Mindig nagyon óvatosan fogalmaztok, amikor a Puskás Akadémia bajnoki esélyei kerülnek szóba. Hét közben legyőztétek a Ferencvárost, ha vasárnap a Fehérvár ellen is három pontot szereztek, ki lehet jelenteni, hogy bajnokesélyesek vagytok?

- Nem úgy indultunk neki a szezonnak, hogy a bajnoki cím a cél – kezdte a csakfoci.hu-nak Szolnoki Roland, a Puskás Akadémia csapatkapitánya. - Ugyanakkor az komoly teljesítmény, hogy 17 forduló után egy ponttal állunk a címvédő Ferencváros mögött.

A Fehérvár legyőzése nekünk most azért nagyon fontos, mert akkor egy kicsit leszakíthatjuk őket a dobogós helyezésekért folytatott harcban, hiszen a nyolcpontos előny már elég jól nézne ki.

- Nem akarom azonban megkerülni a kérdést: ha nyerünk vasárnap, akkor sem fogunk arról beszélni, hogy mi bajnokesélyesek vagyunk, de ha tudunk hozni a hátralévő fordulókban egy kiegyensúlyozott teljesítményt, akkor bármi előfordulhat.

Amióta eljöttél Fehérvárról, ez lesz a hetedik bajnoki meccsed a Vidi ellen. Mást jelent pályára lépni egy olyan csapat ellen, amelynek színeiben NB I-es játékos lettél, háromszoros bajnok és Európa Liga csoportkörös?

- Legbelül érzem, hogy ezek a meccsek különlegesebbek számomra, talán a szokásosnál is motiváltabb vagyok ilyenkor. Az első egy-két Vidi elleni meccs előtt még izgultam is, de mára ezt bőven levetkőztem. Úgy érzem, vasárnap még nehezebb dolgunk lesz, és a Ferencváros ellen nyújtott teljesítményél is többre lesz szükség.

Szolnoki Roland a Fehérvár ellen is balhátvéd lesz?

- Azt majd az edző eldönti…

Mennyire nehéz vagy éppen könnyű feldolgozni, ha egy játékos komoly posztriválist kap? Most úgy tűnik, a szakmai stáb Mohamed Mezgranit favorizálja jobbhátvédként.

- 30 éves vagyok, már nem stresszelek rá, ha kapok egy riválist. Ha okosan kezelem a helyzetet, akkor abból én is és a csapat is profitálhat. Egy ilyen szituáció felfelé tudja motiválni a játékost, legalábbis engem biztosan. Ott próbálok maximumot nyújtani, ahova az edzőm berak. Nekem a csapat jó szereplése fontosabb annál, minthogy minden meccsen én legyek a jobbhátvéd.

Te egy igazi jolly-joker vagy, hiszen a védelem minden részén megfordultál már, sőt, fiatalon eredetileg védekező középpályás voltál.

- Nem esek kétségbe, ha nem az eredeti posztomon kell pályára lépnem. Az előző szezon elején, amikor nagyon megtépázott minket a koronavírus, védekező középpályás voltam több meccsen is. Talán kevesen tudják, hogy a Vidiben Paulo Sousa faragott belőlem jobbhátvédet. Őszintén elmondta, hogy nyolc középpályás előttem van a sorban, ezért ott nem tud velem számolni.

Megtanított jobbhátvédet játszani: elmondta mi a helyes testpozíció, hogy kell egy az egy ellen védekezni és minden kis apró trükköt megosztott velem.

- Az első nagyon komoly meccsem jobbhátvédként a Slovan elleni EL-visszavágó volt. Pozsonyban 1-1-et játszottunk, majd a visszavágó előtt Brachi megsérült és Sousa engem rakott be. Lehoztuk 0-0-val a mérkőzést, amivel továbbjutottunk és akkor végleg eldőlt, hogy jobbhátvéd leszek.

Fejben nehéz átállni, ha nem az eredeti posztodon kell bizonyítanod?

- Mivel valahol mindegyik az én posztom, ezért most már nem igazán. A Vidiben volt egy olyan időszak, amikor Stopira sípcsonttörése miatt majdnem egy évig balhátvéd voltam. Most a Fradi-meccset megelőző nap még úgy volt, hogy középső védő leszek, majd a mérkőzés előtt derült ki, hogy balhátvédként kell helytállnom. Nincs ezzel bajom, az a dolgom, hogy megoldjam az adott feladatot.

A szezon végén milyen eredménnyel lennél maximálisan elégedett?

- Azt azért szögezzük le, hogy a bajnoki cím legnagyobb esélyese a Ferencváros. Minden poszton legalább két nagyon komoly kvalitással rendelkező játékosuk van, az elmúlt években megjárták a BL és az EL csoportkörét is, arról nem is beszélve, hogy sorozatban háromszor lettek bajnokok, ráadásul mindannyiszor hatalmas fölénnyel. Ettől függetlenül, mivel sportemberek vagyunk, a lehető legjobb helyezésre törekszünk. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet is tavasszal, hogy a végén az ezüstéremmel elégedetlenek leszünk. Ilyen lenne, ha például a saját hibánkból elszórnánk fontos pontokat, amivel „csak” második helyen végeznénk. Ugyanakkor az is lehet, hogy végül a bronzéremnek is örülni fogunk. Mivel azonban tavaly már megvolt az ezüst, azért jó lenne nem az alá menni…

Privacsek András