024 szeptemberében a romániai UTA Aradhoz szerződött.
Romániában 26 bajnoki mérkőzésen 4 gólt szerzett és 2 gólpassz fűződött a nevéhez, de az őszi idényben csak 6 találkozón kapott szerepet, miután összekülönbözött volt edzőjével, Mircea Rednickel.
Zsóri a Mandinernek beszélt romániai tapasztalatairól.
- Elég sok nehézséggel kellett megküzdenem. Ahogy említettem, az előző bajnokság vége jól sikerült, gólokat rúgtam, aztán elkezdődött az új évad. Az első fordulóban még eltiltott voltam, a másodikban viszont már kezdtem, betaláltam, ikszeltünk, a meccs embere lettem. Az edző mégis kivett a kezdőből, de nem mondott nekem semmit arról, hogy mi okból. Persze az ő dolga, ha meg akarja magyarázni, megteheti, de ha nem, akkor sincs semmi. Úgy sejtem, nem is tudta volna megindokolni a váltást. Hetekig nem is beszélt velem, nem mintha bármi rosszat csináltam volna. Hazudnék, ha azt mondanám, nem látszott rajtam, de a legjobban mégis az zavart, hogy nem beszélt velem - mondta a csatár, aki később sem tudta rendezni viszonyát a trénerrel.
- Nem, sőt inkább romlott. Van egy francia buldogom, beteg lett és lebénult, ezért elkéredzkedtem edzésről, hogy elvihessem az állatorvoshoz, mert sürgős eset volt. Az edző húzta a száját, alig engedett el, ezután pedig még annyira sem számolt velem, mint előtte.
A Slobozia ellen beálltam az utolsó öt percre, kaptunk szögletből egy gólt. Szerintem nem én tehettem róla, de elkezdtek velem üvöltözni a pálya széléről. Nem azt mondom, hogy jól reagáltam le, mert a kezemmel legyintettem egyet, de azért durva dolgot nem csináltam. Amikor bementem az öltözőbe, az edző elkezdett üvöltözni velem, hogy mit képzelek magamról, szétveri a fejemet. (...) Egy szót sem szóltam vissza. Másnap elmondta, hogy többet nem számol velem. Ez szeptember elején történt, akkor már csak néhány nap volt hátra az átigazolási szezonból,
így nem nagyon tudtunk lépni, kapkodni meg nem szerettem volna. Bíztam abban, hogy még visszakerülhetek a csapatba. Két hónapig egyedül edzettem, nem engedett a többiekkel készülni. Amíg ők edzettek, én futottam körbe-körbe, de egy rossz szót sem szóltam, csak csináltam, amit kiadtak. Volt, hogy semmilyen feladatot nem kaptam, de én akkor is csináltam, dolgoztam, abban reménykedve, hátha észreveszi, hogy mindent megteszek, és visszakerülök a keretbe. (...) volt egy másik eset, amikor az egyik meccs szünetében az edző a csapattársammal üvöltözött, majdnem összeverekedtek. De amíg ő maradt a csapatban, addig engem kitett sokkal kevesebbért.
Zsóri indokot azóta sem kapott a történtekre.
- A mai napig nem. Pedig kétszer is bocsánatot kértem tőle, elmondtam, hogy tanultam az esetből. De azt válaszolta, ha visszarak, akkor ő nem karakteres edző. A tulajdonos is mellettem állt, próbált beszélni vele, mert szerinte sem követtem el semmit, de az edző hajthatatlan volt. Addig, amíg nem nyertünk nyolc-kilenc meccsen keresztül. Ezután érdekes módon visszakerültem a keretbe, akkor már nem számított neki, hogy mennyire karakteres.
TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható!
