Garics Györgynek élete egyik legnehezebb pillanatában, alig pár nappal édesapja elhunytát követően kell Ausztria színeiben szembenéznie szülőhazájával, Magyarországgal.

Az osztrák Kurier készített hosszabb interjút a szombathelyi születésű és a német Darmstadtban futballozó jobbhátvéddel, a beszélgetésből idézünk az alábbiakban.

Ebben a helyzetben is kiállt a média elé, miért?

- Mert így akartam. Nem akartam viszont azt, hogy megmagyarázzák, mi van velem, a saját szavaimmal akartam elmondani. A halál sajnos az életünk alapvető része, mindenkinek el kell mennie egyszer.

Volt lehetősége látni az édesapját?

- Igen, volt egy napom elutazni, elvezettem Magyarországra. Kitartóan küzdött, de végül békére lelt. Ő volt az első ember, aki támogatott abban is, hogy ott legyek az Eb-n. Június 8-án beszéltünk telefonon, miután megérkeztünk Franciaországba, mondta, hogy figyelni fog. Június 9-én meghalt...

Nem kell már elmennie az Európa-bajnokság alatt?

- Nem. Egyszer, egy szép napon és egy szép helyen beszéltünk már erről az édesapámmal. Nem lesz temetés, az Eb után hamvasztást tartunk majd.

(…)Magyarnak, osztráknak vagy olasznak vallja magát, lévén Magyarországon született, osztrák színekben játszik, de évek óta Olaszországban él?

- Egy kicsit mindegyiknek, mindenhonnan hoztam magammal olyan dolgokat, amire büszke vagyok, és amit már senki nem vehet el tőlem. Mindenhonnan próbáltam a legjobb dolgokat ellesni. Ha a mentalitásról kellene beszélnem, akkor azt mondom, a németek tudnak dolgozni, az olaszok viszont élni. Ez az oka annak, ha befejezem a futballt, akkor Olaszországban, azon belül is Bolognában fogok letelepedni, de biztosan visszajárok majd Bécsbe is, mert a feleségem bár olasz, de imádja az osztrák fővárost.

Le tudná írni a magyarok mentalitását?

- Megvan az oka annak, hogy az osztrák-magyar monarchia nem tudott egyben maradni… Magyar vagyok és osztrák vagyok egyszerre. Megvannak az okai annak, miért fogadtam el az osztrák útlevelet. Itt elfogadtak, amit köszönök, megvan az oka, miért nem döntöttem végül Magyarország mellett.

Miért?

- Nem törődtek velem igazán. Az édesapámnak is volt gondja elég a szövetséggel. Amíg nem játszottam le az első Bundesliga-meccsemet Ausztriában, senki nem keresett Magyarországról. Csak akkor kellettem volna, amikor már jól mentek a dolgok, akkor hívtak, de már késő volt. Mindez a tiszteletről és az elismerésről szólt számomra. Nem a pénzről szól, ha csapatot választasz, hanem az érzésről, hogy tudod, valóban téged akarnak. Ha visszatekintek a történtekre, szerintem jól döntöttem.

Most már megbékélt Magyarországgal?

- Igen, a fájdalom már a múlté.

Hogyan veszik észre a "magyar énjét"?

- A feleségem szokta mondani, hogy olyan vagyok, mint egy kaméleon, tudok alkalmazkodni. Hogy honnan tudod, hogy egy magyar emberrel állsz szemben? A temperamentum, a büszkeség és a makacsság nagyon jellemző ránk. Meg az, hogy az egyszerű dolgoknak is nagyon tudunk örülni.