Utoljára 2015. június 1-én beszéltünk: aznap töltötted be a 18. életévedet, és éppen megválasztottak a szezon felfedezettjének. Utólag hogyan értékeled azt a díjat, főként az azóta történtek függvényében?

Való igaz, azóta nagyon megváltoztak a dolgok körülöttem, nem úgy alakult a karrierem, ahogy bárki más vagy esetleg én vártam. Előtte jól ment a játék, de így sem számítottam erre az elismerésre. Egyfajta visszajelzésnek fogtam fel, hogy valamit jól csináltam. De ahogy az élet is mutatta, egy díj nem jelent automatikusan sikeres karriert, még NB I-es szinten sem. Az biztos, hogy nyilván emiatt utána jobban odafigyeltek rám, többet is vártak tőlem, de nem éreztem plusz terhet. Nem emiatt nem teljesedtem ki.

Hanem miért?

Egyszerűen nem tudtam eleget játszani azóta, ez az én hibám is, nem akarom a körülményekre fogni. Nem csak rajtam múlt, de nekem van a legnagyobb részem benne. Ennek a két és fél évnek a nagy része az egész csapatnak sem úgy telt, ahogy a drukkerek remélték, akadtak bőven időszakok, amikor nem volt egyszerű diósgyőri játékosnak lenni.

Bekő Balázs időszakában még megkaptam a lehetőséget, ő eléggé bízott bennem – ahogy előtte Kecskeméten is -, később Egervári Sándor korszakában viszont sajnos megsérültem, elszállt a hátsó keresztszalagom, kimaradt a teljes tavaszi idény, ami alaposan visszavetett. Utána már alig játszhattam, most ősszel például alig 20 percet kaptam az NB I-ben.

Azt hogy élted meg, hogy fiatal korod – 1997-es születésű vagy – miatt még támogatás is járt volna azért, ha betesznek, de így sem Téged favorizáltak?

Ez egy furcsa helyzet, mert én akkor játszottam folyamatosan az NB I-ben, amikor ezért még nem járt külön pénz, hanem a teljesítményem alapján kerültem be, most viszont, amikor ezzel ösztönözték a klubokat, mégsem tettek be. Diósgyőrben egyszerűen mindig volt valaki, akit előbb beállítottak, mint engem.

Bódog Tamás mindig nyíltan beszél a játékosaival. Ő mit mondott?

Azt, hogy neki nem ilyen típusú játékos kell arra a posztra, magasabb focistára volt ott szüksége, így azt éreztem, semmi esélyem bekerülni a csapatba.

Mi működött Kecskeméten, ami később Diósgyőrben nem?

Ezt nehéz megmondani. Kecskeméten a közeg egyből befogadott, Diósgyőrben voltak ezzel problémák, valamit én ronthattam el, hogy így alakult. Kecskeméten elsőre elég erős szezont tudtam futni, az is igaz, hogy más pozícióban játszottam, mint Miskolcon, picit közelebb voltam a kapuhoz, ugyanannyit támadhattam, mint védekezhettem, így lett négy gólom, emellett gólpasszaim is akadtak és abban a szezonban az InStat adatai szerint nekem volt a legtöbb sikeres szerelésem a magyar mezőnyben. Ebből Diósgyőrben nem sokat tudtam megmutatni.

Nehéz volt meghozni a döntést most a váltásról?

A diósgyőri korszakot mindenképpen szerettem volna lezárni, és egy új fejezetet nyitni. Az utóbbi két évben összesen 340 játékpercem volt az NB I-ben, ez beszédes adat.

Hívott korábbi edződ, Bekő Balázs is Sopronba. Hogy lett ebből Dorog?

Valóban beszéltem vele, hívott, de végül úgy döntöttem, Dorogra megyek. Leginkább az döntött, hogy rajtuk éreztem azt, komolyan akarnak, ennek volt bizonyítéka, hogy ki is vásároltak az élő szerződésemből, kölcsönbe ugyanis nem mentem volna sehova. Most nekem az a legfontosabb, hogy végre játszhassak, akár NB II-ben is. Ahogy sokan ilyen helyzetben mondják, egyet hátraléptem, hogy majd kettőt előre léphessek.

Nagyobbat álmodsz még ennél? Gondolsz még néha arra, hogy jó lenne kikerülni külföldre?

Ilyen messze most nem nézek. Előbb szeretnék tartósan meccsről meccsre pályára lépni, jó teljesítményt nyújtani, hogy idővel visszatérhessek az NB I-be, ez a maximális cél, amit most felvázoltam magamnak.

Mély nyomokat hagyott benned a sikertelen prágai próbajáték, amely mindössze egy nap alatt véget ért 2015 nyarán?

Nem vagyok az a bánkódós típus, előre nézek. Én tudom, mi volt az igazság, hiába fújták fel sokan ezt a sztorit. Ahogy az egész lecsapódott, az nem volt kellemes, mert sokan feltétlenül úgy akarták tálalni az esetemet, hogy a szezon felfedezettjét egy nap után hazaküldték a Spartától, de aki ismerte a hátteret, tudta, hogy egy betegség után mentem ki, ami sokat kivett belőlem. Ez hiba volt, nem lett volna szabad elmennem arra a próbajátékra. Egy pillanatra sem tagadom, hogy nagyobb volt a tempó kint, mint amit előtte megszoktam itthon, de megnéztem volna, hogy egészségesen hogyan birkóztam volna meg a kihívással. Ha rendben vagyok, megvan a meccsterhelésem és le vagyok edzve, akkor full tempóban is képes vagyok lehozni a mérkőzéseket. Dorogon azt érzem, hogy ehhez minden segítséget szeretnének megadni.

MOKÁNY LAJOS