Pintér Ádám, az Európa-bajnokságot megjárt, 29-szeres válogatott labdarúgó Balassagyarmatról indulva a spanyol első osztályig jutott el. Ma az MTK Budapest és a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia nagykövete, és saját példáján keresztül igyekszik segíteni a gyerekeknek és szülőknek, hogy megbirkózzanak az élsporttal járó kihívásokkal.

1. Konkrét cél nélkül nehezebb nap mint nap áldozatot hozni

Pintér számára nehéz volt gyerekkorban a sok egyedüllét, de van valami, ami segített átvészelni. „Kisebb gyerekként rengeteget ültem a buszon, és sokszor nehezen viseltem a távollétet, hiányzott a család az edzőtáborokban, a rengeteg utazás alatt – emlékszik vissza. – Ha van egy közös cél és szülői támogatás, könnyebb átvészelni a nehezebb napokat. Nekem már 10 évesen az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer Spanyolországban szeretnék játszani. Ez kellett ahhoz, hogy míg a társaim a nyáron a strandon játszottak, télen pedig sítáborokba jártak, addig én a kánikulában izzadva, télen a hóban, lefagyott lábakkal eddzek nap mint nap, éveken át.”

2. A szülők feladata támogatni, és nem edzőként viselkedni otthon is

A szülő sokat tehet azért, hogy segítsen gyermekének átlendülni a sporttal járó holtpontokon, de árthat is, ha rosszul közelít. Van olyan gyermek, aki a kritikát is jól fogadja, mást viszont nem az visz előre, ha kiemelik a hibáit, és inkább támogatásra vágyik. „A legtöbb gyerek segítséget, támogatást, nyugalmat vár otthon és nem azt, hogy még egy edzőt kapjon, aki utasítgatja. Persze lehet és kell is a sportról beszélni, de a legfontosabb megtalálni a közös hangot” – mondta el Pintér Ádám. Úgy véli, az segíthet leginkább, ha a gyerek tisztában van azzal, hogy minek mi a következménye. „Azt a bizonyos gyeplőt úgy kell fogni, mintha egy galambot tartanánk a kezünkben. Ha túl szoros, ártok neki. Ha túl laza, elrepül” – fogalmaz a sportoló.

3. A győzelem helyett a fejlődésre koncentráljunk

Mindenki szeret győzni, de gyermekkorban nem ez az elsődleges cél. „A belső motiváció nagyon fontos, hogy a gyerek nyerni akarjon a meccsen. Azonban sokkal fontosabb a sportolóvá válás útján a fejlődés iránti vágy. A szülőknek is érdemes ezt megérteni: akkor fogsz tudni győzni a hétvégi meccsen, ha hétköznap mindent beleadsz, hogy fejlődj” – emeli ki Pintér Ádám.

4. Az edzéseken túli extra munka emelhet a „többiek” fölé

Pintér Ádám szerint annak, aki igazán sikeres profi sportolóvá akar válni, extra „munkát” kell vállalnia. „Emlékszem, gyerekként ugyan volt biciklim, mégis mindenhova futva jártam.

Tanultam, hogyan osszam be az erőmet, próbáltam, hogyan tudnék tovább gyorsan futni” – emlékszik vissza. Szerinte fontos megmutatni az élsportra készülő gyermeknek, hogy ha „csak” ugyanannyit tesz bele az edzésbe, mint a csapattársa, akkor ugyanannyit tud majd a meccsen is.

5. Aki nem tud ellazulni, nem tud megfeszülni sem – kell idő a pihenésre

Az extra munka nem jelenti, hogy nem hagyunk időt a pihenésre – oda kell figyelni arra, hogy az iskola, edzések mellett a fiatal sportolónak legyen ideje a pihenésre, feltöltődésre. Ebben nagy szerepe van annak is, milyen iskolát választ a család. „Ha egy tehetséges gyerek élsportra készül, az iskolaválasztásban is érdemes figyelembe venni mindezt. Fel kell mérni, milyen képességei vannak a gyermeknek és közösen olyan iskolát választani, ami nem túl gyenge és nem is túl erős, hogy maradjon elég energia, kedv, idő a sport mellett a tanulásra is – összegezte Pintér Ádám. – Szerencsére a futballban most már van jó néhány olyan akadémia, ami könnyebbé teszi a tanulás és a tudatos sport összeegyeztetését, de ezek között is vannak különbségek”. Mint elmondta, az MTK például ún. „nyitott akadémiai” modellt valósít meg, ahol a gyerekek alapesetben otthon laknak, így mindenki maga választhat hozzá illő iskolát, megmarad a kapcsolata a külvilággal, miközben minden segítséget – mentorálást, étkezést, tanulási lehetőséget – megkap az akadémia falai között.

6. Biztassuk a gyerekeket, hogy merjenek hibázni

Ha egy sportoló mindig attól fél, hogy valamit elront, sosem fogja kihozni magából a maximumot és nem is fogja élvezni a játékot. „Azt tanácsolom mindenkinek, hogy merjen hibázni, és főleg a szülőknek, hogy erre biztassák a gyerekeket is. A hiba része a játéknak és segít a tanulásban, viszont a rettegés a hibától blokkolja a kreativitást, visszaveti a teljesítményt. Az, hogy valaki fegyelmezett a pályán, nem jelenti azt, hogy nem lehet egyéniség, ne próbálhatna meg egy-egy trükköt, lövést” – foglalta össze a volt válogatott középpályás.

7. Tudatosan, és ne szurkolói szimpátia alapján válasszunk csapatot

Ádám azt tanácsolja, hogy a klubválasztásnál ne az legyen a szempont, hogy melyik a család kedvenc csapata, hanem az, hogy milyen az edző, a közösség, a klub körüli hangulat: „Ha van mód arra, hogy csapatot válasszon a szülő, érdemes megnézni egy edzést, beszélni az edzővel vagy más szülőkkel is. Érdemes megnézni azt is, hogy utánpótlásban az utóbbi években mit tett le az asztalra a klub.”

8. Elkerülhetetlen a nyelvtanulás

Pintér Ádám saját tapasztalatai alapján nagyon fontosnak tartja a nyelvtanulást a külföldi sportolói karrierhez. Ő maga úgy került ki Spanyolországba 22 évesen, hogy ott egyszerre tanult angolul és spanyolul az edzések mellett. Ma már ez még inkább fontos, már itthon, de külföldön is nemzetközi a közeg. Aki nem tud legalább alapszinten angolul, hátrányba kerül majd, mert lehet, éppen emiatt kap kevesebb játéklehetőséget. „Nekem azt mondta a spanyol edzőm, hogy a hangod gyorsabb a labdánál. Így amíg nem tanultam meg legalább alapszinten kommunikálni a döntően spanyol ajkú csapattársaimmal, nem küldött pályára, még akkor sem, ha ott lett volna a helyem.”

9. Meg kell élni az élményeket, sikereket

2008-ban az MTK a török Fenerbahçe csapata ellen állt ki Isztambulban, miután éppen az akkor 19 éves Pintér Ádám góljának is köszönhetően jutottak túl az előző kör riválisán. A fiatal futballistát lenyűgözte az az elismerés, biztatás, hatalmas szurkoló tömeg, ami a játékosokat körbe vette, még úgy is, hogy mindez döntően az ellenfélnek szólt. „Már a bemelegítésnél olyan lendülettel szurkoltak, amit fantasztikus volt átélni. Fiatalon tudtam, hogy hova szeretnék eljutni a sportban, de az az élmény nagyon motiváló volt, hatalmas lendületet adott. Akkor jöttem rá, milyen sokat jelentett nekem korábban is, hogy együtt tudtunk örülni a sikereknek a családdal, szülőkkel, barátokkal” – idézi fel a sportoló.