A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) legutóbbi havi jelentésében azt vizsgálta, hogy az egyes bajnokságokban milyen mintázat alapján támadnak a csapatok. Inkább a pozíciós vagy inkább a gyors támadásokban bíznak. Előbbit az ellenfél harmadában csapattárstól kapott passzok száma, míg utóbbit a kontratámadások száma határozza meg. Ergo: egy együttes minél többet passzol az ellenfél támadóharmadában, annál jobban számít pozíciós támadást erőltető csapatnak, míg minél több kontrát vezet, annál inkább a gyors támadásokban bízónak.
Az összes bajnokság áltagai alapján meghúztak egy vízszintes és egy függőleges tengelyt, így négy negyedet kialakítva meghatározták, hogy az egyes bajnokságok és az egyes csapatok hogyan támadnak. Ennél bonyolultabb már nem lesz, jöjjenek a részletek.
Az NB I elemzése
A magyar első osztály a jobb felső negyedbe került. Itt 16 olyan liga található, amelynek csapatai átlagon felüli statisztikával rendelkeznek mind a kontratámadások, mind az ellenfél harmadában kapott passzok számának tekintetében. Olyan támadó játékstílus jellemző ezekre a ligákra, amely váltakozik a pozíciós és a gyors támadások között. Ebbe a kategóriába nem került egyetlen topliga sem, de ott van például a belga, a svájci, a török és több kelet-európai élvonal, a magyar mellett például a román vagy a szlovák bajnokság is.
A teljes bajnokságunkra tehát jellemző, hogy a kontrák és a pozíciós támadások számában is kiemelkedik az átlaghoz képest (előbbiben 4,5%-kal, utóbbiban 1,8-cal vagyunk feljebb), de persze ez nem igaz mindegyik NB I-es csapatra. Nézzük egyenként, hogy mely együttes milyen típusú játékot próbál játszani.
Az NB I elemzése - csapatonként
Négy csapat támad az NB I-re is jellemző “váltakozó” stílusban. A Fradi, amely inkább bízik a pozíciós támadásban, mint a kontrákban (151 passz az ellenfél támadóharmadában/meccs és 15 kontra/meccs), a ZTE, amely emellett inkább a kontrákban erős (97 passz/meccs, 18 kontra/meccs), valamint a mindkét mutatóban kicsit az átlag fölé kerülő Újpest (110 és 14/m.), Kisvárda (113 és 16/m.) kettős.
Egy olyan csapatot találunk, amely sokkal jobban erőlteti a pozíciós játékot, mint a gyors támadásokat, a MOL Fehérvár: 100 támadóharmadbeli passz/ meccs és csak 10 kontra találkozónként.
Van három úgynevezett várakozó stílusú együttes, amely mindkét mutatóban az átlag alatt helyezkedik el: a Vasas (82 és 11/m.), a DVSC (82 és 13/m.), valamint a Mezőkövesd (78 és 14/m.).
Négy együttes pedig inkább a gyors támadásokban bízik. Érdekesség, hogy a Honvéd és a Kecskemét - bár a tabella két másik végén helyezkedik el - számai szinte megegyeznek (90, 14 és 88, 14/meccs), a Puskás Akadémia és a Paks tengelyen belüli közelsége már kevésbé lehet meglepő (96, 17 és 94, 17/m.)
Érdemes megemlíteni, hogy az adatok erre a szezonra vonatkoznak, és 138 találkozó elemzése alapján jutottak a fentiekre.
Hogy állnak a topligák?
Az ötből négy topbajnokság (Premier League, La Liga, Ligue I, Serie A) a bal felső negyedben helyezkedik el, azaz itt sokkal inkább szeretnek nyomást gyakorolni a csapatok az ellenfeleikre a sok támadóharmadbeli passzukkal, mintsem hogy kontrázzanak. Az egyedüli kivétel a Bundesliga, amely a várakozó negyedbe került, igaz a német csapatok kontráinak száma nagyon közel helyezkedik el az átlaghoz.
A teljes cikket angol nyelven itt lehet elolvasni, és itt lehet böngészni az egyes bajnokságok és csapatok mutatóit is.
