Az évtizedek óta Belgiumban élő 92-szeres válogatott labdarúgót, Fazekas Lászlót a vasárnapi magyar-belga Eb-nyolcaddöntő apropóján kereste meg az mlsz.hu.

Magyarországon sosem látott futball-lázat hozott az Eb-szereplés. De milyen a hangulat Belgiumban a csoportból való továbbjutás, valamint a nyolcaddöntős párosítás megismerése óta?

Az első mérkőzés, az olaszok elleni 0-2 után hatalmas volt a csalódás az országban. Húszezren biztatták a csapatot a helyszínen, mindenki sokat várt a meccstől, de csúnya vereség lett a vége. Rengetegen támadták ezt követően a szövetségi kapitányt, elképesztően negatív volt a hangulat, mindenki borúsan látta az esélyeket. Aztán jött két győzelem, és helyreállt a rend, visszatért a korábbi optimizmus. Még nagyobb lett az öröm, mikor kiderült, hogy a magyar válogatott lesz az ellenfél a nyolcaddöntőben. Az újságok legalábbis nagyon boldogan fogadták, hogy magyar-belga mérkőzés következik, jó előjelnek vélik azt is, hogy 1958 óta nem kapott ki Belgium a magyar válogatottól.

Előfordult már más országban is, hogy ujjongtak mikor megkapták a magyarokat. Aztán kiderült, hogy korai volt az örömük…

Azért más az újságok várakozása, és más a csapaté. Marc Wilmots szövetségi kapitány egy szóval sem utalt rá, hogy könnyű lesz a magyar válogatott ellen, meggyőződésem, hogy ő nagyon is tisztában van vele, vannak nekünk is ütőkártyáink, és egyáltalán nem lefutott a mérkőzés.

A belga foci ismerőjeként mit gondol, mi lehet az, amivel megfoghatjuk a belgákat?

Nem véletlenül állnak a második helyen a világranglistán. Vannak azért gyengéi is a csapatuknak. Ott van például Witsel.

Most viccel?

Komolyan beszélek. Azt javaslom, ha Witsel labdát kap a középpályán, ne támadják meg, hagyják csak, hadd jöjjön. Ő a nemzetközi élvonalhoz mérten lassabb labdarúgó, ezért sokszor lelassítja a belgák támadásait. Míg nála a labda, vissza lehet zárkózni a védekező harmadba.

Vannak azért ott gyors játékosok is, nem is kevesen…

Közülük Hazard és De Bruyne a legjobb. Hazard-ra kell a leginkább figyelni, ő egy Messi típusú labdarúgó, kifejezetten nehéz ellene focizni. Viszont nagyon szeret kényszerítőzni, ezt pedig le lehet lesni, így el lehet rontani a játékát. Figyelni kell az egyedüli ékre, Lukakura is, de ha nem kap labdát, ő sem tud mit csinálni, ezért az esetében inkább azt kell megakadályozni, hogy eljussanak hozzá a passzok. Ha beívelések jönnek a kapu elé, nincs mese, őt mindig külön őrizni kell.

Mi az, ami mellettünk szólhat Európa jelenlegi első számú válogatottja ellen?

Kizárólag a belgáknak van vesztenivalójuk, nekünk az égvilágon semmi nincs. Ez a mi malmunkra hajthatja a vizet. A belga válogatott számára óriási blama lenne a kiesés, hiszen esélyesként lépnek pályára, nem is nagyon titkolják, hogy legalább az elődöntő, de inkább az Eb-győzelem a céljuk. Mi viszont felszabadultan játszhatunk, nem nyomja tét a vállunkat. Erre mindenképpen lehet építeni.

Itthon sokan próbálnak rájönni, mi lehet a válogatott hirtelen jött, látványos javulásának titka. Belgiumból nézve mi lehet a megfejtés?

Olyan szövetségi kapitányunk van, aki nem oly’ rég érkezett a magyar labdarúgásba, ezért nem voltak előítéletei, elfogultság nélkül kezdett a munkába. Nála mindenki nulláról indult, egyforma eséllyel szálltak harcba a kerettagságért a játékosok. Ha olyan edzőről van szó, akinek jó szeme van, ilyenkor könnyen meglát dolgokat, amire a hazai edzők esetleg nem is gondolnának. Ezért lepődtek meg Bernd Storck néhány döntésén, de eddig ezek mind bejöttek.  Érdekesség, hogy mikor annak idején az én esetleges magyarországi szerepvállalásomról volt szó, még hátrányként esett latba, hogy nem ismerem tökéletesen a hazai közeget, most pedig kiderült, hogy adott esetben ez előny is lehet.

Mit szól ahhoz, hogy néhány hét leforgása alatt elveszítette dobogós helyezését a válogatottsági örökrangsorban? Évtizedekig esélye sem volt senkinek, hogy kilencven válogatottság fölé jusson, most Király Gábornak, Gera Zoltánnak és Juhász Rolandnak is sikerült befognia Önt.

Egyáltalán nincs vele gondom, nem tulajdonítok különösebb jelentőséget neki, az sem baj, ha még többen megelőznek, és kiszorulok az élmezőnyből. Ez az élet rendje, a rekordok azért vannak, hogy meg lehessen dönteni azokat. Ettől még ugyanolyan büszke vagyok rá, hogy közel százszor léphettem pályára a válogatottban, részt vehettem két világbajnokságon, és két további vb-selejtező sorozatban is segíthettem a válogatottat.

Milyen érzésekkel ül le megnézni a mérkőzést? Évtizedek óta Belgiumban él, kinti ismerősei talán nem is néznék jó szemmel, ha nem a belga sikerekért szorítana.

Nagyon egyértelmű, hogy kinek fogok szurkolni. Az embernek csak egy hazája van, ezért természetes, hogy a magyar válogatottért fogok szorítani. A belga barátaimmal nézem a meccset, de biztos vagyok benne: ezúttal ők is elnézik majd, hogy kivételesen annak  fogok szurkolni, hogy minél többször a belga kapuba kerüljön a labda.

TOVÁBB: A teljes interjú ezen a linken elolvasható – kattints!