A Videoton egykori horvát középpályása, Dinko Trebotic a mai napig jó kapcsolatot ápol a klub jelenlegi sportigazgatóval, Nikolics Nemanjával.
A Videoton 2014/15-ös idény bajnokcsapatának egykori játékosával, Dinko Treboticcsal készített interjút a feol.hu. A 36 esztendős horvát középpályás két évvel ezelőtt vonult vissza a profi labdarúgástól, pályafutása során két idényt töltött a székesfehérvári alakulatnál, majd egy fél szezont játszott az NB I-ben a Kaposvár színeiben. Trebotic 2014 nyarán Joan Carrillo kérésére csatlakozott a Vidihez, akinek ez volt pályafutása első külföldi állomása.
- Már az első naptól azt láttam, hogy ez egy nagyon jól szervezett, komoly klub, nagy ambíciókkal. Nagyszerű csapatunk volt, sok jó magyar és külföldi játékossal. Az öltözőben is remek volt a kémia, Carrillót pedig nagyon szerettük és tiszteltük – emlékezett vissza Trebotic. - Sok külföldi volt a keretben, de senki sem úgy érkezett, hogy majd itt keres egy kis pénzt, aztán hazamegy. Azért jöttünk, hogy elérjünk valamit, hogy megmutassuk magunkat. A magyar játékosok között is sok tapasztalt és nagyon jó futballista volt. Amikor ez az egész összeállt, hihetetlen csapat lett belőlünk.
Mindannyian ugyanazt láttuk magunk előtt: meg akartuk nyerni a bajnokságot.
Trebotic 47 mérkőzésen lépett pályára a Videoton szerelésében, 5 gólja mellett kiosztott 6 gólpasszt is. Az akkori csapatból Nikolics Nemanjával a mai napig jó viszonyt ápol.
- A pályán talán Nemanjával volt a legjobb kapcsolatom. Tudtam, hol fogja kérni a labdát, merre fog elindulni. Én középpályás voltam, ő csatár, próbáltam megtalálni a passzokkal. Nagyon jól működött közöttünk az összhang.
2015-ben a Vidi lett a bajnok, méghozzá úgy, hogy a Videoton már lejátszotta saját mérkőzését, Trebotic pedig néhány csapattársával otthon nézte a televízióban a rivális találkozóját. Tudták: ha a Ferencváros nem nyer a PMFC ellen, akkor bajnokok.
- Ott ültünk a lakásomban néhány játékossal. Amikor véget ért a meccs, tudtuk, hogy bajnokok vagyunk. A klubtól rögtön hívtak minket, készültek az ünneplésre, később pedig kimentünk a városházához is. Rengeteg ember volt ott. Fantasztikus érzés volt, mert abban a pillanatban minden edzés, minden mérkőzés, az egész éves munka értelmet nyert.
Azt mondhattuk: megcsináltuk, bajnokok vagyunk.
Trebotic és családja azóta is felemlegeti, milyen jó volt Magyarországon, azon belül is Székesfehérváron élni. A korábbi középpályás elárulta, hogy a későbbi vezetőség változás után mennie kellett, mivel nem számoltak vele, hiába szeretett ott játszani.
- Nem az én döntésem volt, hogy elmegyek – idézte fel. - Négyéves szerződésem volt, szerettem ott játszani. Maradhattam volna, felvehettem volna a fizetésemet, de nekem nem ez volt a célom. Futballozni akartam. Ezért inkább elmentem Izraelbe.
Trebotic a mai napig követi a Videoton helyzetét, nehéz számára, hogy a klub jelenleg a másodosztályban szerepel.
- Nehéz ezt látni. Tudom, hogy most a másodosztályban vannak. Remélem, hamarosan visszajutnak, ha meglesznek hozzá a megfelelő lehetőségek és ambíciók.
Ha Nemanja hívna, természetesen jönnék. Mindig elérhető leszek, ha a Vidinek vagy neki segítségre van szüksége.
Nem tudom, talán egyszer valóban felhív majd. Én itt vagyok. A Vidi számára mindig elérhető leszek.
Két évvel ezelőtt vonult vissza, azóta pedig edzői karrierjét építi. Az UEFA C-licencet már megszerezte, jelenleg a következő szint teljesítésén dolgozik, közben pedig 10–11 éves gyerekekkel foglalkozik. Végül arra a kérdésre, hogy el tudja-e képzelni, hogy egyszer újra Székesfehérváron találja magát, így felelt:
- Talán egy nap igen. Ki tudja? Talán egyszer én leszek a Vidi edzője. Ez lenne az álmom. Dolgozni fogok, fejlesztem magam, mindent megteszek érte. Aztán lehet, hogy egyszer valaki felhív a klubtól.
