1. félidő:

Melyik magyar válogatott erősebb, amelyik kijutott a 2016-os Eb-re vagy a mostani? Mi a különbség a kettő között?

- A 2016-os csapatból a komoly rutinnal rendelkező meghatározó játékosok - Király, Juhász és Gera - visszavonultak, a helyükre érkezőkkel azonban nem gyengültünk - kezdte Lang Ádám, az Omonia Nicosia 36-szoros válogatott védőjé a csakfoci.hu-nak. - Jelenleg a Gulácsi, Orbán, Szoboszlai, Kalmár alkotta tengely határozza meg főleg a csapat eredményességét. Más a stílusa a két válogatottnak. Most képesek vagyunk magasan letámadni, hatékony pressinget alkalmazni, amihez elengedhetetlenek a váratlan szituációkra villámgyorsan reagálni tudó futballisták. A különböző játékstílus ellenére mindkét válogatott eredményes volt.

A transfermarkt szerint jelenleg a 3. legértékesebb magyar védő vagy Willi Orbán és Kádár Tamás után. A játéktudást tekintve is benne vagy a legjobb háromban?

- Szerintem is reális ez a sorrend. Willi azért is jutott el ilyen magas szintre, mert Németországban nőtt fel, ott szocializálódott, teljesen másfajta gondolkodás jellemző rá, mint azokra a játékosokra, akik itthon kezdenek el futballozni. Nem fél a kudarctól, sikerorientált, totálisan komfortosan mozog a legkiélezettebb mérkőzéseken is, automatizmusként jönnek a mozdulatai. Kádár Tamás is fiatal korától kint játszik, ő is átvette azt a fajta pozitív gondolkodást, ami még akkor is igaz, ha most kisebb hullámvölgybe került.

A téged jól ismerők szerint képes vagy kiemelkedő teljesítményre, ugyanakkor korábban a semmiből voltak megmagyarázhatatlan hibáid, ami dekoncentráltságból eredhetett. Milyen mértékben tudtad ezt levetkőzni?

Vannak olyan játékosok, akik 19-20 évesen érett egyéniségek, nem kételkednek magukban, akkor sem, ha kicselezik, lefutják, lefejelik őket. Gyorsan elfelejtik a hibákat és nem csorbul az önbizalmuk. Én nem ilyen voltam.

- Mindig túlgondoltam egy-egy hibát, talán túlságosan is maximalista voltam, emésztettem magam, olvastam a kritikákat a sajtóban, a közösségi médiában. Ez hiba volt, mert így szinte soha nem tisztult ki a fejem. Ma már csak az érdekel, hogy az aktuális edzőm mit gondol rólam, neki akarok megfelelni. Hosszú volt az út, amíg ide eljutottam és egy mentáltréner is segített ebben. Nem foglalkozom a lényegtelen kritikákkal, nem gondolkodom hosszú ideig, egy-egy hibámon. Egy védő dolga egyébként sem könnyű, nálunk nehezebb helyzetben csak a kapusok vannak. Ha egy csatár kihagy tizenkilenc helyzetet, de a huszadikat beveri, ő a hős. Ha én egy meccsen tizenkilenc helyzetet jól oldok meg, de egyszer hibázom és abból gólt kapunk, akkor bűnbak leszek.

Ki a kedvenc védőtársad a válogatottban?

- Most nagyon komfortosan érzem magam a pályán. Intelligens társaim vannak, akik úgy reagálják le a különböző játékhelyzeteket, ahogy azt kell. Van egy alapvédekezésünk, de akkor sem pánikolunk, ha egy-egy váratlan szituációt kell megoldanunk. Williről már beszéltem, de említhetném Botkát vagy éppen Szalait is. Nagyon jól megértjük egymást, ami látszott az őszi eredményeinken is. Minden fejben dől el. Az alapképzést, a technikai, taktikai tudást mindannyian megkapjuk, de a legfontosabb, hogy mentálisan erős legyél, végig tudj koncentrálni, hiszen folyamatosan olvasni kell a játékot. Ha erre képes vagy mindig, nagy meglepetések már nem érhetnek.

Melyik szövetségi kapitány bizalmát érezted a leginkább és kinél indultál hátrányból?

- Először Pintér Attilánál voltam válogatott, az edzőmeccseken folyamatosan pályára léptem, majd az első tétmérkőzésen az északírek ellen kimaradtam a csapatból. Dárda Pálnál keveset játszottam, de a két fontos, finnek elleni meccsre berakott és mindkettőt megnyertük. Storcknál bizonytalanabbul indultam, nem voltam jó állapotban fejben. A norvégiai pótselejtezőn aztán én helyettesítettem Juhász Rolit és utána bennragadtam a csapatban. Az Eb jól sikerült, azt követően viszont volt egy féléves időszakom, amikor messzire kerültem önmagamtól, jogosan nem hívott a kapitány. A Leekens-időszak átmeneti volt, Marco Rossi pedig mindig számolt velem, amikor jó formában voltam.

Az előző Európa-bajnokság után az NB I-ből az egyik topbajnokságba sikerült igazolnod. Ezúttal is reális lehet, hogy az Eb-t követően egy erős bajnokságba kerülj?

- Az elmúlt másfél év jól sikerült, folyamatosan megkapom a lehetőséget és tovább tudok fejlődni.

A lehetőségek között szerepel nálad, hogy hazatérj az NB I-be?

- Mivel otthonról nem volt ajánlatom, nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor minden játékosnak az a célja, hogy minél erősebb bajnokság minél jobb csapatában játsszon. Nyilván egyszer majd annak is eljön az ideje, hogy hazatérjek, de az reményeim szerint nem az elkövetkező pár évben lesz.

Amikor az ETO-nál bemutatkoztál az NB I-ben, azt írtuk rólad, hogy a legnagyobb magyar védő tehetségek egyike vagy. Most 27 éves korodra ott tartasz, ahol szeretnél?

- Nem futottam be egyelőre azt a karriert, amit terveztem. Ahogy már említettem, fejben sokáig nem voltam kész játékos. Ezzel tulajdonképpen pár évet elvesztegettem, de még semmiről nem vagyok lekésve.

Mentálisan messze nem voltam olyan jó, mint például Szoboszlai Dominik. Ő 20 évesen ebben orbitálisan erős, nincs benne kétely a saját képességeit illetően. Ez óriási erénye, nem érdekli, ha hibázik egyszer, kétszer, háromszor, ugyanazt megpróbálja negyedszer is. Engem ennyi idősen még agyonnyomtak a hibák.

15-20 éve Magyarországról még lenéztük a ciprusi bajnokságot, aztán volt egy felfelé ívelő pályája a ciprusi focinak. Most hol tart a bajnokságuk összehasonlítva az NB I-el?

- Még most is jók a ciprusi klubcsapatok, az elmúlt 7-8 évben mindig volt legalább egy klubjuk a BL vagy az EL csoportkörében. Színvonalas és kiélezett a bajnokság, ami annak köszönhető, hogy a 12 csapat két kör után rájátszásban dönt a helyezésekről. Nagyon jó rendszernek tartom, hiszen rá vagyunk kényszerítve, hogy a bajnokság végéhez közeledve növeljük a teljesítményünket, mivel ekkor már folyamatosan topcsaptok ellen játszunk, ezáltal pedig mindig több együttes van harcban a bajnoki címért. Otthon az utóbbi években Fradi-Vidi versenyfutás van, de tavaly már nem volt, mivel a Fradi annyira kiemelkedett a mezőnyből és szerintem ebben a szezonban sem lesz vetélytársa.

Ennyi idő után már elmondhatod: Kolozsváron mi miatt robbant ki „háború” közted és a vezetőedző, Dan Petrescu között?

- Volt egy elképzelése, hogy milyen játékosokkal, milyen futballt akar játszatni, amibe én nem fértem bele. Ezzel nem is lett volna gond a részemről, ha ezt őszintén közli velem. A bajnokságban nem számított rám, a kupában berakott egy felforgatott csapatba, amely kikapott, utána pedig egyértelmű volt számomra, hogy bármi történik, nála én nem fogok játszani. Rendszeresen ott voltam a meccskeretben, de még a kispadra sem ültetett el, rendre a lelátón találtam magam. A negyedik-ötödik ilyen eset után mondtam neki, ha előre tudja, hogy nem számol velem, akkor inkább ne nevezzen a keretbe. Ezt azzal indokoltam, hogy a bajnokira készülő játékosok csütörtökön és pénteken lazát edzenek, szombaton meccs, vasárnap pedig pihenő. Mivel nekem a meccs mindig kimaradt, így tulajdonképpen hetente négy napon nem végeztem értékelhető edzésmunkát.

Ebből neki az jött le, hogy nem akarok eljárni a meccsek előtti összetartásokra, amivel telekürtölte a sajtót és én lettem a hülye Lang, aki ellentmond az edzőjének. A mai napig nem tudom, miért csinálta ezt velem, de ezek után nem láttam értelmét ott maradni.

2. félidő:

Hogyan jellemeznéd a magyar válogatott egységét, öltözői hangulatát a tavalyi horvátok elleni 3-0-s meccs után, és hogyan most ősszel?

- Nincs mit szépíteni, Horvátországban kudarcot vallottunk, az egyéni hibákból kapott gólok után teljesen elveszítette a hitét és az önbizalmát a csapat. Nagyon mélyen voltunk minden szempontból, ez érezhető volt az öltözői hangulaton is.

- Ebben az időszakban egy pillanatra sem vesztettük el a hitünket, még a hazai oroszok elleni mérkőzésen, 0-3-nál is hittük abban, hogy vissza tudunk jönni a meccsbe és 2-3 után majdnem összejött az egyenlítés. Az egész ősz során nagyon erősek voltunk mentálisan, ennek is köszönhetjük a sikereket.

A válogatott legnagyobb hiányzója egyértelműen Dzsudzsák Balázs. Neked hiányzik a csapatból?

- A sportban és talán az életben is feleslegesek a „mi lenne ha” kezdetű kérdéseken, helyzeteken morfondírozni. Én mindig a jelenre szeretek koncentrálni, így az a legfontosabb, hogy most is remek karakterek alkotják a válogatottat, a sikerek pedig önmagukért beszélnek.

Melyik magyar válogatott támadó ellen szeretnél legkevésbé játszani?

- Nikolics beindulásai minden védő dolgát megnehezítik. Mindig úgy mozog, hogy próbál eltűnni a védők perifériás látásából, emellett egy nagyon mozgékony, intelligens csatár, akit alig lehet követni. Sokkal nehezebb levédekezni őt, mint egy statikus, fizikálisan erős, de kevésbé mozgékony csatárt.

Marco Rossi szerint be kell utalni a kórházba, aki azt várja, hogy nyerjünk akár egy meccset is az Eb-n. Egyetértesz ezzel a megállapítással?

- A világ elitcsapatai ellen fogunk pályára lépni és természetesen egyik mérkőzésen sem mi leszünk az esélyesek. De ez egy olyan lehetőség lesz számunkra, amire egész életünkben vártunk. Remek élmény és óriási kihívás ekkora sztárok ellen játszani. Visszaigazolást kaphatunk, hogy mire vagyunk képesek a legnagyobbak ellen. Ki gondolta volna, hogy a Nemzetek Ligájában, az orosz, a szerb és a török válogatottat megelőzve megnyerjük a csoportunkat és feljutunk az A ligába. Bátrak, karakteresek voltunk és felborítottuk a papírformát. Jövő nyáron az Eb-n is mindent meg fogunk tenni, hogy meghökkentsük Európát.

Marco Rossit vagy Bernd Storckot tartod jobb szakembernek? Miben hasonlítanak és miben különböznek?

- Mindkettő remek edző, akik a végsőkig kitartanak az elképzeléseik mellett. Soha nincs bennük kétely azzal kapcsolatban, amit el akarnak érni.

Amiben különböznek, az a nemzetiségükből fakad. Storck a mérkőzéseken visszafogottabb, megfontoltabb, míg Rossira jellemző az olasz temperamentum: felháborodik, reklamál, extázisba esik, teljes mértékben átéli a meccseket. Nincs rá recept, hogy melyik a jobb, mindketten kijuttatták a válogatottat az Eb-re.

Ki a három legjobb edző, akivel együtt dolgoztál?

- Négyet mondanék. Rugovics Vendeltől nagyon sokat tanultam gyerekfejjel, rengeteget foglalkozott velem. Nem én voltam a legügyesebb, legképzettebb srác, de mindig harcoltam és nagyon akartam. Neki már „csak” annyi volt a dolga, hogy megtanítson futballozni. A felnőtt fociban az első meghatározó edzőm Pintér Attila volt, aki mindig a legapróbb részletekig, akkurátusan megtanította csapatainak a védekezést. Dárdai Palinak már a megjelenése is magával ragadó, lenyűgöző volt, ahogy fanatizált és ahogy pár nap alatt a legfontosabb játékszituációkat begyakoroltatta velünk. A negyedik pedig Marco Rossi, akinek a motivációs beszédei mindenkire nagy hatással voltak, emellett rövid idő alatt mindig maximálisan fel tudta készíteni a csapatot az adott ellenfélből.

Az Eb-re való kijutásért járó prémiumból mit tudnál venni, egy házat Budán, egy lakást Pesten vagy egy felső kategóriás autót?

- Jelenleg építkezés előtt állunk, úgyhogy meglesz a helye a prémiumnak.

Igaz, hogyha nem futballista lennél, akkor valamelyik küzdősportot választod?

- Mindig szerettem a küzdősportokat, de azt nem tudom, hogy versenyszerűen űzném-e. Önvédelmi edzésekre jártam, hogyha baj van, tudjak cselekedni. Ez egyfajta kevert harcművészet, igazából nem hasonlít egyik küzdősportra sem. Szerencsére eddig élesben még nem volt rá szükségem, hiszen az iskolán kívül soha nem verekedtem.

Azt is mondják rólad, hogy szociálisan érzékeny vagy, szívesen segítesz a rászorulókon.

- Ahogy idősödöm, ez egyre inkább jellemző rám, azóta pedig főleg, hogy tavaly megszületett a kisfiunk. Amikor tavasszal kirobbant a járvány, egyértelmű volt számomra, hogy szeretnék segíteni. Végül úgy döntöttem, hogy tableteket vásárolok a távoktatásban résztvevő, rászoruló gyerekeknek. Sokan vannak, akik önhibájukon kívül nem élhetnek olyan életet, mint mi, ezért kötelességünk segíteni.

PRIVACSEK ANDRÁS