2017. április 11-én este, néhány perccel hét óra után a Borussia Dortmund játékosai a rutinjukból fakadó elszántsággal vegyes nyugalommal szálltak fel a csapatbuszra. Másfél óra volt hátra az AS Monaco elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőig. Ugyan több fiatal is szerepelt a dortmundiaknál, a gárda magja évek óta együtt játszott, és rengeteg ehhez hasonló vagy még fontosabb meccsen lépett már pályára.
A busz lassan kigurult a csapat Dortmund délkeleti részén fekvő szállodájának parkolójából, mintegy tíz kilométernyire a stadiontól. A jármű negyed nyolckor kifordult a hotel előtti útra. Néhány másodperccel később elhaladt egy sövény mellett.
Hirtelen hangos durranásokat lehetett hallani.
Egy pillanatra néhányan azt gondolták, az ellenfél szurkolói kövekkel dobálták meg a buszt. Nem ez lett volna az első ilyen alkalom: időnként, a rázósabb idegenbeli mérkőzések alkalmával a rivális drukkerek igyekeztek üvegekkel vagy festékbombákkal ráijeszteni a vendégekre. Ezért gondolják azt egyesek, hogy ezeket a járműveket golyóálló üveggel kellene felszerelni. Ez azonban biztonsági okokból törvénybe ütközik: ha egy busz balesetet szenved, az utasoknak az ablakok kiütésével kell kimenekülniük. Ezért a Dortmund autóbuszának ablakai sem voltak golyóállók.
Viszont biztonsági üvegből készültek, ezért amikor a játékosok meghallották a csörömpölést, tudták, hogy szó sincs kődobálásról, hanem valami rendkívüli erővel találta el a buszt. A levegőben vasszögek repkedtek.
A Dortmund spanyol védője, Marc Bartra vérzett.
A járművön terjengő szagból a futballisták arra következtettek, hogy robbanás történt. „Gyerünk, gyerünk!” – kiabálták a buszsofőrnek. A vezető gyorsított, rákanyarodott egy forgalmas, kétsávos útra, és addig haladt rajta, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy már nincs veszély. Ezután megállt, hogy megnézze, mi van a busszal.
De mi is történt pontosan? A rendőrök gyorsan kiderítették, hogy három, repeszekkel megtöltött csőbomba robbant fel az út mellett, amikor a busz arra haladt. A játékosok szerencséjére a középső pokolgépet túlságosan magasan helyezték el, így az nem találta el a járművet – ha nem így lett volna, több utas is súlyosan megsérülhetett, vagy akár meg is halhatott volna. De ki állt a támadás mögött? Közvetlenül az esetet követően a legtöbben terrorakcióra gyanakodtak. Nem lehetett nehéz erre a következtetésre jutni, különösen Németországban. 2015 novemberében három ember halt meg a Stade de France-hoz közeli öngyilkos merényletekben a német és a francia válogatott barátságos mérkőzése közben, így mindenki tudta, hogy a futballmeccsek a terroristák célpontjai lehetnek. A Dortmund elnöke, Reinhard Rauball, aki maga is ott volt Párizsban, úgy fogalmazott, „a politikusaink és a társadalmunk” feladata, hogy elejét vegyék az újabb akcióknak, Hans-Joachim Watzke, a klub ügyvezetője pedig ezt mondta a játékosoknak: „Bizonyítsuk be, hogy társadalmunk nem adja meg magát a terroristáknak.”
Tíz nappal később Rauball, Watzke, a klub játékosai és szurkolói is megtudták, hogy a támadás nem a társadalom vagy az ország, hanem kifejezetten a Borussia Dortmund ellen irányult. Indoka pedig nem valamilyen ideológia volt – hanem a pénz.
Ahhoz, hogy megértsük ezt – már amennyire egy egészséges gondolkodású ember megérthet egy ilyen cselekményt –, meg kell néznünk a Dortmund részvényárfolyamának alakulását. A papírok ára 2009-re 0,93 euróra zuhant, Klopp érkezése és a sikerek azonban a tőzsdén is éreztették hatásukat: 2014- re a részvények ára átlépte a négyeurós határt, 2016-ban pedig már öt eurót kértek a papírok darabjáért. Emiatt fogant meg a rettenetes terv a 28 éves orosz származású német férfi, Szergej agyában. Kölcsönt vett fel, és jelentős mennyiségű úgynevezett „opciót” vásárolt Dortmund- részvényekre. Az opció leegyszerűsítve annyit jelent, hogy ha a részvény ára hirtelen zuhanni kezd, a tulajdonos jelentős profithoz jut. Szergejnek már csak azt kellett elérnie, hogy a Dortmund-részvények ára rövid idő alatt nagyot essen. A nyomozás megállapította, hogy a férfi úgy gondolta, ha megsebesít vagy megöl néhány játékost, eléri a kívánt célt.
A támadás napjára szobát foglalt a csapatnak is otthont adó szállodában. A robbanásokat követően a legtöbb vendég kirohant a hotelből, hogy megnézze, mi történt. Szergej viszont besétált az étterembe, és steaket rendelt. (Két héttel azután, hogy a rendőrség letartóztatta, a Dortmund részvényeinek ára tizenöt év után először hat euró fölé emelkedett.) A támadást követően a Borussia-szurkolók összefogtak, ami hatalmas publicitást kapott. Mivel a Monaco elleni mérkőzést másnapra halasztották, sok francia drukker a városban ragadt.
A #bedforawayfans (ágyat a vendégszurkolóknak) hashtag használatával a helyiek szállást és ennivalót kínáltak nekik. Még a Real Madrid legendás kapusa, az akkor már az FC Portóban játszó Iker Casillas is Twitter-üzenetben üdvözölte a Dortmund-drukkerek gesztusát. „Ilyenek a mi szurkolóink – írta később Sahin egy megindító cikkben a The Players’ Tribune-ban. – Tudták, hogy ami aznap történt, az fontosabb, mint a futball. A Dortmund hívei egyszerűen ilyenek. Tudom, mert én is az voltam egész életemben.”
A könyv megvásárolható a Sportkonyvek.hu webshopjában, az alábbi linken keresztül: https://bit.ly/3DZJoAy
