Szergej Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője a Csisztu Sport Castban nyilatkozott hosszabban, ebből idézünk az alábbiakban témakörök alapján.
A Fradi-szurkolókkal való kapcsolatáról
- Mindannyian azért dolgozunk, hogy a szurkolóknak örömet okozzunk. Biztos vagyok benne, hogy ha telt ház előtt játszottunk volna a Bajnokok Ligájában, akkor érzelmileg egészen különleges helyzet lett volna. A Celtic ellen nagyon nehéz volt, és nagyon megérdemeltük a győzelmet, hosszabbításra sem volt szükségünk, megnyertük kilencven perc alatt a mérkőzést. Profi vagyok, szeretek dolgozni és segíteni a játékosoknak. Nem foglalkozhatok azzal, hogy mi folyik körülöttem. Amikor Kijevben voltunk, a sajtótájékoztatón megkérdeztek a magyarországi szurkolókról. Ez érthető is, hiszen Ukrajnában nagyon népszerű voltam, dalokat írtak rólam.
A szurkolóknak elsősorban a munkádat kell látniuk, és ha jól dolgozol, akkor lesz eredmény, és ha van eredmény, akkor respektálnak majd. Máskülönben nem működik az egész.
Őszintén szólva, azt sem kértem a szurkolóktól, hogy tiszteljenek, mert valóban értük dolgozok. Igazából nincs módjuk megismerni a valódi személyiségemet. Szeretem a profi munkát, a csapatom fejlődésével foglalkozom, együtt a klub többi szakemberével. Az eredmények néha nagyon furcsa dolgok, és sokszor az is előfordul, hogy 48 vagy 24 órát nonstop az edzőteremben töltesz, és mégsem jönnek az eredmények.
Edzői hitvallásáról
- Úgy gondolom, a motivációmat elsősorban a város adta, ahol születtem. Gyárak voltak mindenütt, és az egyetlen lehetőség számomra, hogy fejlődjek, az csak a sportban létezett. Boldog vagyok, hogy a személyiségem lehetővé tette, hogy elinduljak onnan, és adhassak valamit az embereknek és magamnak is. Már a futballkarrierem alatt is állandóan fejlődni akartam. Szeretem a kapcsolatokat az emberekkel, most is szeretek beszélgetni.
Engem nem nagyon lehet megtalálni az interneten, nem vagyok jelen a közösségi felületeken, nem vagyok ott a Facebookon, nem vagyok ott sehol. Alapvetően a személyes kapcsolatokat szeretem.
Persze használom az internetet, az új technológia vívmányait a munkámban, de sokkal jobban élvezem a személyes kommunikációt. A mi munkánkban is nagyon fontos az intellektus. Hogy miként találod meg az utadat a játékosokhoz, mert számomra nem csak az a fontos, hogy a kezdőtizeneggyel jó legyen a kapcsolatom, hanem az is fontos, hogy az egész csapat játékosaival jó kapcsolatot alakítsak ki. Nekem az összes játékost kell tudni motiválni, és persze minden futballista sikere fontos. Segítenek nekem is, de mégsem ettől leszek igazán jó edző. Ettől nekem még a saját, személyes fejlődésemmel is foglalkoznom kell (…)
Az aktív pályafutásom után nagy öröm volt, hogy a Dinamo Kijev elnöke, Szurkisz úr azt mondta, próbáld meg, ahogy szeretnéd, a klub igazi legendája vagy és az is maradsz, vagyis bármilyen munkát szívesen bízunk rád, amit csak szeretnél.
Miután befejeztem a profi pályafutásomat, edzőként rengeteg edzést figyeltem meg. Sokat elemeztem Pep Guardiola és Jürgen Klopp vagy éppen Arsene Wenger módszereit, amikor Angliában voltam a Tottenhamnél. Ezek különféle metódusok és különféle sikeres edzői utak. Rengeteget analizáltam, mire megtaláltam a saját utamat. Nagyon sokféle sikeres modell és struktúra van. Persze a saját játékos tapasztalataim is nagyon sokat segítenek nekem, hiszen nagyon sokféle edzővel dolgoztam együtt, és onnan is hozok rengeteg tapasztalatot. Például Lobanovszkij módszerét használtam. Úgy gondolom, híres volt arról, hogy nagyon erős személyiség - hasonlóan, mint én -, de sosem kiabált volna a kispadról. Néha csak úgy magába roskadva ült, és azt hittük csak ül, aztán az öltözőben… A játékosok tudták, hogyha így ül, akkor valami az öltözőben történni fog, és jobb lesz, ha készen állsz.
A csapat fejlődéséről
- A játékosok most látták ezt a szintet. Látták azt a távolságot, amit még meg kell tenniük a fejlődésért. De az első és a legfontosabb ebben az egészben, hogy ők vajon óhajtják-e ezt a fejlődést?
Vajon megértik-e, hogy a fejlődéshez egyetlen út vezet, mégpedig a kemény munka. Ez nem úgy van, hogy most eljutottunk erre a szintre és ez a magyar bajnokságban bőven elég lesz. Nem, ez nem megy nálam.
Abszolút lényeges, hogy a játékosok megértsék az egészet, mert pillanatok alatt elindulhat lefelé ez az egész folyamat. Ezért úgy gondolom, nagyon fontos azt megérteni, hogy láttuk ezt a szintet, és mi lesz a következő fejezet. Oké, most bent voltunk a BL-ben, de mi lesz a következő szint? Fejlődni és megpróbálni újra visszatérni a BL-be, de azért nagyon keményen kell dolgozni majd. Talán a játékosok nem jutnak el Ronaldo vagy Messi szintjére. Csak kettő van belőlük, de a többi játékos is ott van mellettük. Például az is fontos volt, amikor idegeben játszottunk a Juventus ellen, látni kellett Ronaldo arcát, nagyon mérges volt, nem igazán bírtak velünk. Szerintem ez nagyszerű példa, amit el is magyaráztam a játékosaimnak, hogy csapatként igenis jobbak voltak. Természetesen lehetnek nekik egyénileg jobb játékosaik, vagy egészen más fizetésért fociznak, de mi csapatként igenis megérdemeltünk volna egy pontot a mérkőzésen.
A saját fizetéséről
- Ennek legalább annyira van köze az edzőhöz, mint a játékosokhoz. Manapság ez kicsit nehéz a mai elüzletiesedett futballvilágban, hiszen valljuk be, a foci üzlet. Nem könnyű a játékosokat úgy idecsábítani, hogy csak a siker után kapjanak bónuszokat. A játékos elsősorban biztonságban akarja tudni magát, hiszen a szerződése 2-3-4 évre is szólhat, és ezt ki is akarja általában tölteni. Egy edzőnél azért kicsit más.
Azért írtam alá nem túl magas alapfizetésért, mert azt mondtam, ha komoly sikereket érünk el, akkor kell megkapnom a bónuszokat.
Boldog vagyok, hogy a klub elfogadta és megtaláltuk a megoldást. Egyébként is így kellene lennie mindenkinél a labdarúgásban, hiszen még rengeteg hely van a fejlődésre. Ha nem éred el az eredményeket, akkor oké, rendben kapsz valamit, de sokkal kevesebbet, mintha sikeres vagy. Ha többet szeretnél, akkor dolgozz keményen a sikerért!
A tavaszi folytatásról
- Teljesen mindegy, hány tornán vagy bajnoki sorozatban játszik az ember. Számomra mindig az adott konkurens legyőzése a fontos. A játékosok tudják, ha elveszítik a motivációjukat, akkor ott áll mögöttünk egy másik, és beáll, sőt azonnal el is veszíthetik a pozíciójukat a kezdőtizenegyben. Ez minden olyan klubnál fontos, amelyik sikereket akar elérni, hogy a csapaton belül is legyen a posztokon konkurenciaharc.
Ha az a játékos úgy érzi, teljesen mindegy, milyen teljesítményt nyújt, akkor is játszani fog a következő meccsen, azzal együtt a csapata is elindul bizony lefelé.
Nos, mi megteremtettük azt, hogy minden poszton vannak a játékosoknak alternatívái és tudják, számomra két dolog fontos. Az egyik, hogy értsék a játékot, a másik, hogy sokat fussanak. Vagyis legyen állóképességük, de persze egyik sem működik a másik nélkül. Ha nem futsz, nem dolgozol keményen, akkor nem segítesz a csapatnak. Ha nem érted a játékot, akkor miért szaladgálsz feleslegesen? Nem vagyunk mi atléták, hogy csak úgy fussunk. A játékosok már értik, hogy mit várunk tőlük az egyes posztokon, vagyis, ha nem az elvárásaimnak megfelelően játszanak, akkor ott van mögöttük a többi játékos, és ők kerülnek be a helyükre.
A lehetséges erősítésekről
- Soha nem beszélek ilyesmiről, mert ha bármit is mondanék most, akkor az adott játékos azon a poszton rögtön arra hivatkozna, hogy a klub nem szereti. Soha nem szeretem bevallani azt, hogy milyen játékos nevek forognak a fejemben. A futball az egy kollektív csapatmunka. Természetesen Hajnal Tamással beszélgettünk a különféle posztokról, és hogy hol tudnánk fejlődni. Számomra sokkal fontosabb nem bejelenteni az ilyesmit a nyilvánosság előtt.
Ez nem csak egy játékos motivációját ölné meg, hanem a másikét is, aki ugyanazon a poszton játszik.
Amúgy mindenképpen van lehetőségünk fejlődni, és ha látom a haladást, nem kívánom, hogy elengedjük a játékosokat a csapattól. Persze, lehet találnánk közöttük csalódottakat, de ezt a frusztráltságot nem mutathatják ki az edzésen, ott keményen kell dolgozni.
A teljes beszélgetés ide kattintva tekinthető meg!
