"Volt, aki ráhúzta, hogy nem volt szorgalmas"

A Fradi-kedvenc kapcsán honlapunk arra volt kíváncsi, milyen játékosnak tartották ausztriai edzői a légiósévei alatt, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, illetve volt-e olyan mutató, amiben már korábban is kiemelkedett csapattársai közül.

- Eberau Varga Barnabás szülőfalujának, Szentpéterfának van a szomszédságában, ő 16 évesen került hozzánk, akkor egy kicsi, törékeny játékos volt, ezért a tartalékcsapatban kezdett játszani. Az már akkor látszódott, hogy fürge és gólérzékeny, egyáltalán nem volt ügyetlen már fiatalon sem. Körülbelül két évet töltött a második csapatban, addig én a felnőtteknél játszottam egy ideig, aztán játékos-edző lettem, és akkor kezdtük el beépíteni a csapatba, ugyanis annyi gólt rúgott, hogy már rászolgált erre – kezdte Lukács Tihamér a csakfoci.hu-nak.

- A gólérzékenységén kívül miben emelkedett ki a többiek közül?

Voltam pár helyen karrierem során, de az biztos, hogy soha nem láttam olyan jól fejelő játékost, mint ő. Az ütemérzéke és a súlypontemelkedése kimagasló volt. Emellett mindig kiválóan érezte, hova jön a labda és a megfelelő időpontban robbant rá, ezt nagyon nehéz tanítani.

- Milyen volt a munkamorálja fiatalon?

- Volt, aki ráhúzta, hogy nem volt szorgalmas, de ez egyáltalán nem igaz. Egy gyerekkori barátjával már egy-másfél órával az edzés előtt kint voltak a pályán, és nem csináltak mást, csak passzoltak, rúgtak, beadtak vagy a kapáslövéseket gyakorolták. Az úgymond „grundfoci” jellegű feladatokban nagyon szorgalmas volt, viszont az edzés utáni regenerálódásra kevesebb időt szánt. Neki ilyen a jelleme, ő egy ilyen lezser típusú játékos. Aztán idővel a kombinatív játékot és a defenzív munkát is egyre jobban megtanulta, utóbbit láthatjuk a válogatottban is. Letámadás, visszatámadás, pozíció megtalálása; ezekben mind fejlődött. Mint elmondtam, a fejjátéka mindig is aranyat ért, viszont az is szembetűnő, hogy lábbal is igen hasznos, és nagyon nagy százalékban értékesíti a helyzeteit - folytatta Lukács, aki elmondta, segítette Varga klubváltását, amikor 2016 nyarán Mattersburgba igazolt, ahol először a harmadik ligás Mattersburg II-ben kapott lehetőséget.

"Számomra érthetetlen volt, hogy már akkor miért nem keresték nagyobb klubok"

- Az a harmadosztály nagyon feküdt neki, sőt, már az első csapat felé kacsintgatott, csak – szerintem – akkor még nem volt annyira erős a kombinatív játékban. Ivica Vastic volt az osztrák élvonalbeli gárda vezetőedzője, nála be tudott mutatkozni az első osztályban, csak aztán 2017 telén őt Gerald Baumgartner váltotta, aki a Salzburgtól jött, és nagyon nem szerette azt a már említett lezserséget, ami Barniban megvolt. Ebből személy szerint nekem is volt problémám.

Egy Haladás-Mattersburg felkészülési meccsen az edzői öltözőben hevesen vitatkoztam Baumgartnerrel, aki azt az ultimátumot adta, hogy „ha nem kezd el rendesen dolgozni, elküldi”.

- Pedig ő már akkor is rendesen dolgozott, csak más stílusú futballista volt, mint a többiek. Ilyenkor mutatkozik meg az edzői pszichológia; ki az, aki felismeri egy játékos erősségeit, és tudja, miként lehet azokat kihozni belőle. Szerintem ez egy igazán nagy edzői képesség. Visszatérve, Baumgartner alatt nem igazán jutott szóhoz, de később Klaus Guger a Lafniztnál kapott munkát, és ő észrevette, hogy Barni Mattersburgban nem találta meg a számításait, ezután felkereste, hogy igazoljon oda.

- 20-21 éves korában Eberauban egy évet töltöttünk együtt a negyedosztályban, ott ismertem őt meg - mondta Vargáról a 48 éves Klaus Guger a csakfoci.hu-nak. - Igazán minőségi, nagy potenciállal rendelkező játékos volt, számomra érthetetlen volt, hogy már akkor miért nem keresték nagyobb klubok. Ő egy csendesebb srác volt, könnyen lehetett kezelni és beszélni vele, edzések előtt és után is lent volt a pályán. Már fiatalabb korában is lendületes volt a labdával, jól tartotta meg, és időben megjátszotta azt. A fejeléséről pedig mindig is ódákat zengtünk.

Aztán Mattersburgban több csatár is volt a posztján, ezért Baumgartner nem benne gondolkodott, amit máig nem értek. Akkor "odavittem" a Lafnitzhoz. Szerintem idővel abból a csapatból is első osztályú játékos lehetett volna, lehet éppen Ausztriában.

- Nem is szerettük volna, hogy elmenjen Gyirmótra, de szerintem volt egy kis honvágya, így váltott. Úgy gondolom, eleinte nem volt biztos magában, de most már magabiztosnak és önfeledtnek látom őt a pályán, ez pedig nagyon jót tesz neki. Nagyon büszke vagyok arra, amit elért, és boldog vagyok, hogy ilyen magas szinten is megállja a helyét - zárta Guger.

"Már korán megláttam benne a csiszolatlan gyémántot"

Lukács 16 éves kora óta folyamatosan követi Varga Barnabás karrierjét, aki fiatalon azt még nem hangoztatta, hogy a magyar élvonalban szeretne játszani.

- Amikor hozzánk került, csak élvezte a játékot, szerette, amit csinál, ahogyan a mai napig is teszi - folytatta Lukács. - Persze, mint minden fiatal, biztosan sokat gondolt az NB I-re, de nekem sosem mondta ezeket. Először akkor kezdtünk el erről beszélni, amikor Mattersburgba igazolt, onnantól kezdve már tudatosult benne, hogy új célokat kell megfogalmaznia. Ha megnézzük, az osztrák ötödosztályból is el lehet jutni az európai kupaporondra. A labdarúgásban mindig történhet valami pozitív és negatív élmény is. Fent lehetsz a csúcson egy ideig, de lehet, hogy aztán fél éven keresztül senkitől nem kapsz telefonhívást.

Jó korban van, azért ennyi idősen, amikor az ember vezeti a labdát a kapusra, akkor nemcsak felnéz, hanem egy lövőcselt is megcsinál, mielőtt a kapuba lő (nevet). Barni minden állomásán egyre inkább kinőtte magát, mindig tudott egy lépcsőfokot feljebb menni. Az az elszántság, ami egy mérkőzés közben az arcán látszik, és azok a mozdulatok, ahogyan a pályán igazgatja a csapattársait, az mind-mind azt mutatja, hogy sokat fejlődött ebbe az irányba is.

- Miben fejlődött a legtöbbet Eberau óta?

- Talán kicsit komolyabb lett fejben, megértette, hol van és még hasznosabb csapatjátékos lett. Futóteljesítményben nagyot lépett előre, illetve azoknál a futásoknál is fejlődött, amikor másnak kell területeket megnyitni. Én azt látom, hogy ezeket a plusz munkákat is belerakja a játékba. Az első válogatott meccse után voltak olyan visszhangok, hogy „elnyomják”, „nem nyeri meg a fejpárbajokat” vagy „lassú”, de mára már mindenki láthatja, hogy van benne lendület. Azt érzem talán, hogy néha a csapatának kell úgy fejlődnie, hogy az erősségeit ki tudják használni.

- 16 évesen egy magyar akadémiáról külföldre igazolt, ahonnan 12 évvel később a válogatottban találta magát. Ez a járható út?

- Nem Magyarországon dolgozom, de azt látom, hogy az infrastruktúra nagyon rendben van, sok európai ország megirigyelheti, így minden adott otthon a jó munkához. Nap mint nap kapok telefonhívásokat Magyarországról, de mivel senkit nem szeretnék befolyásolni a döntésében, ezért próbálok csak tényeket közölni, és a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Barni esete különleges, egyedi: én már korán megláttam benne a csiszolatlan gyémántot, felvázoltam neki egy karriert, és lassan odaér, ahova én annak idején javasoltam neki. Ugyanakkor nagyon nehéz valakiben ilyen fiatalon meglátni a tehetséget. Jelenlegi munkám során azt próbálom figyelni, hogy megvan-e az adott fiatalban az a bizonyos egy vagy két különleges képesség, ami őt a többiek fölé emelheti. Barniban ez megvolt, és megfelelő alázattal, valamint kiváló mentalitással hamarosan eléri azt, amit jósoltam neki. Emellett nem szabad azt sem elfelejteni, hogy – nemrég ugyan sérült volt –, de nem igazán nevezhető sérülékeny játékosnak - zárta Lukács.

Az utóbbi időben Nebojsa Vignjevic és Bognár György is kritizálta a fiatalszabályt. Szerinted is felborítja a versenyegyenlőséget, hogy fiatalok pályára küldéséhez van kötve az MLSZ központi támogatása? Kattints és szavazz itt!