A válogatottba frissen behívott Bárány Donát a DVSC-podcastben nyilatkozott eddigi pályafutásáról, a nehézségek leküzdéséről és a Loki eddigi szerepléséről - írta a dvsc.hu. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből.
A behívóról
- A legnagyobb álom, ha valaki Magyarországon elkezd focizni, hogy egyszer a válogatottba oda tudjon érni, úgyhogy nagyon örülök neki. Reggel, mivel nem volt edzés, még aludtam, akkor jött a hívás, de nem vettem fel. Aztán WhatsAppon kaptam egy üzenetet, hogy az MLSZ-től kerestek, és akkor egyből visszahívtam a számot. Akkor már bizakodtam valamennyire, és amikor kiderült, hogy tényleg erről van szó, nagyon örültem - kezdte a beszélgetést Bárány, hozzátéve, ezt követően egyből felhívta a családtagokat és a menyasszonyát, és elújságolta nekik az örömteli hírt.
- Nem számítottam rá, hogy most fog megtörténni a behívó. Talán most volt először olyan, amikor egyáltalán nem gondoltam rá vagy nem törődtem vele. Nyilván, ha mondják az emberek, akkor úgyis benned van tudat alatt, hogy hátha bekerülsz, és ha nem is volt mindig reális, attól még benned van.
Az előző alkalommal, a legutóbbi kerethirdetésnél tudtuk, hogy Varga Barnabás nem tud játszani az örmények elleni mérkőzésen, ott nagyobb esélyt láttam rá. Úgy voltam vele, hogy ha ott nem, akkor most nem hiszem, hogy be fognak hívni, de szerencsére nem így történt.
Sérülésekről, nehéz időszakokról
- A sérülések és műtétek időszaka nagyon nehéz volt. Már az NB II-es idényünk végén elkezdődött, aztán az első NB I-es szezonom teljesen ráment, és ezáltal ki is kerültem a kezdőből. Talán még a következő évem is ráment - gyakorlatilag két évig volt gond a műtétek, sérülések miatt. Nagyon nehéz időszak volt, de a családom tartotta bennem a lelket, szerintem ők is el tudják mondani, hogy nem csak nekem volt nehéz - nekik is, mert rájuk támaszkodtam, és látták rajtam, hogy nem vagyok jól.
Akkor a legnehezebb, amikor megtörténik maga a sérülés, mert nem tudod, mennyi idő lesz. A bizonytalanság a legrosszabb.
- Utána, amikor látod, hogy egyik lépés után jön a másik, már legalább valamibe tudsz kapaszkodni. A műtétnél, amikor mész a beavatkozásra, még nagy a bizonytalanság, de amikor megvan, akkor legalább az van benned, hogy ezen már túl vagy. Aztán jönnek az első lépések, majd az első kocogás, és mindig ad egy kis erőt. Minél közelebb vagy a visszatéréshez, annál motiváltabban tudsz hozzáállni és annál könnyebb lelkileg is.
A Loki remek szezonjáról
- Valamilyen szinten igaz, hogy ez jelenleg egyfajta felülteljesítés, nyilván nem az első helyre vártak minket.
A tavalyi szezon után az első számú cél a bennmaradás volt, és még mindig úgy gondolom, hogy amíg nincs meg a 40 pont, addig ez a legfontosabb, és csak utána lehet nagyobb célokat kitűzni. Minél hamarabb éred el a 40 pontot, annál nagyobb célokat lehet kitűzni.
- Egy folyamatosan fejlődő csapatról van szó; láttuk, honnan indultunk nyáron, sokat tudtunk előrelépni, de nyilván még nem eleget ahhoz, hogy reálisan beszélhessünk a dobogóról.
Tanulmányairól, a sportközgazdász mesterszakról
- Most következne nekem az államvizsga, a szakdolgozat-védésemmel együtt, úgyhogy ez most húzósabb időszak. Remélem, sikerül, de mivel labdarúgó vagyok, jelenleg az elsődleges a labdarúgás, és mellette, ahogy tudok, haladok az egyetemmel. Szerintem elég jól állok, eddig csak egy fél évet csúsztam, mert nem mindig volt időm vizsgázni, de - mivel ráérek -, szeretnék még jó pár évig focizni, emiatt nekem az egyetem arra szükséges, hogy legyen papírom, miután abbahagyom a labdarúgást. Az alapszak már megvan, és most nyilván szeretném a mestert is megcsinálni, és utána majd meglátjuk, ha ez sikerül, hogy még mit tudok elvégezni. Szeretnék majd néhány MLSZ-es vagy UEFA-s képzésen is részt venni, hogy minél több mindenhez értsek a focin belül. Játékosként sok mindenre van rálátásod, de mégsem ebben dolgozol minden nap, tehát muszáj, ha ilyen munkát szeretnél végezni a pályafutás után, hogy máshol is otthon legyél, és magabiztosan mozogj ebben a környezetben.
Jövőbeli célokról
- Elégedett vagyok, mert amikor elkezdtem focizni, nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Bíztam benne, hogy az NB II-ben meg tudok ragadni, azt éreztem magamban. Aztán egyik lépcsőről a másikra haladva jól sikerültek a lépések, és egy szezon után tudtam az NB I-be jönni. Az NB I-ben is az első két nehéz év után elkezdett rendeződni minden, és ilyenkor mindig új célt tűztem ki.
Az egyik nyilvánvalóan a válogatott volt, és még mindig az, hiszen nem léptem pályára. Jó jel, hogy behívtak, de szerintem ez még nem elég. A másik célom pedig az, amit soha nem titkoltam: egyszer szeretném külföldön kipróbálni magam.
- Ettől függetlenül nagyon jól érzem magam Debrecenben, innen indultam, és itt kaptam meg mindent, ami a focihoz szükséges.
A teljes beszélgetés:
