Összességében sikeres volt a 2016-os év a nagyválogatott számára, de az egész magyar futballt tekintve hogyan értékeli az évet?
- A legnagyobb sikernek azt tekintem a válogatott kapcsán hogy végre nemzetközi szinten is kivívtuk magunknak a tiszteletet, most már tudják, hogy egy erős csapatunk van. Amit a norvégok ellen egy éve elértünk, azt tudtuk folytatni az Európa-bajnokságon is. De ez is egy folyamat és kemény munka eredménye volt. Rengeteg szervezés eredménye is volt az, hogy végre nemzetközi szintre juttattuk el a csapatot. Ez különösen ahhoz képest volt nagy szó, hogy a bajnokságunk nemzetközi viszonylatban milyen szinten van és milyen nemzetközi tapasztalata van a játékosainknak, – mert őszintén szólva ezen szempontokból nagy a hátrányunk. Ezért ért fel egy csodával, hogy ott voltunk az Eb-n. Ahhoz, hogy erre az új, nemzetközi szintre eljuttassuk a játékosokat, nagy szükség volt a megfelelő felkészülésre, a horvátok, az elefántcsontpartiak és a németek elleni mérkőzésekre is. Csak így kaphatták meg a játékosok a megfelelő önbizalmat, csak így hihették el, hogy nem kell félniük senkitől – ez a pszichológiai felkészítés is nagyon fontos volt, természetesen a technikai és taktikai elemek mellett. Taktikai tekintetben mostanra eljutottunk oda, hogy a pályán nem csak reagálunk az ellenfél játékára, de képesek vagyunk irányítani a mérkőzéseket, dominálni és képesek vagyunk birtokolni a labdát - mondta Bernd Storck a csakfoci.hu-nak.
Sok mindennel elégedett lehetett, de ha visszanézte akár az Eb-meccseket és ismerve Önt, alaposan ki is elemezte ezeket, mivel volt csalódott? Van-e olyan dolog, amit másképp csinálna?
- Megint ezek a negatív dolgok… miért megint a negatív dolgokról kellene beszélnem...? - mondta mosolyogva a kapitány. - Összességében mit vártak ettől a csapattól és mit értek el a játékosok? Sokkal, de sokkal többet a vártnál! Nem csak a kezdőcsapat, de mind a 20 játékosunk. Fantasztikusak voltak a csoportmeccsek során, igaz, utána jött a Belgium elleni 0-4, ahol megint nem játszottunk rosszul és az eredmény túlzó volt, de a vereség reális. Összességében azonban nem lehet egy rossz szavam sem, a csapatszellem kiváló volt, ami komoly hajtóerőnek bizonyult az egész keret számára. A negatív dolgokról nincs mit mondanom. A csapat tökéletesen felkészült a négy hét alatt, minden egyes játékos elsajátította a filozófiánkat, nem tudok senkire rosszat mondani. Szerintem ezt értékelte a közönség is: számomra különösen fontos volt, ahogy összehoztuk ezt az országot az Eb idején, ahogy hitet adtunk az embereknek, a játékunkkal arculatot adtunk magunknak és az országnak, minden szurkoló azonosulhatott velünk, nem csak az itthon szurkolók, de a helyszínen szurkolók is. Összehoztuk a különböző gondolkodású, vallású, ideológiájú embereket. Mindenki tisztelte a másikat, közösen ünnepeltek az emberek, számomra ez volt a csúcs az évben. Szerintem nagyon nagy dolog, hogy mindezt a futballal el tudtuk érni. Fontos feladatunk lesz a jövőben, hogy ezt folytatni tudjuk majd.
Ha már említette a mentális felkészítés fontosságát: állítólag Andorra meccseit háromszor nézette meg a játékosokkal a felkészülés során, ezzel elérve azt, hogy véletlenül se becsüljük le őket a vb-selejtezőn.
- A válaszhoz vissza kell menni egészen a Feröer elleni találkozóig. Az egy fontos találkozó volt, a sikeres vb-selejtezős szereplés első lépése, ami nem ígérkezett könnyűnek. És sajnos nem is minden játékosunk állt készen rá. Több futballistának bizonytalan volt még a jövője, voltak, akik nem is játszottak a klubjaikban, volt, akinek a szezon még el sem kezdődött, így erőnlétileg nem volt még a megfelelő szinten. Az Eb-szereplők közül rögtön a kontinenstorna után néhányan már a klubjaikat segítették a nemzetközi porondon, így túlterheltek voltak, mert nem tudtak pihenni. Aztán amikor a meccs előtt elvégeztem a felméréseket, kiderült, hogy három olyan játékosunk van, aki nemzetközi szinten van az erőnléti állapotát tekintve. Ezek elég nagy problémák voltak, persze mondhatják, hogy így is meg kellett volna vernünk Feröert, de figyelembe kell vennünk, hogy ők is a fejlődés útján járnak, egy dán edzővel. Mindezek után komoly siker volt Svájccal egy ilyen meccset játszani, egy olyan találkozón, amitől mindenki tartott. Újra elértük ott azt a szintet, amit előtte az évben, nagyon nagy kár volt azért, hogy az utolsó percekben elvesztettük a mérkőzést. A gólnál a bíró és mi is hibáztunk, ami így utólag persze mindegy, vereség lett a vége. Így utaztunk el Lettországba, ahol a csapatnak újra meg kellett mutatnia az igazi arcát egy ilyen nagy csalódást követően, és meg is tette. Így jutottunk el az Andorra elleni meccsig. Amit mindenki szerint simán kellett nyernünk. De elfelejtették, hogy Svájc is megszenvedett ellenük, egy olyan csapat ellen, amely csak a játék rombolására helyezi a hangsúlyt, nem akar futballozni és támadni. Portugália is csak a remek meccskezdetnek köszönhette a sima, 6-0-s sikerét ellenük, a 4. percben már 2-0-ra vezettek. Szerintem mi is remek munkát végeztünk, ehhez azonban az is kellett, hogy előtte figyelmeztessük a játékosokat, figyeljenek oda, megmutattuk nekik, hogyan kell játszani egy ilyen csapat ellen. Andorra 4-5-1-ben, illetve 5-3-2-ben lép pályára, ezzel kapcsolatban is elvégeztük a házi feladatunkat, sikerrel felkészültünk. Őszintén szólva, nem is tudom, hányszor lőttünk az elmúlt években négy gólt egy selejtezőn, talán Ön jobban tudja (legutóbb 2013-ban, az észtek ellen nyertünk 5-1-re, előtte 2012-ben, épp Andorra ellen lőttünk egy ötöst idegenben – a szerk.). Ok, az ellenfél Andorra vagyis egy kisebb csapat volt, de akkor is 4-0 lett a vége, amit a szurkolók is értékeltek a stadionban.
Folyamatosan próbálja fejleszteni, javítani a válogatott körüli munkát és a magyar labdarúgás kapcsán is állandóan tesz észrevételeket, javaslatokat. Mi a következő legfontosabb megoldandó kérdés, a következő nagy lépés, amit meg kell tenni a válogatott és a magyar futball kapcsán?
- Egy pillanatig sem szeretnék abban a szerepben, mintha én akarnék lenni az NB I-es klubok szakmai irányítója, mert nem vagyok az, ráadásul elég dolgom van így is a szövetségben…de: mindannyiunk közös célja és érdeke legyen, hogy ne csak a válogatott játsszon minél több nemzetközi mérkőzést. Minden egyes csapatnak ebbe az irányba kellene tartania, minden egyes játékosnak ez irányba kellene fejlődnie, nemzetközi szintre kellene jutnia, amiből aztán a nemzeti csapat is profitálna. Most fordítva működik a dolog: a válogatottnál próbáljuk ezt a nemzetközi szintet elérni a játékosokkal, pedig ez nem igazán, vagy csak kevés országra jellemző. Nem vagyunk ott a BL-ben, az EL-ben, így pedig hogyan lehetne minél sikeresebb a válogatott a nemzetközi színtéren? Amit egyébként el is várnak tőlünk. Pedig a klubok segítsége nélkül ez lehetetlen. Meg kell találnunk az utat ahhoz, hogy versenyképessé tegyük az NB I-et Európában is. Mert különben nekem sincs esélyem a válogatottnál, küldhetnek is haza, hogy aztán a következő kapitány ugyanezzel a problémával szembesüljön. Nekem nincs időm arra, hogy mondjuk a következő, Portugália elleni selejtező előtt a játékosok fejlesztésével foglalkozzak, lesz egy hetem a csapattal nagyjából. Nyilván szeretnék minden egyes héten a válogatottal dolgozni, de erre nincs lehetőségem, így a kluboknak kell lépniük, és megfelelően dolgozniuk. A lényeg, hogy ez a közös munka kialakuljon, mert csak közösen, egymást segítve léphetünk előre.
Amikor ezzel a problémával szembesíti a klubvezetőket, edzőket, mik a reakciók?
- Elolvashatja az újságokban…nem is akarom felhozni példának, mit írt, vagy mondott például az egyik klub tulajdonosa. A lényeg az, hogy a szövetség és annak elnöke, Csányi Sándor támogatása nélkül én sem érhettem volna el a válogatottal, amit elértem. Ugyanakkor az is létfontosságú, hogy a kormányzat is komolyan támogatja a sportot és azon belül a labdarúgást is. Ha nem lennének a sportot segítő intézkedések, akkor futballunkban minden szinten gondok lennének. Mint ahogy az MLSZ új, fiatalokat segítő szabálya nélkül sem szerepelt volna így a válogatott. Ez tény, mint ahogy az is, hogy egy klubunk sem jutott be a nemzetközi kupák csoportkörébe. A kluboknak is tudniuk kell, hogy szükségük van ránk, ahogy nekünk is rájuk, és hogy együtt kell dolgoznunk. Ha ezen a jelenlegi NB I-es, hazai szinten maradunk, esélyünk sem lesz külföldön. Nagy tradíciói vannak a magyar futballnak, komoly múltbeli sikerei, de az a múlt. Ez rajtunk már nem segít. Mindenki ismeri a régi nagyok, így Puskás nevét is, de hányan ismerik a mostani játékosokat? Most kell elkezdenünk ezt az építkezést, már a jövőre is gondolva. Nem léphetünk visszafelé!
Nem csak a válogatottnak és az országnak, de Önnek személyesen is sikert jelentett az Eb: kapott-e az Európa-bajnokságot követően megkeresést máshonnan?
- Tudja, az nem én vagyok, aki elmondja, hogy esetleg megkeresték-e más csapatoktól. Ennél jobban tisztelem a szövetséget, a munkaadómat, és nem az én dolgom, hogy magamat érdekessé tegyem a nyilatkozataimmal a klubok számára. Örülök és boldog vagyok, hogy a magyar futballért dolgozhatok, számomra is nagy siker, hogy ebben a csodában részt vállalhattam. Nem gondolkodom azon, hogy más országban dolgozzam, és nem is akarok arról beszélni, hogy megkeresett-e valaki vagy sem. Számomra nem fontos ez az egész, csak az, hogy a magyar futball előre léphessen, hogy érdekessé váljon a magyar foci egész Európa, talán az egész világ előtt. Ha valaki haza akar küldeni, ám tegye, de szerintem még nincs itt az ideje, még dolgom van itt. Nem lehetünk szimplán csak elégedettek azzal, amit elértünk, nem dőlhetünk hátra, mert sok még az elvégzendő feladat. Itt, Magyarországon a dolgok, az emberek nagyon gyorsan változnak. Jön egy Feröer elleni döntetlen és néhányan máris hazazavarnának.
Volt-e olyan kérése az Eb előtt, vagy azóta, amire Csányi Sándor azt mondta, hogy nem?
- Nem, nem igazán volt ilyen. Csak olyan dolgokat is kérek tőle, amik szerintem normálisak számomra és számára is. Ott volt az Eb előtti edzőtábor, ami nem volt egyszerű dolog, de mindent megtett azért, hogy a lehető legprofesszionálisabb körülmények között készülhessünk fel. Vagy ott volt Terre Blanche, ahol Franciaországban készültünk, ugyancsak nem volt egy olcsó edzőtábor, de a játékosoknak szinte otthon kellett érezniük magukat, mosollyal az arcukon kellett ébredniük, hogy pozitív érzésekkel készüljenek fel a tornára. Az elnök úr bízik bennem, bár nincs könnyű dolga, én egyenesen megmondom a dolgokat, a magam útját járom, ami egészen érdekessé teszi a dolgokat, mert ő is ilyen ember, neki is megvannak a saját elképzelései, dehát pont ettől olyan sikeres az üzleti életben is. De közös az utunk, amin haladva rengeteg segítséget és támogatást kapok Vági főtitkár úrtól és Berzi alelnök úrtól is.
Rendszeresen visszatérő téma, hogy a szakmai igazgatói és a szövetségi kapitányi posztot vajon meddig lehet bírni együtt? Hogyan tudja kezelni a dupla terhelést?
- Kell egy jó csapat az ember mellé. A válogatottnál is, bár ott kevesebbet kell együtt dolgozni. Tudom kezelni a helyzetet. Az utánpótlással kapcsolatban is megvannak a megfelelő munkatársaim, bár most egyiküket majd pótolnom kell, de megvan már a tervem erre is. Meg kell bíznom a kollégáimban, bár néha én magam is beszállok a napi edzésmunkába, akár az U17-nél vagy az U19-nél. Néha elég szoros az időbeosztásom, most legalább lesz majd egy kis pihenőm…de szerintem jól bírom, ebben talán jól jön, hogy azt mondják rólam, picit munkamániás is vagyok… De ennél fontosabb, hogy egy edző jól menedzselje a saját feladatait, jól menedzselje a különböző szituációkat, ne féljen döntéseket hozni. Ilyen döntés például, ha idehozok egy új embert, de két hónap után kiderül, hogy mégsem ő a megfelelő kiválasztott, akkor mennie kell. Volt ilyen német kolléga is, akinek egyfajta teszt-szerződése volt, megnéztem, hogyan dolgozik, aztán úgy döntöttem, hogy elválnak útjaink, mert mégsem volt elég jó. Emiatt is kritizáltak, de miért? Minden területen így működnek a dolgok. Jó, talán én gyakrabban hozok hasonló döntéseket, mint az átlag, de ezeket a döntéseket meg is kell hozni, mert ezek is kellenek a sikeres munkához, az utánpótlásban is.
Az utánpótlásról szólva: az U19-es válogatott elitkörbe jutásához mit szól? Nem sokan várták, hogy egy ilyen erős csoportból továbbléphetünk, pláne a korosztályos csapatok viszonylagos sikertelenségét követően.
- Keményen megdolgozott érte mindenki, nem csak ez alatt a 10 nap alatt és nem csak az U19-es korosztályban, különösen tekintettel az U17-re. Már a múlt évben megkezdődött ez a folyamat, előre kellett lépnünk, annak a rendszernek és játékfilozófiának a mentén, amiben az A-válogatott is készül és játszik. Nyilván itt több idő kell a sikerhez, mint a felnőtteknél, de szerintem jó úton járunk. Nagyon örülök, mert ez már annak a munkának a gyümölcse, amit a szövetségnél és a kluboknál elvégeztünk. Az MLSZ-nél lehetőséget adtunk a csapatoknak, hogy többet foglalkoztassák a fiatalokat, az, hogy a tehetségek az NB I-ben, NB II-ben és NB III-ban az első csapatokkal készülnek, sokat segített. Ez az első lépés a helyes úton, majd a decemberi sorsoláson meglátjuk, mely csapatok ellen folytathatjuk a küzdelmet az Eb-re jutásért.
És arról mi a véleménye, hogy a fiatalokra építő Vasas vezeti a bajnokságot a jobb körülményekkel rendelkező Ferencváros és Videoton előtt?
- A Bundesligában is vannak most meglepetéscsapatok, mint a Leipzig vagy a Hoffenheim. A Vasasnál most nincs olyan nagy nyomás, mint tavaly, amikor a bennmaradásért küzdöttek az utolsó fordulóig. Senki nem számolt velük. Fiatal csapatuk van, 4-5 játékosuk ott van a válogatott keretekben is, jól futballoznak, Michael Oenning kiváló munkát végez, új taktikai megközelítéssel játszanak, ami működik is a futballistáknál. Most ott is vannak az élen, nyomukban a Videotonnal és a Ferencvárossal, és szerintem lehet is esélyük a bajnoki címre, miért ne lenne? Jó példa az övék a klubok előtt, hogyan kell megfelelően és eredményesen beépíteni a fiatalokat a csapatba. Az, hogy pontosan hogyan zajlik náluk a szakmai munka, nem tudom és nem is akarom értékelni, az nem az én munkám, de jó úton járnak.
Dudás Gábor / Mokány Lajos
