Szoboszlai Zsolt, Szoboszlai Dominik édesapja és nevelőedzője beszélt arról az utanpotlassport.hu szervezésében megtartott konferencián, hogy milyen módszerekkel dolgozott a fiával.

- Önfejű, akaratos, céltudatos gyerek volt. Az alváson és az iskolán kívül a foci töltötte ki az életét.  Nagyon jó tanuló volt. A suliban az ének és a technika órákat felülírtam, mi olyankor is edzettünk. Nagy köszönet az iskolának, hogy ezt megengedték nekünk. Irtózatosan nagy munkát végeztettem Dominikkel. Minden gyerek ügyes, de mindenkinek vannak korlátjai, ezeket a korlátokat nagyon sok edzéssel ki lehet tolni, de a végtelenségig nem. Ez fogja meghatározni, hogy kiből lesz megye I-es, NB III-as, NB II-es, NB I-es vagy esetleg nemzetközi szintű labdarúgó.

Edzés este 11-ig

A papa nem tagadja, hogy rendkívül szigorú volt, de tudta, hogy csak ez vezethet eredményre.

- Dominikben gyerekként az csapódott le leginkább, hogy mennyire szigorú voltam vele. Ez igaz, de ezzel soha nem volt baja, nem kellett őt noszogatni. Előfordult, hogy én már kidőltem, de ő még edzeni akart, akár este 11-ig is rúgtuk a labdát. Hatalmas győzni akarás jellemezte már akkor is. Volt olyan, hogy vesztes meccs után sírva ment a bíróhoz, hogy ez így nincs jól, újra kell játszani. Úgy kellett őt elrángatnom és elmagyarázni neki, hogy nincs újrajátszás, majd a következő meccsen lehet javítani. Ha volt rá okom megdicsértem, de egy dologért csak egyszer. 

Szülői diktatúra

Szoboszlai Zsolt édesapja szerint Dominiknek jót tett, hogy Salzburgban magára volt hagyva és egyedül kellett minden problémát megoldania.

- 15 évesen azért ment a Salzburgba, mert kiválasztották. Volt egy meccs Telkiben, ahol ott volt az osztrák klub képviselője, aki felfigyelt Dominikre. Kimentünk megismerkedni a klubbal, a körülményekkel és úgy döntöttünk, hogy a fejlődése szempontjából az a jó döntés, ha Salzburgba kerül. 16 éves kor alatt azonban nem lehet játékost igazolni, ezért eleinte csak edzésekre járt. Minden vasárnap Tatabányán felraktam a vonatra, Salzburgban edzett, pénteken pedig jött vissza és lejátszotta a meccsét a Főnixben. Gyorsan megtanult alkalmazkodni, problémákat megoldani. Ha érvényesülni akart, nem maradt más választása.

Nekem az a bajom, hogy itthon tutujgatjuk a gyerekeket, sajnos szülői diktatúra van. Sokan azt hiszik, hogy mindenhez is jobban értenek, mint az edzők.

Ha a szülőnek nem tetszik egy edző, akkor reklamál, beszélni akar a sportigazgatóval, a tulajdonossal, másik klubba viszi a gyerekét. Ez nem normális dolog, iskolát sem váltunk évente.

13 éves korig csak a technika

Szoboszlai Zsolt büszke rá, hogy sajátos edzésmódszereik vannak, amelyek az elmúlt években eredményre vezettek.

- Mi a Főnixnél a szuper mini csoportunkban bevezettük, hogy az apukákat is elhívjuk az edzésre és ők mutatják meg a gyerekeknek a gyakorlatokat. Itt mindig kiderül, hogy a szülők nagy részének fordítva van becsavarva a lába, az 5 éves gyerek már rég tudja, hogy mit kell csinálni, amire a szülő még két hónap múlva sem képes. Ez egy jó módszer, mert ezek a szülők később már kevésbé szólnak bele az edzők munkájába, a meccseken nem akarják megmondani helyettük, hogy mit csináljon a gyerekük a pályán.

Fontosnak tartja, hogy egységes edzésmódszereket kapjanak a gyerekek az ország minden részén.

- Legalább 13 éves korig ugyanazon stratégia mentén kellene foglalkoznunk a gyerekekkel. Ahogy Debrecenben és Zalaegerszegen is a matek órán kettő meg kettő az négy, fontos lenne, hogy a gyerekekből technikailag hozzuk ki a maximumot.

Sok kritikát kaptam érte, de nálunk a Főnixben 5-től 14 éves korig szinte csak a technikát csiszoljuk. Meggyőződésem ugyanis, hogy az a legfontosabb.

Ha egy gyermek technikailag tökéletesen fel van készítve, akkor a mérkőzéseken adódó lehetőségek közül ki tudja választani a legjobbat és meg is tudja azt valósítani. Aki viszont technikailag nem megfelelően képzett, az erre nem lesz képes. Mi ebben hiszünk, és talán nem dolgozunk rosszul, hiszen több NB I-es és válogatott játékost adtunk a magyar futballnak.