A mostani lesz a 10. Ferencváros elleni meccsed, és a csapattársaid jelentős részével ellentétben neked volt már sikerélményed – kétszer is – a Fradi ellen, még a Mezőkövesd kapusaként. Elmondtad már az öltözőben, hogyan kell legyőzni őket?
- Őszintén szólva, nem (nevet). Ez egy olyan meccs, amire nagy tisztelettel gondolok, mert tudjuk, hogy egy nagyon erős csapat ellen játszunk. Sok-sok éven át nem tudtunk sikert elérni ellenük. Úgyhogy szerintem a legjobb hozzáállás az, ha nagyon alázatosak, motiváltak és koncentráltak vagyunk. Ma (csütörtökön - a szerk.) regeneráló edzésünk volt, de egy kemény hetünk volt. A derbi hangulata mindig különleges egy-egy ilyen héten, még ha ugyanazokat a gyakorlatokat csináljuk is. Az ember fejében akkor is ott van valami több, valami más, azt hiszem. Én és a csapattársaim számára csodálatos nap lenne, ha meg tudnánk nyerni, de a legfontosabb, hogy pillanatról pillanatra fókuszáljunk, és ezt próbáljuk együtt megtenni, amit csak lehet.
A felkészülés során téma volt a csapat hosszú évek óta tartó nyeretlensége az FTC ellen, vagy épp pont ezt próbáljátok meg kizárni?
– Nem, nem, beszéltünk róla, de az ilyen meccseknél nem is kell sokat mondani. Ez nem motiváció kérdése, és nem is arról van szó, hogy mennyire akarunk nyerni. Azt hiszem, minden játékos, aki az Újpesthez szerződik, már a szezon előtt is arról álmodik, hogy megverje a Fradit. És pont az ilyen kihívások miatt futballozunk.
Számít, hogy már 10 éve nem nyertetek ellenük?
– Igazából számít, mert azt mutatja, hogy most is egy folyamatban vagyunk. Éppen egy új klubot építünk, sok új játékos van. Persze, nem egy jó időszakból érkezünk a meccsre, de úton vagyunk afelé, hogy elérjük azt az eredményt, amit kitűztünk magunk elé. Nem minden jön könnyen, vannak dolgok, amik időt vesznek igénybe, és vannak, amik félresikerülnek. De mindannyian ugyanazért a célért dolgozunk.
Ez lesz a negyedik derbid már a bajnokságban. Az elmúlt három meccsen 0,1, illetve 2 gólt kaptál, a legutóbbi, tavaly decemberi hazai meccsen (0-0) meg az év egyik legnagyobb védését mutattad be Traoré fejesénél, és meg tudtátok szakítani a rivális nagy győzelmi sorozatát. Jól megy neked a Fradi ellen, miért?
- Ellenük azért általában több helyzet is adódik a kapu előtt, amire figyelni kell, mert egy olyan csapat, amely helyzeteket tud kialakítani. De amit a múltban tettem, az a múlt – most csak a jelen számít. És remélem, hogy most is tudok majd segíteni a csapattársaimnak, ha szükségük lesz rám.
Mit vársz a Ferencváros elleni mostani rangadótól?
– Minden poszton van legalább két-három minőségi játékosuk, akik bármikor képesek eldönteni egy találkozót. De mi sem azért vagyunk itt, hogy csak asszisztáljunk nekik. Szerintem ez egy jó alkalom lesz arra, hogy megmutassuk, milyen karakterünk van. Nem szabad csak a nevüket nézni – igen, ők a Ferencváros, de a pályán tizenegy ember lesz tizenegy ellen. Ha koncentráltak maradunk, ha meg tudjuk csinálni, amit az edző kér, és ha végre kihasználjuk a helyzeteinket, akkor igenis lehet keresnivalónk. Tudjuk, hogy nehéz lesz, mert általában sokat birtokolja a labdát, de készültünk rájuk, és hiszek benne, hogy képesek leszünk egy jó meccset játszani.
Valójában rajtuk van a nyomás, nem rajtunk. Ők az esélyesek, hiszen rég nem kaptak ki tőlünk. Úgy kell pályára lépniük, hogy ha nyernek, akkor csak a kötelességüket teljesítették. De ha mi nyerünk, akkor az valami különleges lesz. Nekik kell érezniük a nyomást, nem nekünk. Az elmúlt években a Ferencváros mindig nyert vagy döntetlent játszott, szóval ha legyőznek minket, az nem számít különlegesnek. De ha mi verjük meg őket, az jelenleg extra dolog lenne.
És mire számítasz Varga Barnabástól? Remek formában van, sorra szerzi a fejesgólokat. Hogyan lehet rá felkészülni?
– Szerintem a legjobb módja a felkészülésnek az, ha önmagunkra koncentrálunk. Nem akarok másokra fókuszálni. Természetesen tisztelem és nagyra értékelem őt, ismerem is őt és a többieket is. De most a legfontosabb, hogy csapatként maradjunk fókuszáltak. Ez a legjobb módja annak, hogy nekivágjunk ennek a meccsnek – legalábbis szerintem.
Hogy látod, mi az Újpest legnagyobb gondja, problémája most?
– Azt hiszem, a legnagyobb probléma az, hogy ha játékosokat, edzőt és rendszert cserélsz, az nem lesz egyik napról a másikra tökéletes. Olaszul azt mondjuk: „rózsák és virágok” – a változás folyamata időbe telik. Ez nem csak az Újpestre igaz, hanem minden klubra a világon. Az utóbbi években az Újpest nem nyert bajnokságot, kupát is 4 éve legutóbb, tehát nem egy erős alapról indulunk. Alázatból kell építkeznünk, és mindenki együtt – játékosok, a klub és a szurkolók – csak így tudunk nagyobb eredményeket elérni. Értem, hogy mindenki jobban szerette volna kezdeni a szezont, de rengeteg meccsünk van még, ahol pontokat szerezhetünk, amivel élni fogunk.
Van, aki szerint az Újpest legnagyobb problémája az, hogy bár hátulról akar építkezni, de ez sokszor nem működik – sokszor eladjátok a labdákat, és ott már el is bukik ez a fajta játék. Osztod ezt a véleményt?
– Igen, én is hallottam ezt. Nézd, a mai futballban elkerülhetetlen, hogy megpróbálj hátulról építkezni, mert ez az, ami lehetővé teszi, hogy kontrolláld a játékot. De persze, ha hibázol, annak nagy ára lehet. Mi is dolgozunk rajta, hogy jobban megoldjuk ezeket a helyzeteket. Néha az emberek csak a hibát látják, de nem látják, hogy a legtöbb támadásunk is ebből indul. Szerintem nem az a baj, hogy próbáljuk ezt játszani, hanem az, hogy néha hiányzik egy kis magabiztosság vagy türelem, amikor nyomás alatt vagyunk. De ha mindenki száz százalékig bízik a társában, akkor ez működni fog. A játékstílus adott, mi pedig azon dolgozunk, hogy ebben fejlődjünk, mert hosszú távon csak így lehet sikeresnek lenni.
Egy kapus egyébként mit tud tenni, ha látja, hogy szenved a csapata?
– Sokszor a nehézségek szerencsétlen helyzetekből jönnek – gólok az utolsó percekben, vagy olyan meccsek, ahol többet támadunk, aztán egy-két akcióból az ellenfél betalál. Emlékszem például a Kecskemét elleni meccsre: több mint 20 lövésünk volt, és mégis... néha tényleg csak hinni kell, és tovább dolgozni. Az ETO ellen is az utolsó percben kaptunk gólt, pedig jobbak voltunk, és mégis döntetlen lett.
Ha egy kicsit több szerencsénk lenne, és elkapnánk egy-két jó eredményt, az rengeteget változtatna a helyzeten. Néha nem az a lényeg, hogy mindent túlgondoljunk – csak hinni és dolgozni kell.
– Ő az a típus, aki tudja, hogyan kell kezelni egy öltözőt. Tudja, mikor kell keménynek lenni, és mikor kell hagyni, hogy egy kicsit lazítsunk – és ez nagyon fontos egy csapatnál. Ahogy mondtam, sok mindent kipróbáltunk, sokféle megoldást próbálunk keresni. Nem mondhatjuk, hogy valami nem működik, mert szerintem még túl korai lenne bármilyen végkövetkeztetést levonni. A meccsek közül talán egy-kettő volt, ahol a teljesítményünk nem volt túl jó, de sok másik mérkőzésen sokkal jobban játszottunk az ellenfeleknél. Például a Puskás Akadémia ellen is nagyon jó teljesítményt nyújtottunk – nem az én egyéni játékom miatt, hanem mert csapatként jól működtünk, és sikerült megtartani az eredményt. Máskor viszont jobban játszottunk, mint az ellenfél, de mégsem sikerült pontot szereznünk. Szóval szerintem, ha most nyernénk egy-két meccset, az nagyon sokat változtatna a hangulaton és mindenki elkötelezettségén – a csapaton belül és a szurkolók részéről is.
Ha már szurkolók: többször is "elbeszélgettek" veletek az utóbbi időben, akár meccsek után, akár edzésen. Milyen volt ezt játékosként megélned?
- Beszéltünk velük, ők is elmondták, mi az, ami szerintük nem működik. Volt egy találkozónk a szurkolókkal, ahol mindenki elmondta a véleményét. Ők azt mondták, jönnek, támogatnak minket, de természetesen szeretnék látni tőlünk a legjobbat – a legtöbb energiát, a legnagyobb küzdést. És ez az, amit mi is szeretnénk nekik megadni. Mert futballistaként a legszebb dolog, amikor azt látod, hogy az emberek érted szurkolnak, nem pedig ellened. Amit mi próbálunk tenni, az az, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk – nemcsak játékosként, hanem emberként is. A futball nem egyéni sport. Ha mindannyian képesek vagyunk áldozatot hozni, nemcsak játékosként, hanem emberként is, akkor azok, akik minket néznek, még inkább mögénk fognak állni. És mi erre törekszünk. Ez nemcsak a munkánk, hanem a szenvedélyünk, az életünk is. A legtöbben gyerekkorunk óta ezt csináljuk, és legalább annyira boldogság és szenvedély számunkra, mint munka. Szóval ha az emberek újra mögénk állnak, az fantasztikus érzés lesz. És tudjuk, hogy ezt el tudjuk érni.
Motivál vagy nyomaszt inkább, ami történt?
- Mindkettő. Egyrészt motiváció, mert amikor érzed, hogy az emberek nyomnak előre, muszáj találnod valami plusz energiát. De a másik oldalon tudjuk, hogy a drukkerek egyszerűen csak alig várják, hogy végre győzni lássanak minket. Nem ellenünk vannak, hanem velünk akarnak örülni. És ez a harag, amit néha látunk rajtuk, igazából inkább frusztráció, nem igazi düh. Ez a frusztráció abból fakad, hogy szeretnének velünk együtt örülni. Én mióta itt vagyok, mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek jó szándékkal közelítenek a csapathoz, soha nem rosszal. Most is ez a helyzet – csak egyszerűen mindenki várja már azt az egy jó győzelmet.
Volt már részed hasonló jelenetekben egyébként?
Igen, azt mondanám, hogy ez Olaszországban szinte minden olyan csapatnál "alap” és megszokott, amelyik valamit el akar érni.
Mindig vannak szurkolók, akik közel akarnak maradni a csapathoz. De azt kívánom, hogy ahogy Olaszországban is történt velem, itt is sikerüljön megfordítani a helyzetet, és újra magunk mellé állítani az embereket. Mert a nap végén ez az, amit mi is akarunk.
Lassan három éve egy, a csakfoci.hu-nak adott interjúban azt mondtad, te vagy az NB I legjobb kapusa. Ez azóta változott?
– Akkor is azt mondtam, és most is így gondolom, hogy egy kapusnak muszáj magabiztosnak lennie. A futballban nagyon könnyű egyik napról a másikra hősnek vagy éppen bűnbaknak lenni. Ha hibázol, nem vagy jó, ha védesz egy nagyot, hősnek neveznek. Szóval ha nincs önbizalmad, akkor nehéz lesz. Amikor azt mondtam, hogy a legjobbak között vagyok, az nem arrogancia volt, hanem egyfajta önmotiváció. Azt hiszem, minden játékosnak hinnie kell magában, függetlenül attól, hogy éppen mi történik körülötte.
Jelenleg te vagy talán a második legismertebb olasz a magyar fociban. Az elsővel, Marco Rossival szoktatok esetleg beszélni?
– (Nevet). Nem, még nem volt szerencsém személyesen beszélni vele, de nagy megtiszteltetés lenne. Nagyon kedvelem, követem a munkáját és szurkolok neki. Remélem, előbb-utóbb lesz alkalmam találkozni vele.
Láttad a magyar válogatott eddigi őszi meccseit? Meglepett, hogy Tóth Balázs nem csak kivívta magának a kezdőkapus pozícióját, de úgy tűnik, élt is az eséllyel?
– Nagyon örültem az utóbbi eredményeknek. Mióta itt élek, mindig figyelemmel kísérem a válogatottat, és őszintén mondom, hogy büszke vagyok arra, amit elértek. Minél több időt töltök Magyarországon, annál közelebb érzem magam ehhez az országhoz. Tóth Balázs teljesítménye nem lepett meg, mert a kapusedzőm, Elbert András jól ismeri őt, dolgozott is vele, és sokszor mesélt róla nagyon jókat. Játszottam is ellene, figyelem a teljesítményét, és őszintén szólva nagyon kedvelem őt – nemcsak mint kapust, hanem mint embert is. Ugyanakkor semmi rosszat nem tudok mondani Dibuszról sem.
Nálad amúgy ki a legjobb magyar kapus?
Dibusz évek óta nagyon magas szinten teljesít, mind a Ferencvárosban, mind a válogatottban. Most persze, ha Tóth Balázs így folytatja, ahogy például Portugália ellen védett, akkor elindulhat egy komoly csata kettejük között. De jelenleg Dibusz az, aki hosszú idő óta folyamatosan ott van a legmagasabb szinten, szóval minden tiszteletem az övé – ugyanakkor Balázsnak is sok sikert kívánok!
Nem kizárt, hogy egy magyar-olasz párharc is összejön majd a vb-pótselejtezők során. Ki lenne az esélyesebb a továbbjutásra?
- Őszintén? Remélem, döntetlen lesz, és a kapusok döntik el a tizenegyespárbajban – én pedig élvezettel nézem majd...de komolyan, nehéz megmondani, ki az esélyes. Olaszország az elmúlt években sokat küszködött, bár világklasszis játékosai vannak. Magyarország viszont nagyon egységes, szervezett csapat. Szóval szerintem ez egy nagyon kiegyenlített meccs lenne.
32 éves vagy. Hogy tervezed, innen vonulsz már vissza?
– Abszolút el tudnám képzelni. Ez az a hely, ahol a legtöbb időt töltöttem pályafutásom során. Sok barátom van itt, a családom is gyakran jön látogatóba, szóval nagyon otthon érzem magam.
Ha így alakul, boldogan maradnék, és itt fejezném be a pályafutásomat, de az még odébb van.
Mi az, amit még mindenképp el akarsz érni a karrieredben? Újpestről összehozható lesz?
– Igen, persze. Sokszor mondtam már, hogy az egyik álmom, hogy egyszer nemzetközi kupameccsen védhessek. Ezért dolgozom, és ezt szeretném elérni az Újpesttel. Hiszek benne, hogy ha együtt marad ez a csapat, ez is megvalósulhat.
