Az NB I-től búcsúzó Gyirmót vezetőedzője, a szezon befejezése után Amerikába visszatérő Urbányi István elsőként az idei szezon nehézségeiről, és arról beszélt, mi miatt nem sikerült kiharcolniuk a bennmaradást.

– Nagyon komoly kihívás volt, komoly lehetőség, merész kaland – kezdte Urbányi a Digi Sport Reggeli Start műsorában. – Nagyon hosszú, kemény, speciális időszak van mögöttünk. Nem vallottunk szégyent. Ahogyan azt már mondtam egyszer: a műtét helyenként sikerült, csak nem élte túl a beteg. A keserűség persze abból fakad, hogy a mutatott játék és teljesítmény alapján még most is versenyben lehetnénk a bennmaradásért. Amikor az eredményességről beszélünk, akkor kellenek eredményes játékosok. Van maga a csapatjáték, de vannak olyan pillanatok, amelyek az eredményeket hozzák. A végén pedig odalehet tenni a szerencsefaktort is, ami a mi esetünkben az egész szezon során már csak akkor jött, amikor már minden mindegy volt: a Diósgyőr ellen a 91. percben bár szép gólt rúgtunk, de ahhoz a mérkőzéshez és a gólhoz sem volt közünk. Előtte ilyen soha nem jött.

Az alapvető hiba és probléma a játékoskeret kialakításakor volt. De ezek a hibák is inkább utólag értelmezhetőek. Tulajdonosi részről az volt a szándék, hogy minél inkább azokra támaszkodjunk, akik a feljutást elérték. A feljutó játékos azonban nem NB I-es, és a feljutó csapat sem NB I-es még.

A bajnokság lebonyolításából fakadóan a szezon előtt kevesebb szünete van egy NB II-es csapatnak, ősszel ráadásul 19 meccs volt, mire az ember korrigálna, a bajnokság nagyobb része lefut. (…) Télen pedig az elérhető játékosok jönnek egy csapathoz, ez pedig lutri.

 Urbányit arról is kérdezték, mi alapvetően különbség a magyar és az amerikai játékosok hozzáállása között.

– A hitet betenném a középpontba, erről beszéltünk az öltözőben is sokat a Barcelona kapcsán, ahol volt egy kollektív hit. Ennek a hatása alá került mindenki, amikor továbbjutottak a PSG ellen. A játékosaim képesek voltak maximumot teljesíteni, de olyan is volt, amikor ez nem jött össze. A legnagyobb különbség (az amerikai és magyar játékos között) a céltudatosság, a körülményektől, az adott szituációtól független teljesítmény. Nálunk túl sok volt az egyéni kérdés.

 

Urbán Flórián nemrégiben éles kritikával illette Urbányit. Az Újpest korábbi labdarúgója úgy fogalmazott: “Mellette pedig kiesett a Gyirmót Urbányi Pistikével, aki Amerikából érkezett haza és mindjárt egy NB I-es kispadot kapott, érdekes dolgok vannak itt, hogy milyen alapon, azt a mai napig nem tudom.” Erről a következőket mondta a Gyirmót edzője.

– Urbán Flórit nagyon szeretem, egy-egy meccsen nagyon tiszteltem játékosként, egy-egy meccsen nem annyira. Ami a szakmához tartozik, arra figyel az ember, a „Pistikézésre” nem annyira, mert az személyeskedő. Olyan, mintha a 20. percben bekiabálna valaki. A szakma más módon nyilvánít véleményt. Fontosabb azonban, hogy magamról mit tanultam. Sokkal jobban kell mindent kontrollálni egy edzőnek. A csapat pályán mutatott játéka, irányítása egy dolog.

Megpróbálsz olyan szerkezetet, taktikát kialakítani, ami működik a játékosokkal, működik az ellenfelekkel szemben. Megpróbálod belőlük a legtöbbet kihozni. Ez talán a könnyebb része, mert felmész az Internetre, és a Google-ből letöltesz edzésterveket.

Nem ez a művészet. De a csapat kialakítása, a stratégia, amivel megoldod a feladatot, az kulcskérdés. A művészet, hogy ráérezz azokra az erőforrásokra, amelyek egyes játékosokban megvannak.

A tréner arról is beszélt, hogyan folytatódik edzői karrierje.

– A Kansas City Egyetemen edzősködöm majd, egy divízió I-es egyetemen. Érdekes terület, mert teljesen független a profi iránytól. A profi fociban elhelyezkedni az eddigi pályafutásommal viszonylag könnyebb dolog. Az egyetemi foci nagyon belterjes, de intenzív, markáns vonal. Eddig bármikor, amikor odajelentkeztem, kis túlzással szóra sem méltattak, mert oda belső tapasztalatok kellenek. Most azonban adódott egy lehetőség egy olyan feladattal, ami a Sporting Kansasre épül.

Sok pénzt hozna, ha a Gyirmót még meccset nyerne az NB I-ben – kattints!