Az esélytelenek nyugalma, az ellenkező szemszögből pedig az esélyesség terhe. Sokszor használjuk a futballban ezeket a kifejezéseket, de mit is jelentenek valójában? Miért akkora teher esélyesként megnyerni egy meccset, és mitől kap szárnyra egy előzetesen gyengébbnek titulált csapat attól, hogy senki nem vár el tőlük semmit? Az elmúlt időszakban a Ferencváros hazai bajnokságban mutatott kezdeti gyengébb formája miatt is sűrűn előtérbe került a téma, de a magyar válogatott csütörtöki, Örményország elleni vb-selejtezős találkozója előtt is aktuális mindez, így ezúttal az ehhez kapcsolódó kérdéseket jártuk körbe Nagy Enikő sportpszichológussal.
Cikkünkben szó lesz arról, hogy
- miért csendes gyilkos a kötelező győzelem kifejezés
- miért jó, hogy Örményországban lesz a következő magyar válogatott meccs, amely nagyon sokat érhet
- miért nem szabad a kardunkba dőlni, ha az első találkozó után nem lesz még meg a biztos 2. hely.
- miért nem kereshet kifogásokat egy külföldi labdarúgó a magyarszabály miatt
- mihez kell mentálisan elég érettnek lenni egy Fradi-játékosnak
- és miért könnyebb egy magyarnak egy NB I-es meccs, mint egy külföldinek.
Szakértőnk: Nagy Enikő, sportpszichológus
A labdarúgás minden szegmensében dolgozott, több kutatást is végzett a tehetségek kiválasztásának folyamatában, a Bozsik Labdarúgó Akadémia főállású pszichológusa volt. Háromszor is végig kísért csapatot az NB I-es feljutásig és a magyar első osztályban is számítottak rá. A Nyíregyházánál, a Balmazújvárosnál és az MTK-nál is dolgozhatott. Az utóbbi években egyénileg foglalkozik sportolókkal.
Az érem egyik oldala
- Ez a téma azért érdekes, mert ezzel lehet a kétkedőket meggyőzni, hiszen jól láthatóvá válik, hogy lelkileg is történik valami a sportban, ami az egyik csapatot "megnyomja", míg a másikat felemeli - kezdte a Csakfocinak Nagy Enikő. - Kezdjük az esélytelenek nyugalmával, amikor egy csapat megszabadul minden gáttól, nincs nyomás, félelem, elvárás. Mit hoz ez magával? Alapvetően bátorságot, ami egy plusz mentális tényezővé válik, és ami rögtön megjelenik a játékban, ezt úgy hívjuk, hogy "pozitív spirál fölfelé".
Elindul a bátor játék, a labdarúgó elkezdi élvezni, amit csinál, tele lesz önbizalommal, ebből jön a "flow" érzés, azaz a tökéletes pillanat állapota. Elfelejti, hol áll a tabellán, a pillanatnak él, csak azt érzi, hogy minden sikerülhet, és ez meg is jelenik a pályán.
- Azt fontos hangsúlyozni, hogy ez csak akkor fog hatni, ha a fizikai, technikai, taktikai képességek és tudás megvan mögötte. Ekkor ad erőt a lelki biztonság.
És a másik oldal
A negatív spirál ott kezdődhet el, hogy a kötelezőnek mondott győzelemnél maga a siker nem okoz örömet, hiszen azt mindenki elvárja, a vereség viszont kudarcélménnyel, szégyennel jár, és ez utóbbi az egyik legnehezebben elviselhető érzés.
- Főleg egy sportolónál, aki a sikerre van kondicionálva. Mi történik ilyenkor? Megindul a félelem, lassabbak lesznek a döntési folyamatok, jönnek a hibák, nem alakul ki a flow, és jön az érzés, hogy nem is értjük, valami, amit máskor könnyedén meg tudunk csinálni, most miért nem sikerül. Ezt nagyon nehéz kézben tartani, megállítani, felismerni.
Közbeavatkozni tehát nem könnyű, ezért a legcélravezetőbb, ha el sem jut ehhez az érzéshez egy csapat. De hogy lehet ezt elérni?
- Ez a lelkiállapot, hogy győzelem esetén nem várható siker, nincsenek érzelmek, már sokkal hamarabb elkezdődik, mint maga a meccs - egy kapott gól már csak a döfés, ami elindítja a még mélyebbre zuhanást. Ezért nagyon fontos a találkozóra való felkészülésnél a kommunikáció a stábon belül, a játékosok állapotának figyelése, különböző célok felállítása, mert ez a "kötelező győzelem" kifejezés egy csendes gyilkos.
A játékostól a motivációt és a játék szépségét is elveszi, hiszen munkaszerűvé teszi számára a meccset. Ennek elkerüléséhez elengedhetetlenek a jó karakterek, akik a maguk oldalára fordítják a nyomást, ebből hajtóerőt formálnak, és akkor a legjobbak, amikor a legnagyobb nyomást érzékelik - vízilabdában klasszikusan ilyen típus Manhercz Krisztián. Egy ilyen játékos ezt a folyamatot meg tudja állítani.
- Mi a különbség aközött, hogy egy edző azt hajtogatja, hogy "hétvégén győznünk kell" vagy azt, hogy "megmondom, a hétvégén hogyan fogunk győzni"? - teszi fel Nagy Enikő a nem is olyan költői kérdést.
A válasz kézenfekvő lehet, de jól mutatja a kommunikáció fontosságát: az első esetben az edző a játékosoktól várja a megoldást, a másodikban pedig útmutatót ad a sikerhez.
- Egy nyomáskényszerben lévő csapatnál azt a kommunikációt kell alkalmazni, hogy "így fogunk győzni, ezzel a taktikával, ezzel a letámadással stb."
Ha egy játékos folyamatosan azt hallja, hogy győzni kell, akkor az olyan, mintha kapna egy hátizsákot, amibe minden egyes ilyen mondattal beletesznek egy téglát, és mire kiér a meccsre, már van lelkileg 20 kiló rajta.
- A "megmondom, hogyan győzünk" kommunikációval viszont megoldást, ezzel pedig önbizalmat adunk neki. Emellett az is fontos, hogy minden ilyen meccsre kisebb célokat tűzzünk ki, amiket a játékosoknak teljesíteniük kell, hiszen egyrészt fejlődni tényleg mindig lehet valamiben, másrészt pedig ezzel, hogy fókuszt, külön feladatot adunk a sportolónak, ott tartjuk a jelenben, és azzal foglalkozik majd, ami a mikrofeladata.
Válogatott: Jobb máshol, ha nagy a tét?
Nagyon fontos mérkőzések várnak a magyar válogatottra ezen a héten. A mieink a következő találkozókon bebiztosíthatják a pótselejtezőt jelentő második helyet. Amennyiben Marco Rossi csapata győz Örményországban, míg Portugália három pontot szerez Írországban, úgy az utolsó meccs előtt meglesz már a vágyott pozíció. Más esetben a magyar-írnek még komoly tétje lesz. A szurkolók részéről érthetően óriási a várakozás, ez segít vagy ellenkező esetben, nehezíti egy csapat helyzetét?
- Az most jót is jelenthet, ha a magyar csapat egy-két nappal előbb elmegy Örményországba, és együtt van, a játékosok csak egymásra figyelnek. A meccs előtt a közegnek inkább csak a nyomása érződik, ekkor még nincs meg az a 12. játékos érzés. Aztán persze egy meccsszituációban már nagy felhajtóerő a szurkolósereg, és sokat hozzá is adhat a csapat teljesítményéhez. De azért az az ideális, ha előtte csak a feladataikra tudnak koncentrálni, és más nem viszi el a fejüket.
A helyzetünk úgy is alakulhat, hogy bár az első meccsen esélyünk van a pótselejtező bebiztosítására, ezzel saját hibánkból nem tudunk élni. Ilyenkor is megvan, mire érdemes figyelni.
- Ha így alakulna, és az első eséllyel nem élünk, attól még a következő mérkőzés is egy lehetőség. Tehát sok minden attól függ, hogy nézel a világra: benne ragadsz abban, hogy elrontottad az első lehetőségedet vagy előre nézel, mert jön az újabb? A félig üres vagy félig tele pohár klasszikus esete. A labdarúgóknak azt szoktam mondani, hogy nagyon ideális állapotban vannak, mert egy sportlövő egy rossz utolsó lövés után, amin elment a dobogója, akár éveket vár egy következő alkalomra, hogy nagy eseményen bizonyíthasson, de egy játékos azonnal tud javítani egy rossz passz, vagy egy rossz meccset követően.
Ahogy az életben, úgy a sportban sem mindig sikerül az első adandó esélyeddel élni, de addig, amíg van esélyed, bármi megtörténhet, erre így kell tekinteni.
Van-e magyarszabály átok?
Több klubnál is hallhattuk, hogy nem könnyű a külföldi játékosokkal megértetni, miért kell lecserélni őket vagy adott esetben miért játszik a posztjukon más magyar játékos, ha a teljesítményük egyébként nem lógott ki lefelé. Ennek a veszélyeit is kielemeztük.
Itt kezdődik, hogy valaki profi-e vagy sem. Olyan mentalitásnak kell meglenni a sportolóban, hogy "harcolok, mindent megteszek, amit csak kell, hogy engem ne lehessen kitenni a csapatból, mert én megmutatom az edzésen is, megmutatom akkor is, ha csak tíz percre tesznek be, hogy mit tudok." Ha valaki eljut például egy Fradiban való szereplés szintjére, akkor erre a mentális érettségre készen kell állnia, hogy nem mindig alanyi jogon jár a kezdő.
- Főleg a mai futballvilágban, ahol a kezdőcsapat és a cserék között már közel sincs akkora különbség, mint régebben. Ebbe bele kell érni, a sportban nincs olyan, hogy egyszer megcsináltam valamit, és legközelebb azt már nem fogom. Persze a sikereket meg kell élni, és akkor fontos a megelégedettség érzése, de a következő napon már újra bizonyítanom kell. Ezt minden nagy sportoló önéletrajzi könyve is megerősíti.
Külföldiként nehezebb az NB I-ben?
Az elmúlt időszakban sokszor érte az a kritika a Fradit, hogy az NB I-ben nem tudja megmutatni dominanciáját, de mi állhat ennek a hátterében?
- Egyrészt biztos, hogy van ennek egy szakmai oldala, amit sok ehhez hozzáértő szakember elemzett, azaz hogy más összetételben más típusú játékot kell játszania a csapatnak. De mentálisan is lehet előrébb lépnie a Fradinak. Valószínűleg a klubon belül is jobban számíthattak arra, hogy azok, akik ilyenkor, az élvonalbeli meccseken lehetőséget kapnak, meg akarják mutatni magukat.
A probléma az volt, hogy ezt ritkán láthattuk. Az NB I-es meccsekkel kapcsolatban előtérbe került kicsit a "szükséges rossz lélektana", ami szintén nem motiváló, mert elveszi az érzelmeket a játékból. Ezért könnyebb talán egy magyar játékosnak, aki jobban érezheti, hogy egy hazai bajnoki ellenféllel szemben megvívott meccs tudja ugyanazt az érzelmet adni, ezt egy külföldivel talán nehezebb éreztetni. Ilyen szinten egyébként szintén kell mentális érettség ahhoz, hogy egy játékosnak eszébe se jusson lebecsülni a másikat.
- Ilyet nem lehet tenni, egy játékos feladata, hogy kimenjen a pályára, és a saját teljesítményét megmutassa, ez ellenféltől független.
