Azt mondják, tavaly szinte el se mozdult a válogatottak mellől. Hány napot volt otthon és hányat edzőtáborban 2023-ban?

- A nagyválogatottnál 50-60 napot voltam tavaly, és mellette az U15-nél, meg az U16-nál dolgoztam, mindent összevetve talán 150 napot voltam a válogatottakkal. A 2024-es év viszont jóval húzósabb lesz, mint az előző volt - kezdte Kövesfalvi István, a magyar válogatott kapusedzője a csakfoci.hu-nak.

Márciusban elmegyek az U15-tel Törökországba, utána két napot itthon vagyok, majd elmegyek Belgiumba, onnan március 15-én hazajövök, 18-án meg utazok a felnőtt válogatotthoz. Összesen körülbelül hat napot leszek itthon a jövő hónapban.

- Ez a menetrend azért elég extrém, és a nagy része utazással telik, de az ennyire erőltetett menet nem túl gyakori. Persze nem kérdés, hogy hatalmas örömmel foglalkozom majd az utánpótláskorú kapusokkal, és a felnőtt kapusokkal egyaránt, a legnagyobb örömmel kiállok majd a mérkőzéseken a szakmai stábbal, eléneklem a himnuszt, otthon pedig a családtagjaimnak majd kirakok magamról egy képet az asztalra (nevet).

"Ma már olyan dolgokat is megengednek maguknak a fiatalok, amikért mi anno hatalmas nyaklevest kaptunk volna"

Sokáig ön volt Marco Rossi egyetlen magyar stábtagja. Miért esett önre a választás?

- 2019-ben, az Azerbajdzsán elleni mérkőzés előtt kerültem képbe Marco Rossinál. Akkoriban az U21-nél voltam, és felkért, hogy felmennék-e segíteni. Természetesen örömmel álltam a szövetségi kapitány rendelkezésére, és azóta itt maradtam, mert a felnőttek mellett olyan korosztályokkal foglalkozhatok (az U15-ös és az U16-os válogatott - a szerk.), melyek nem UEFA-játéknapokon érdekeltek, vagyis a mérkőzéseik nem ütköznek a nagyválogatott programjával.

A kapusok szezon közben a klubjukban készülnek, a válogatott szünetben pár nap alatt mit lehet hozzátenni a teljesítményükhöz?

- Nagyon rövid időm van, hogy belenyúljak a kapusok munkájába, és általában próbálom azokat a gyakorlatokat, edzéseket csinálni, amikkel a lehető legkevésbé mozdítom ki őket a megszokott rutinjukból. Ők egy évben körülbelül 300 napot készülnek a klubjukban, nekem így van maximum 50 napom, hogy mielőbb hozzásegítsem őket a legjobb formájukhoz. A válogatott mérkőzések előtt három-négy nappal megkapom őket, felkészülünk, majd jön egy mérkőzés. Utána az első napon regenerálnak, majd van kétszer-háromszor fél órám, hogy a soron következő összecsapásra is felkészítsem őket. Az lebeg a szemem előtt, hogy a kapusok minél gyorsabban 100 százalékos állapotban legyenek a válogatottbeli időszakok alatt.

Mennyit változott a kapusképzés az elmúlt 20-30 évben?

- Annak idején annyit mondtak nekem, hogy “Kavics, ha hazaadják a labdát, bármerre állsz, ki ne passzold senkinek, rúgj bele egy nagyot, és fuss vissza a kapudba! Az ellenfél majd jön bedobással, nekünk az jó!” Ma már ez teljesen másképp működik, igenis elvárás az, hogy a kapus lábbal átvegye a labdát, tájékozódjon, és a legpontosabban megjátssza a csapattársát. Fontos, hogy tudjon egy kapus mélységi passzt, vagy oldalpasszt adni, a lábbal való munka nagyon átalakult.

A mai és a korábbi kapusgenerációk között lát különbséget?

Tíz éve dolgozom az MLSZ-nél, nyilván a kezdetekben én is fiatalabb voltam, magasabb volt az ingerküszöböm, de egyre inkább azt érzem, hogy ma már olyan dolgokat is megengednek maguknak a fiatalok, amikért mi anno hatalmas nyaklevest kaptunk volna. A tisztelet kihalni látszik és alapvető viselkedési normák hiányoznak.

- Az U-válogatottnál lehet fegyelmezni, mert ha példát statuálsz, akkor megtanulják a leckét. Régebben volt olyan edzőtábor, amikor két fiatalembernek össze kellett pakolnia és haza kellett mennie, úgy viselkedtek. Ezek után a folytatásban már senkivel semmilyen probléma nem volt. Az összetartásokon jellemzően 8-10 fő összeáll, elkezdenek bandázni egy szobában, ott azért figyelni kell rájuk, mert megy a hülyéskedés meg a sramlizene (nevet). Szóval azért senki ne börtönre gondoljon a hangulatot illetően, de a rend és a tisztelet elengedhetetlen. A kapusokkal egyébként könnyen megértetem magam, náluk sem ilyen téren, sem a munkamorál terén nem érzek problémát.

"A 30 feletti kapusok már az én folytonos jelenlétem nélkül is fel tudnának készülni egy mérkőzésre, de..."

Ki volt a legjobb kapus, akivel eddig az utánpótlásban dolgozott? Kik jöhetnek Dibusz Dénes és Gulácsi Péter után?

- Hegyi Krisztián különösen közel áll a szívemhez, mert U15-től én vittem a 2002-es korosztályt, én voltam velük 2019-ben az U17-es írországi Eb-n, majd a brazíliai vb-n is. Ő volt végig annak a korosztálynak az elsőszámú kapusa, és ma már mondhatom azt, hogy Gulácsiék után ő veheti át a kapusposztot a jövőben, megoldhatja a következő években a válogatott kapuskérdéseit, ha a mostaniak befejezik. Demjén Patrik nála idősebb négy évvel, de ő is nagyon jó lábbal, illetve Tóth Balázst is meg tudnám említeni, aki jó szezont futott és nemrég Fehérvárra szerződött. Úgy látom, lesz élet Dibusz és Gulácsi után, de azért az idei Eb-nek – ha nem jön közbe sérülés – velük megyünk neki.

Azt mondják, hogy a kapusedző és a kapus között annyira szoros a kapcsolat, hogy a kapusedző már a kapusa tekintetéből is tud olvasni, érzi milyen napja van, milyen formában van. Ön hogy van ezzel?

- Azt, hogy egy kapusnak mikor van jó vagy rossz napja, azt szerintem minden rezdüléséből lehet érezni. A felnőtteknél ez teljesen máshogy működik, mint az utánpótláskorú játékosoknál: a felnőtteknek megvan a napi rutinjuk, amit elvégeznek, mellette pedig tudják, mit kell csinálni egy meccsnapon. A 30 feletti kapusok már szinte az én folytonos jelenlétem nélkül is fel tudnának készülni egy mérkőzésre, de a pluszt – a szoros kapcsolat miatt –, azt a 15-20 százalékot az edzésen tudom hozzáadni a teljesítményükhöz.

Az utánpótlásban más a helyzet, itt azért vannak kisebb-nagyobb problémák; rosszul alszanak a játékosok, családi problémák is előjönnek. Az U15-ös, U16-os válogatottaknál már aktuális, hogy barátnője lesz valakinek, szóval ha van valami kínjuk-bajuk, előfordul, hogy azt kihozzák a pályára, ilyenkor ebben is nekem kell segítenem nekik. Felnőtt szinten ez nem megengedhető, és rájuk nem is jellemző.

Mikor dolgozik jól egy kapusedző?

- A média szerint, ha nem kap gólt egy kapus, akkor a kapusedző is jól dolgozott (nevet). Ugyanakkor, ha potyázott, akkor engem is elővesznek. Utánpótlásszinten egyébként régen az volt a szokás – most nem a válogatottról beszélek –, hogy ha a kapus gólt kapott, akkor az edző hátrafordult, és megkérdezte, “mi folyik a kapusedzésen”?! A kapus ugyanúgy a csapat része, nem az én kapusom kapta a gólt, hanem a csapat kapta, aminek a kapus is tagja. Az egy sajátosság, hogy külön foglalkozok vele/velük, de ettől függetlenül ő csak az egyik játékosa a csapatnak.

"Két hónapig elfelejtettek fizetni, én pedig közöltem, hogy vagy kifizetnek, vagy abbahagyom. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi történt."

Ki a valaha volt legjobb magyar kapus, akit látott védeni?

- Édesapámmal már 7-8 évesen kijártunk a Népstadionba a válogatott mérkőzéseire és a kettős rangadókra. A jó értelemben most kicsit ki is rázott a hideg, de ha visszaemlékszem, azokban az időkben ugyanazt az élményt kaptam a stadionban, mint most edzőként, a válogatott mérkőzésein a Puskás Arénában. Akkor ott volt Mészáros Bubu (Mészáros Ferenc – a szerk.) a Vasasban, Gujdár Sanyi a Honvédban, Rothermel Ádám az Újpestben, Tóth Zolit is láttam védeni, illetve ott voltam Géczi Pista bácsi búcsúmeccsén, amikor Zsiborás Gábor vette át tőle a mezt a lecserélésekor.

Pályatársai közül kit/kiket mondana?

- Én 28 évesen, elég későn lettem NB I-es kapus, 1996-ban védtem először egy Debrecen-Ferencváros mérkőzésen. Akkor a ‘74-esek már stabilan védtek itthon: Sáfár Szabolcs, Babos Gábor, Vezér Ádám, de a fiatalabb, ‘76-os születésű Király Gábort is ide sorolnám. Az egy nagyon erős fiatal generáció volt, és őket egyébként azok a nagy kapusok edzették, akiket láttam védeni gyerekként.

A 90-es, 2000-es évek egyik legjobb magyar kapusa volt, de soha nem védett igazán nagy csapatban, így nem volt bajnok és válogatott sem. Mit gondol, miért?

- Mint mondtam, 28 éves koromtól tudtam védeni az NB I-ben, az pedig elég késő debütálásnak. Annyi a történet, hogy 1978-tól 1991-ig a BVSC-ban játszottam, ott nevelkedtem, majd Kisteleki István vezetésével NB II-es bajnokok lettünk, de ott egy percet sem védtem. Utána az NB I-ben megtartottak, de ott sem kaptam szerepet, volt, hogy még a padra sem ültem le. Jelenlegi fejemmel én se raktam volna be magam; nulla rutinom volt, előtte egy évig nem védtem.

Aztán 10 meccs után kölcsönadtak Budafokra, azonban ott két hónapig elfelejtettek fizetni, én pedig közöltem, hogy vagy kifizetnek, vagy abbahagyom. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi történt, utána két évig csak teremtornákon, illetve megye 1-ben és megye 2-ben védtem.

- Azután elmentem a Vasashoz, ott megsérültem, majd két évig csak az NB III-ban játszottam, végül onnan tudtam elmenni Debrecenbe. Az az igazolás is egy külön történet: Simon Gáborral nagyon jó viszonyban voltam, ő pedig ‘96-ban beajánlott Nagykaposi Elemérnek, mert ők Debrecenbe kerestek kapust. A Lokinál utánam néztek, de annyit mondtak, hogy “nem is védett NB I-ben, nem is ismerjük, ki ez?”. Simon megnyugtatta őket, leigazoltak, jól ment a védés, aztán egy hónap után debütáltam a Fradi ellen, miután Horváth Dezső kiállíttatta magát a 10. percben. Ott beszálltam, a kiállítás utáni 11-est nem tudtam megfogni, 2-2 lett a vége, de bent ragadtam a kapuban. Akkor viszont már 28 éves voltam, és ennél fiatalabb játékosokban gondolkodtak a legtöbb helyen.

34 évesen hererákkal diagnosztizálták, de viszonylag gyorsan felépült. Hogy élte meg a betegséget aktív sportolóként?

- Akkor már tudtam, hogy van ez a betegségem, mert a család egyik barátja urológus volt, és ő kivizsgált korábban, csak húztam-halasztottam a kezelést.

Egy éven keresztül úgy védtem edzéseken és meccseken, hogy hererákom volt, csak aztán egyszer-kétszer eltaláltak és elkezdett romlani a helyzet, szóval ott játszottam az életemmel rendesen.

- Megműtöttek, kaptam kétszer kemoterápiát, és fél év múlva újra védtem.

Mennyit és miben változott az élete ezután?

- Még komolytalanabb lettem azóta (nevet). Lassan 22 éve, 2002. december 13-án, pénteken műtöttek, utána februárban és márciusban kaptam a kemót. Azután havonta, háromhavonta majd félévente jártam szűrésre. Négy éve mondták azt, hogy többet nem kell mennem, de a válogatott orvosaival azért minden évben csinálok tumormarker vizsgálatot, tüdőröntgent és egyebeket, mert ezeket fontos nézni. Lekopogom, de tünetmentes vagyok jelenleg.

Régebben állítólag elég bohém volt, szeretett szórakozni a csapattársakkal. Mi volt a leghajmeresztőbb sztorija?

- 2004 és 2006 között Diósgyőrben voltam, ott Gálhidi György volt az edző, és Abaújszántón, Tokaj-Hegyalján voltunk edzőtáborban. Én azóta is jóban vagyok az ottaniakkal, és már 15 Veréb-Kövesfalvi kapustábor volt ezen a helyen. Akkoriban Gyurinak egy Volkswagen Golf IV-ese volt, rajta nyilván a dísztárcsákkal. Volt egy bohémabb este ott az edzőtáborban, amikor levettük a dísztárcsákat az autójáról, de úgy, hogy két napig nem vette észre. Utolsó napon játszottunk egy felkészülési meccset, ahol úgy parkolt le a pálya mellé, hogy pont látszott a dísztárcsák nélküli autója. Vége lett a meccsnek, sétált vissza az autójához, akkor vette észre a kocsiját. Mondanom sem kell, nekiállt kiabálni Huszák Gézának - az akkori pályaedzőnek -, hogy ellopták a felniket! Mi ezalatt az öltözőben röhögtünk, míg ő hangosan fenyegetőzött.

Itt fogtam magam, gyorsan kivettem a csomagtartómból a dísztárcsákat, és elkezdtem visszaütni őket a helyükre, csak közben megszólalt a riasztó, és folyamatosan szólt a parkolóban. Erre természetesen mindenki felfigyelt, és lebuktam, mikor ütöttem vissza a dísztárcsákat (nevet).

- Azt azért hozzátenném, hogy ezt azért mertem megcsinálni, mert a többiekkel ellentétben én akkor már régóta ismertem Gyurit és nagyon jóban voltunk és vagyunk azóta is. Azóta, ha beszélünk, mindig felhozom ezt a sztorit, nemrég azt írtam neki a születésnapjára, hogy “Szia Gyuri! Boldog születésnapot! Dísztárcsákat megtaláltad azóta?” (nevet) Szerintem most már busszal jár mindenhova, vagy legalábbis a dísztárcsákat odaszögelte az autójához (nevet).