A bolgár meccs kapusszemmel
- Én nagyon örülök neki, hogy kevés munkám volt, a kapus számára az a legfontosabb, hogy kapott gól nélkül hozza le a mérkőzést, amellett, hogy a csapat győzelmet arat, és hát nyilván ugye minél kevesebb dolga van az embernek, erre annál nagyobb az esélye. Úgyhogy én örülök neki, hogy mind a két mérkőzésen azért viszonylag kevés dolgom volt, ami volt, azt jól meg tudtam oldani, de összességében tényleg annyira szervezett és összeszedett volt a játékunk mind a két találkozón, hogy tényleg egy-egy esetet leszámítva nagyon jól megoldottuk a védekezés részét. És a bolgárok ellen a támadójátékra sem lehetett panasz, nem is tudom, mikor volt olyan, hogy az első félidőben már 3-0-ás előnyt építsen fel magának a válogatott. (...) ezek a találkozók mindig másabb lelkiállapotot és mentális állapotot igényelnek. Most szerintem például az első félidőben húsz percig labdába se értem, se kézzel, se lábbal. Olyan jól játszottunk, és olyan fölényben voltunk, és olyan jól megoldottuk a védekezést, visszatámadást, a letámadást, hogy gyakorlatilag szerintem labdába sem értem.
Már kicsit tényleg kezdett frusztrálni is, hogy mikor tudok már én is valami olyat tenni, amivel hozzá tudok járulni a csapat sikeréhez...
De összességében az mindig egy fontos dolog, hogy a kapus azért fejben ott legyen, végig koncentráljon, hogyha egyszer kell csak védeni, akkor azt meg tudja tenni, hogyha egyszer kell kijönni egy hosszú indításra, akkor jó ütemben lépjen ki, szóval végig fenn kell tartani a koncentrációt. Nyilvánvalóan az valamilyen szinten segít ebben, hogy azért az elmúlt években a Fradiban is volt jó néhány olyan mérkőzés, amikor csak egyszer-egyszer kellett komolyabban játékba avatkoznom, úgyhogy mondhatni, hogy azért van már ebben rutinom, de örülök neki, hogy ez most megint jól sikerült és tényleg kapott gól nélkül tudtuk lehozni mind a két találkozót - mondta Dibusz Dénes a Sportrádió "Sportreggeli" c. műsorában.
(Fotó: mlsz.hu)
Arról, hogy már ő a válogatott egyik rangidőse
Így belegondolva elég rosszul néz ki, hogy már tényleg majdhogynem én vagyok a legidősebb...
de azért a válogatottban ott vagyok nagyjából kilenc éve és úgy kezdtem, hogy szinte az egyik legfiatalabb voltam, azért akkoriban még kevés ilyen fiatal tehetségünk volt, mint manapság, és tényleg 23-24 évesen még fiatalnak számított az ember a válogatott keretében. Mára ez átalakult és egyértelműen látszik az, hogy jön az új generáció, szépen lassan halad azért az ő beépülésük, és érezhetően új impulzust tudnak adni a csapatnak, úgyhogy ez egy nagyon pozitív dolog. Én azt gondolom, hogy a válogatottnál egy nagyon egészséges csapatszellem van és egy nagyon egészséges hierarchia, egy olyan társaság, amelynek a tagjai egyszerre tisztelik és elismerik egymást, én azt gondolom, hogy egyáltalán nem számít az, hogy most ki hány éves. Láthatjuk, hogy Szoboszlai Dominik a csapatkapitány és Szalai Attila a helyettese, és mindketten azért elég fiatalon tölthetik be ezt a posztot. A csapatkapitány-választásnak az eredménye is mutatja, hogy teljesen mindegy, hogy valaki fiatal vagy idősebb, a lényeg az, hogy milyen karakter, és a lényeg az, hogy mindenki elfogadja a másikat, hogy mindenki megadja a kellő tiszteletet a másiknak a csapaton belül.
Az új generációról
- Ez talán az egyik legfontosabb része ennek, hogy ők már ilyen fiatalon meghatározó szerepet tudnak betölteni egy sikeres magyar válogatottban.
Ha csak a bolgárokkal hasonlítjuk össze magunkat - hiszen ők is jónéhány fiatal játékost vetettek be -, azt gondolom, hogy érezhető volt az, hogy más szinten van a két csapat, és maguk ezek a játékosok is más szintet képviselnek.
Úgyhogy ez mindenképpen előremutató, és én is azt gondolom, hogy szép jövő előtt áll a válogatott hosszú távon is. Én pedig bízom benne, hogy ameddig még én is a válogatott keretének tudok tagja maradni, addig itt a közeljövőben is komoly sikereket fogunk tudni elérni.
A keret új kapusáról, a 2002-es születésű Hegyi Krisztiánról
- Testközelből most láttam először. Korábban azért próbáltam az U21-esek edzéseit figyelgetni, hogyha éppen nem ütközött a mienkkel és nézegetni, hogy a feljövő nemzedék majd majd mikor érhet el felnőtt válogatottságig, mikor tudnak hozzánk csatlakozni, milyen szinten vannak. Illetve nyilván a válogatottban játszott mérkőzéseit azért jobban tudtam követni és néhány jelenetet a West Hamben bemutatott védéseiről azért az interneten is láttam. Azt gondolom, hogy jó úton halad, egy nagyon tehetséges srác, az elmúlt időszakban meg is erősödött, úgyhogy szép jövő áll előtte. A munkamorálja is teljesen rendben van, látszik, hogy szeretne napról napra jobb lenni, én azt gondolom, hogy jó helyen van. Viszont nyilván most a következő lépés majd nagyon fontos lesz neki, hogy tényleg, amikor a felnőtt futballba be tud lépni, akkor ott mennyire zökkenőmentesen fog menni neki az átállás, az elején milyen teljesítményt fog tudni nyújtani, bent tud-e ragadni a kapuban.
És hogy ha ez így történik, akkor azt gondolom, hogy az ő személyében van egy olyan fiatal tehetség, aki akár majd évekre megoldhatja a kapuskérdést a válogatottban.
Az "EL-hősök" kiállításról és Bayer Leverkusen elleni párharcról
- Egy nagyon felemelő érzés volt belépni a kiállításra, és ahogy a képsorokat az ember újra nézte, ahogy elolvasgattam, hogy a mérkőzésekről milyen összefoglaló van írva, akkor azért úgy előjöttek az emlékek, az élmények, és hát tényleg azért azt gondolom, hogy ez egy emlékezetes csoportkörös szereplés volt, tényleg megannyi nagyon szép élmény fűződik hozzá. Úgyhogy jó szívvel néztem végig, és idéztem fel újra ezeket a pillanatokat. Azt ugye nyilván nem lehet elvitatni, hogy hatalmas dolgot értünk el, de azért maradt bennünk hiányérzet, hogy a nyolcaddöntőt nem tudtuk még szorosabbá tenni.
(...) Gondolom, hogy arról kellene beszélni, hogy esetlegesen a továbbjutásra lett volna esély, de szerintem nem volt. A két mérkőzést látva szerintem nem lett volna reális, de talán azért a gólszerzés, az, hogy a játék képét tekintve egy picit közelebb legyünk, és adott esetben kellemetlen perceket tudjunk nekik szerezni, az talán benne lehetett volna még, úgyhogy ebből van egy kis hiányérzet bennünk.
De most ezt már le kellett zárni, előre kell nézni, és nyilván ahogy a vezetőedző is mondta, új célokat kell kitűzni magunk elé.
(Fotó: fradi.hu)
A MOL Fehérvár elleni bajnokiról
- A válogatott szünet előtti néhány mérkőzés azért nem úgy sikerült, ahogy azt elvárjuk magunktól, és ahogy azt elvárják tőlünk. Szerintem jó volt mindenkinek, hogy most lehetett egyet szusszanni, kicsit ki lehetett tisztítani a fejeket, a test pedig felfrissülhetett. A többiek néhány nap szabadság után vetették bele újra magukat a munkába, mi pedig a válogatottból visszatérve tegnap kezdtünk el dolgozni, úgyhogy most van még néhány napunk felkészülni a vasárnapi találkozóra. A Vidi ellen mindig rangadót játszunk, mindig felfokozott a várakozás, és egyértelmű, hogy most ezen a mérkőzésen ki kell jönnünk abból a gödörből, amibe azt gondolom, hogy azért belekerült itt az elmúlt hetekben a csapat.
Újult erővel, magas motiváltsággal pályára lépve nem szabad, hogy problémát okozzon nekünk ez a találkozó, mivel nem titkolt célunk a bajnoki cím megszerzése, és aki bajnok akar lenni, azért annak a hazai mérkőzéseit és az ilyen mérkőzéseket nyerni kell, úgyhogy csak az lebeghet a szemünk előtt, hogy begyűjtsük a három pontot. Azt gondolom, hogy éppen itt is van ennek az ideje.
